Mindig kettős érzésem van május elsejét illetően. Mert egyfelől tudja az ember, hogy keresztény ünnepről van szó, hiszen Munkás Szent József, Jézus nevelőapjának ünnepe is ez a nap. Másfelől mégis körbelengi egyfajta kommunista nosztalgia május elsejét, ami miatt nem tudok jó szívvel gondolni erre a szép tavaszi napra.
Both Hunor
És nemcsak amiatt, mivel a kommunisták kiemelt jelentőséget tulajdonítottak neki, hanem főképp az agymosás és megtévesztés miatt. Mert hát mire is szolgált május 1-e a kommunista rendszerekben? Mi is volt a célja a Rákosi-, és még inkább a Kádár-diktatúrában?
Az, hogy egy alapjaiban romlott és teljesen Isten-, nemzet- és családellenes rendszert legitimáljon. Egy olyan diktatúrát hivatott május elseje megerősíteni, amely több mint 100 millió ember áldozatával járt világszerte. De, hogy magyar vonatkozásokat is mondjunk, egy olyan diktatúrát próbált elfogadhatóvá tenni, amelyik bezáratta Mindszenty Józsefet, erőszakkal szétlövette a forradalmat, bebörtönözte és aztán kivégeztette az 56-os hősöket. Kifosztotta és tönkretette az országot, lefejezte a nemzetet.
Budapest, 1975. május 1. Énekel, mulatozik három férfi egy kamaraerdei kerthelyiségben május elsején. MTI Fotó: Benkõ Imre
Sör, virsli, ellenforradalom
Május elsejei mulatozással a rendszer vezetői igyekeztek kiengedni gőzt, az egyre elégedetlenebb társadalom szelepén. Emellett pedig a kommunisták a Kádár-rendszerben a mesterségesen teremtett jó hangulatot agymosásra is felhasználták. Például 1957 május elsején nevezték talán először a nagy nyilvánosság előtt „ellenforradalomnak” a bő fél évvel korábbi eseményeket. A Népszabadság 1957 május 1-i száma is ezt hangsúlyozta:
Emlékezzünk jól vissza ezen a napon, hogy 1956 októberében, s az azt megelőző és követő hónapokban – minden »munkás«-jelszó és szólam ellenére – a munkásosztály hatalma, vezető szerepe ellen irányult az ellenforradalmi erők támadása.
De a kommunizmus gazdasági és ipari eredményeit bemutató, kötelező felvonulás is hozzájárult az emberek agymosásához, a kádári szemfényvesztéshez.
Budapest, 1985. május 1. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Lázár György, a Minisztertanács elnöke integet a dísztribünön a budapesti dolgozók felvonulásán, a munka ünnepén. MTI Fotó: Benkő Imre
Május elseje – Kalmár Melinda történész megállapítása szerint – tudta a leginkább kifejezni a rendszer lényegét. Az ünnep a gulyáskommunizmus szimbolikus eseményévé vált, írta a “30 éve szabadon” című írásában. De a fő probléma nem is ez. Hanem például az, hogy miközben Kádár vidáman, mosolyogva nyilatkozott a rádiónak 1960 május 1-én, közben még szűk egy évig 1956-osokat végeztek ki a rendszer hóhérai. Ezt próbálta leplezni egy kis eszem-iszommal. Na ez a fő probléma.
A kommunista nem vész el, csak már liberálisnak nevezi magát
Az én érzéseim hasonlóak, mint Mező Gáboré, aki egy néhány évvel ezelőtti PS cikkben így írt május 1-ről:
Hogy milyen volt ezektől a zömmel piás és végletekig ostoba, erkölcstelen alakoktól rettegni. Hogy milyen volt, amikor ezek a munkásőrök gimnazistákat vertek csak azért, mert letettek egy koszorút valahová. Hogy hogyan uralkodtak minidiktátorokként a saját szemétdombjukon. Hogy miért nem lettek elővéve, hogy egyikük sem számolt el semmivel. Hogy sunyiban újjáalakultak. Hol vannak azok a filmek és sorozatok, amelyek bemutatják ezt a rettegést? Vagy a csengőfrászt? A munkásőrzubbony felbukkanását követő izzadást és félelmet? Az ócska sapkák alól megcsillanó disznószemeket? A május elsejei felvonulás és ünnep hazugságát?
Mert bizony ezek az ócska alakok, mindent elkövettek, hogy ne legyen még egy 1956-hoz hasonló ellenállás, és ezért ezt a trükköt is hajlandóak voltak bevetni, hogy a népet lenyugtassák. A cél pedig az volt, hogy ők a háttérben nyugodtan lopjanak, csaljanak, hazudjanak és ha szükséges fenyegessenek, zsaroljanak, vagy akár öljenek gond nélkül. Egy szó, mint száz ezek a trükkök hozzájárultak ahhoz, hogy a bűnös, gonosz, Istentelen rendszerük fennmaradhatott ennyi éven keresztül. A folytatás pedig ismert, a rendszerváltást követően sincs happy end.
Budapest, 2006. május 1. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök gyerekeket üdvözöl a Magyar Szocialista Párt majálisán a Városligetben. MTI Fotó: Kovács Attila
A komcsik szellemi és lelki örökösei ugyanazokkal az aljas, sunyi és erőszakos módszerekkel igyekeztek hatalomhoz jutni, és igyekeztek azt megtartani, ahogy azt a nagy öreg tanítómestereik csinálták. Nagyon igaz mondatok, amiket ALEKSZANDR SZOLZSENYICIN mondott a kommunistákról: „kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem.” És mielőtt azt gondolnánk, hogy ez már csak történelem, el kell mondanunk, hogy sajnos nem az. Korunk kártékony kommunistái itt járnak köztünk: ha kell most épp hazafinak hazudják magukat, ha kell jólétet ígérnek, vagy épp Jézusról beszélnek, de bármilyen alakot is öltsenek is magukra, a jellemük nem változott. A hatalomért bármilyen aljasságra képesek, nem válogatnak az eszközökben.
Ezért, bár szép az idő, szabadnap van, mégis nehezen tudok május 1-re ünnepként gondolni, mert túl sokan, és túl sokáig használták ezt az ünnepet aljas céljaikra. Emlékezzünk Munkás Szent Józsefre, emlékezzünk a tiszteletreméltó munkásmozgalmárokra, de vesszenek a kommunisták, még az emlékük is!
A szerző a Megafon YouTube főszerkesztő-helyettese
Facebook
Twitter
YouTube
RSS