Helyreigazítás: a 2020. február 27. napján megjelent, „Milliárdokat talicskázhatnak ki évente az egészségügyből orvosi üzleti körök” című cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy dr. Kiss Zoltán Tamást jogerősen három évre ítélték. A valóság ezzel szemben az, hogy dr. Kiss Zoltán Tamást a Debreceni Törvényszék mint elsőfokú bíróság 2017. július 10-én kihirdetett elsőfokú ítéletével folytatólagosan elkövetett, hűtlen kezelés bűntettének kísérlete miatt 3 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, amely büntetést a másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla 2018. szeptember 12-én hozott másodfokú, jogerős ítéletével 5 000 000,- Ft pénzbüntetésre enyhített.
Minden év végén állandó téma a hazai kórházak adóssága, az egészségügy alulfinanszírozottsága, az ellenzék pedig éppen ezért, szinte képtelen leszállni az oktatás-egészségügy két bites, minden primitivitást alulmúló kampányáról. Ha azonban elkezdjük felfejteni a szálakat, akkor hamar kiderül, hogy a problémák forrása legkevésbé valamely Orbán-kormány munkájában, mint inkább a „haladó, európai”, balliberális kabinetek és a hozzájuk köthető csatlós cégek, vállalkozások körül keresendő. Az egészségügyi intézmények és a magántulajdonú egészségügyi vállalatok homályos összefonódásai azonban egy évi kétezer milliárd forintból működő állami terület költségvetésének zabrálására adhatnak lehetőséget. A tapasztalatok szerint pedig ahol megvan a lehetőség, ott mindig lesznek élelmes vállalkozók is annak kihasználására.
Adódik a kérdés: vajon mi köti össze egy nyírségi állami egészségügyi holding jogerősen elítélt vezérigazgatóját, egy jelenleg is nyomozás alatt álló miskolci onkológiai vonalon működő magánvállalat tevékenységét és a kórházak minden évben felhalmozódó jelentős hiányát? A rövid válasz: hasonló profilú cégek. A történet megértéséhez azonban fel kell idéznünk a hírhedt kórház privatizációt és a Gyurcsány-kormány működésének éveit. Az ötlet az volt, hogy a PPP beruházási kontrukcióhoz hasonlóan az addig csak állami kézben lévő és kizárólag a költségvetés által finanszírozott egészségügybe beszáll a magántőke is, ezzel fejlesztve a színvonalat és a úgy kompletten mindent is. Persze a gyakorlatban a kisebbségi tulajdonos magánvállalatok kapták a profitot termelő tevékenységeket, az államra maradt a veszteség vállalása, a rendszer pedig az összeomlás irányába haladt.
4 MILLIÁRD UGROTT NYÍREGYHÁZÁN
2009-ben, az aprófalvas Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az egészségügyi intézmények centralizációja mellett döntöttek és egy gigaholding formájában olvasztották egybe az addigra gazdasági társasággá alakult kórházakat és rendelőintézeteket. Az akkor még erős szocialista fellegvárnak számító Nyíregyházán megalakult holding élére Kiss Zoltán Tamás került. A cég működése azonban hamar botrányba fulladt. 2012-ben Kiss már a rendőrség őrizetében várta a vele szembeni büntetőeljárás megindulását különböző közbeszerzési visszaélések miatt. Végül jogerősen 2017-ben ítélték el az egykori orvos-cégvezért három évre.
MISKOLCON JELENLEG IS ÁLL A BÁL
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház sem maradt ki az egészségügy átszervezésének kalandos történetéből. Korábbi cikkünkben már bemutattuk, hogy a miskolci megyei kórházban miként kerülhetett az onkológiai ellátás egy bizonyos Medcenter Kft-hez, amelytől csak főigazgató váltások és hosszas huzavona után sikerült az intézménynek búcsút mondania. Ebben az esetben is milliárdos kár érhette a kórházat, így a magyar államot, az előnytelen szerződési konstrukciók miatt. A gyakorlat megértésének kulcsa az a tény, hogy tudjuk, itt zajlott hazánk történetének legdrágább sugárterápiája, valamint itt volt a legmagasabb az ilyen kezelések után járó állami támogatás. Közben viszont persze az érintették minimalizálták költségeiket, így az ott dolgozók elmondásaiból tudjuk, hogy például a rákos betegek kezelését szolgáló eszközök alkatrészei között szivárgó vizet az egészségügyi személyzet kénytelen volt konyhai mosogatószivaccsal megpróbálni felszívni.
MINDEN KONC SZÁMÍTOTT
Talán nem az ország legismertebb települése a Sárrét festői városa, Püspökladány, de a 16 ezer fős település rendelkezik egy bizonyos orvosi rendelőintézettel, aminek az átszervezése körül újabb lehetőségek nyíltak a szociálliberális üzleti körök számára. Történt ugyanis, hogy a 2000-es évek végére már igencsak ramaty állapotban lévő intézményt a városi önkormányzat fel szerette volna újítani. Azonban a kormányzati támogatás feltétele volt, hogy a városi egészségügyi szolgáltatóban kisebbségi tulajdonosként meg kell jelenjen a magántőke. Annak rendje és módja szerint, a magántőke meg is jelent egy bizonyos Mappet Kft. formájában – természetesen érezzük, hogy milyen háttérrel vehet egy magáncég bagóért 49 százalékos tulajdonrészt egy önkormányzati cégben arra alapozva, hogy ez majd százmilliós léptékű támogatást jelent annak. A rendszerbe azonban homokszem csúszott, ugyanis a cég nem kapta meg a remélt kormányzati támogatást, ellenben a kisebbségi tulajdonos „rajta maradt” Püspökladányon.
