Mindenkinek megvan a maga baja: újranyitnak a detoxikálók Oroszországban
Oroszországban idén hivatalosan ugyan csak tíz napig ünnepelték volna az újévet és a karácsonyt, de Vlagyimir Putyin elnök bölcs ajánlására a kormányzók saját hatókörükben munkaszüneti nappá nyilvánították december 31-ét. Így a tavalyi év utolsó napjától január 10-ig bulizhatnak, pihenhetnek az orosz polgárok. Ide kívánkozik az a statisztikai adat, amely szerint januárban átlagosan tizennyolcezerrel több orosz ember hal meg, mint bármely más hónapban, főleg az ünnepi ivászat miatt. Mindez azért érdekes, mert újranyitnak a kilenc éve bezárt detoxikálók Oroszországban, pedig még az alkoholizmus is csökkent időközben.
Erdélyi E. Péter írása
A december 31-ei szovjet/orosz tévéműsorok negyvenöt éve elengedhetetlen filmje az A sors iróniája, vagy Élvezze a fürdőjét! Története szerint egy baráti társaság a hagyományos szaunázás után olyan alaposan ünnepeli meg a küszöbön álló újesztendőt, hogy a leningrádi haver helyett egy moszkvait küldenek a cárok egykori fővárosába, aki a szovjet éra egyen-lakótelepeinek, egyen-utcaneveinek és egyen-zárjainak hála „hazatalál”. Csak a saját lakásának hitt ingatlanban lévő „idegen” tulajdonos láttán józanodik ki – némileg. (Tényleg vicces film! – A szerk.) Valójában ez a mozifilm is a legendás, és sokszor határtalan orosz vodkázásból indul ki. De nemcsak a filmek bővelkednek ilyen elemekben, az orosz irodalom is rendesen feldolgozta az orosz italozási kultúra sajátosságait.
A Gyöngyvirág nevű kölni például megkavarja az ember fejét, nyugtalanítja a lelkiismeretét, erősíti jogtudatát. A Fehér orgona fantázianevű parfüm hatása pedig fordított: megnyugtatja a lelkiismeretet, és kibékíti az embert az élet rákfenéivel. Mindez persze csak akkor következik be, ha a kölnit megissza az atyafi – tesszük hozzá mi. A fenti sorokat Venyegyikt Jerofejev vetette papírra még 1973-ban a halhatatlan Moszkva-Petuski című művében. Ami pedig a kölniivást illeti, Oroszországban ma sem igen találni olyan katonaviselt férfit, aki legalább egyszer ne kóstolta volna meg ezt az alkohol tartalmú „italt”. Azok pedig, akik nem ismernék a híres szovjet játékfilmet és Jerofejevről sem hallottak, azoknak elég felidézni Oroszország első elnökét, Borisz Jelcint. Ő aztán igazán látványosan mutatta be, hogyan mulat egy igazi orosz férfi.
Ide tartozik szorosan, hogy az Állami Duma decemberben, a másfél hetes ünnep küszöbén fogadta el azt a törvényt, amely szerint orosz földön ismét lehet detoxikáló központokat létrehozni. A kijózanító központok újjászervezése a régiók hatáskörébe tartozik, de az ilyen szakosodott szervezetek működésének szabályait és az általuk nyújtott segítség típusait szövetségi szinten, az egészségügyi, a munkaügyi és a belügyminisztérium közös normatív aktusával hagyják jóvá – jelent meg a Duma hivatalos honlapján. Ráadásul a magánszektort is be lehet vonni és a szolgáltatásért fizetni kell.
De hová lettek a hírhedt orosz kijózanító állomások, amelyeket még a szovjet időkben alakítottak ki és megtalálhatók voltak az egész birodalomban? A történet rendkívül egyszerű és tanulságos: ahogyan Rodolfo mondaná, csak a kezemet figyeljék! 2011-ben a rendőrségről szóló törvény előírta, hogy az összes kijózanító központot át kell adni az egészségügyi hatóságoknak. Ugyanezen a napon lépett hatályba az Orosz Föderáció kormányának rendelete, amely szerint az egészségügyi minisztériumot felmentették a kijózanító központok munkájának irányításával kapcsolatos minden felelősség alól. Ennek eredményeként 2011-ben a kijózanító állomásokat bezárták – írta az MK-RU. A hasonló, ellentmondásos ügyintézések egyébként nem ritkák az orosz joggyakorlatban.
Egy kicsit azonban előre szaladtunk. A szovjet időkben ugyanis ezek az intézmények a belügyminisztérium alá tartoztak: az ittas egyént az utcáról a „majomházba” vitték, ahol kijózanodott és átnevelésben részesítették – olvashatjuk szintén az MK.RU oldalán. Az átnevelés részét képezte az is, hogy az illetők fényképét szűkebb lakóhelyük főbb nyilvános helyszínén, például a helyközi autóbusz-végállomáson, az erre rendszeresített szégyentáblán helyezték el. Pontosabban a másnapos képét... Az átnevelés súlyosabb fokozata a közmunkára, vagyis az utcatakarításra való ítélés. Ezzel a büntetéssel a visszaesőket sújtották. Ennek ellenére a Szovjetunió az alkoholizmus elleni harcban sem tudott győzni.
Vlagyimir Viszockij, az orosz bárd, aki modern kifejezéssel élve szintén „alkoholproblémákkal” küzdött, sokszor megénekelte a „majomház” diszkrét báját. Például a „Rendőri protokoll” dalában, sajátos iróniájával:
Nagyon jó, hogy itt tisztelnek bennünket,
Nézd, Szerjózsa, szállítanak, leültetnek.
Bennünket nem a kakas ébreszt, aki reggel kukorékol,
Az őrmester fog kelteni, mint embert.
A rendszerváltást követően a nyilvános megszégyenítés ugyan elmaradt, de a magatehetetlen, súlyosan lerészegedett emberekkel szembeni erőszak és egyéb bűncselekmények azonban egyre gyakoribbakká váltak. Erről sokszor beszámolt az orosz sajtó, készült a jelenségről riport- és dokumentumfilm is. Természetesen a magukból kikelt részeg emberek – nők, férfiak vegyesen – kezelése sokszor szinte lehetetlen volt, az orvosok, rendőrök elleni erőszak mindennapossá vált.
Az új kijózanító központokban dolgozóknak tehát igencsak fel kell kötniük az alsóneműjüket. Itt jegyezzük meg: az oroszországi alkoholfogyasztás mára némileg csökkent ugyan, de ennek arányát nehéz megbecsülni, mert a feketepiac igen jelentős számú közönséget szolgál ki piával. A szakemberek szerint azonban a csökkenés aránya öt-tíz százalék között mozoghat – írta a svoboda.org internetes hírportál. Mindezek ellenére a detoxikálók nem maradnak üresen, hiszen naponta sok millió orosz ember kel versenyre az alkohollal és marad alul. Főleg most, a maratoni ünnepsor idején. Az első hivatalos munkanap pedig jövő hétfőn reggel kezdődik el.
Vezető kép: MTI/EPA/Anatolij Malcev