Az 1963-ban épült püspökladányi járási szakrendelőre négy évtized után már bőven ráfért egy átfogó felújítás. Az elképzelések azonban hamar félresiklottak, aminek pedig a „kiigazítása” még ma is aktuális. Fotó: MTI/Bartal Ferenc
„VÉLETLENEK” EGÉSZ SORA
Az egészségügyi privatizáció kormányprogramként történő csúcsrajáratása idején későbbi elítélt holdingvezérünk, Kiss Zoltán Tamás céget alapít, amelyet tovább ad kinevezése idején bizonyos Szimilkó Tamásnak. Szimilkó ebben az időben jegyzi többek között a püspökladányi projektbe belépett Mappet Kft-t. A projekt bukásakor, miután kiderül, hogy a kormányzati támogatást a cég nem nyerte el, Szimilkó kiszállt és a Mappet egy bizonyos Dombi Imre irányítása alá és tulajdonába került. Hogy, hogy nem, de Dombi Imre már kapcsolatba kerül történetünk többi szereplőjével is. 2013-tól ugyanis tulajdonos és vezető egy Deb Consult Kft. nevű cégben, amelynek már akkor tulajdonrésze volt a miskolci botrányokban abban az időben még szintén aktív Medcenterben. A cégtől 2016-ban válik meg, méghozzá Kiss Zoltán Tamás javára – aki jelenleg is tulajdonos és vezető tisztségviselő a cégben. De ne feledkezzünk meg Szimilkó Tamásról sem, aki idővel szintén túlad portfólióján, ezek pedig egy bizonyos Gubacsi Lászlóhoz kerülnek, méghozzá ahhoz a Gubacsihoz, aki jelenleg is a Medcenter meghatározó alakja. Miután halmozni kell az élvezeteket, érdemes megállapítani, hogy Gubacsi Medcenteres érdekeltségének szintén jelentős közös üzleti érdekeltsége volt az elítélt holdingvezér által tulajdonolt és igazgatott cégekkel.
A SZÁLAKAT IS ELVARRJÁK
Feltehetné a kérdést az olvasó, hogy mi végre idéztük a milliárdos botrányok történetébe Püspökladány rendelőintézetének ilyen szemmel nézve marginálisnak tűnő kálváriáját. Nos a válasz az, hogy az elsőre gyakran megfoghatatlannak tűnő milliárdos károkozások mellett így lehet szemléletesen érzékeltetni, hogy a kellően kártékony, élősködőkhöz hasonlítható módon működő cégek miként tudják a szakadék szélén hagyni tízezrek egészségügyi alapellátását. Emellett pedig azért is érdemes ezt az esetet megvizsgálni, mert ha valakiben kételyek merülnének fel, hogy a fentebbi összefüggések mindössze egy rosszindulatú oknyomozás által láttatni akart helyzetet írnak le, akkor érdemes a püspökladányi egészségügyi szolgáltató cég ügyvezetői székének sorsára fordítani figyelmünket. Rövid közjátékot követően ugyanis a cég élére – immár a Mappet kiszállása után, de egyben a megdöbbentő, hogy ennek ellenére is – egy bizonyos Komróczy Károly került. Komróczy azonban szintén nem tűnik egy véletlenül érkező jelentkezőnek, hiszen éppenséggel három céget is közösen jegyzett a múltban Kiss Zoltán Tamással. Komróczy jelenleg is tartó ügyvezetői megbízatása ennek fényében pedig szintén érdekes kérdéseket vet fel.
Természetesen a fentebb leírt tényszerű adatok és összefüggések ugyan mindenben megfelelnek a valóságnak, de a szükséges konzekvenciák levonása már kizárólag az olvasó és a döntéshozók kompetenciája.
Az egészségügyre rátelepedő üzleti körök jelentős hasznot húzhatnak a betegek szenvedéseiből, hiszen a kellően „kreatív” adminisztráció mellett a „súlyosan alulfinanszírozott” magyar egészségügyi kasszából is igen komoly summát szakíthatnak a különböző támogatások és állami finanszírozások révén. Fotó: MTI/Kovács Attila
Ha ezidáig nem lett volna elég hajmeresztő, hogy az egészségügyet milyen hasonló profilú cégek karjai fonhatják át, akkor érdemes ezen vállalkozások természetéről is szót ejteni. A rákbetegek szenvedéseivel egyidejűleg nagyot szakító Medcenter múltjából ugyanis minden oldalról csontvázak dőlnek ki. Tragikomikus, egyben elképesztő körülmény ugyanis, hogy az onkológiai ellátásban résztvevő cég életét papíron hosszú évekig igazgatta egy Hosszúpályiban főállású tanyagondnokként dolgozó férfi.
A cégek számokban
Pontosan az üzleti titkok miatt megbecsülni sem tudjuk, hogy a bevezetőben említett három szereplő körüli egészségügyi üzlet milyen nagyságrendben szivattyúzhatott ki közpénzeket az egészségügyből, de sokat mondó információ, hogy a biznisznek elvileg a leszálló ágát jelentő 2018-as esztendőben is, pusztán az említett szereplők között kapcsolatot jelentő cégek árbevétele meghaladta a 3 milliárd forintot, de a cégek még névértéken is legkevesebb 2 milliárd forintot értek. Mindezek pedig felvetik a kérdést: valóban alulfinanszírozott a magyar egészségügy egyes része? Valóban kevés az a mára nagyságrendileg 2 ezer milliárd forint évente, amiből működhet ez a szektor? Vagy esetleg néhány igencsak problémás elem csapolja a közös kasszát?
A vezető képen Kiss Zoltán Tamás látható. Fotó: szon.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS