Momentum: a kistérségi Backstreet Boys
Kordont bontott a Momentum. A Karmelita kolostor előtt. Micsoda hősök! A jogállamiság fellegváraiban, a Downing Street 10 vagy a Pennsylvania Avenue 1600 előtt eme hőstettet nem tudták volna véghez vinni. Előbbi az angol miniszterelnök főhadiszállása, utóbbi az amerikai elnöké (vagyis ez a Fehér Ház). Nálunk, ebben a nyomasztó, lábszagú diktatúrában viszont meg tudták csinálni. Az akciót Rákay Philip találóan jellemezte: „hülyegyerek tempó”.
Én azonban látom a művészetet mögötte. A Momentum politikusainak popkulturális ikonná válását. Fekete-Győr András, Gelencsér Ferenc, Hajnal Miklós, Fábián Tamás Orosz Anna, Tompos Márton és Tóth Endre (meg még pár ismeretlen arc, elnézést, lusta vagyok utánanézni, hogy ki a többi komoly, fajsúlyos államférfi a videóban) olyan show-t produkálnak, hogy azt a 90-es évek fiúbandái, a New Kids On The Block-tól a Westlife-ig mind megirigyelnék.
Fekete-Győr és Hajnal még Michael Jackson-kesztyűket is húztak, hogy igazán autentikus legyen a show. Hogy még véletlenül se tűnjön úgy, hogy ezek kérges tenyerű és kemény kötésű, belevaló gyerekek, nem pedig elkényeztetett, rózsadombi pozőrök. De van egy fiúbanda, amelyik kiemelten eszünkbe jut, ha ezt a szerencsétlenkedést nézzük. Nem, nem a Bizö Boys, bár langyos...
Ha emlékszünk, a Backstreet Boys és ’N Sync őrületet meglovagolva a magyar popzene akkori fénylő üstököse, Kozsó kitalálta, hogy producerként ő is összerak itthon egy fiúcsapatot. Ez lett a Shygys. „Hello, öt félénk gyerek, kigombolt inggel lengeted a tenyered" – ahogy az Irigy Hónaljmirigy énekelte a róluk szóló paródiában. De legyünk fairek: bármilyen idétlenek is voltak hófehérbe öltözve a klipben, az öt srác közül legalább három tényleg jól énekelt. És a lányok tényleg imádták őket. De a királyság nem sokáig tartott: a banda tagjai összevesztek Kozsóval. Bár mélyen benne voltam akkor a zeneiparban, s személyesen ismertem minden érintetett, őszintén mondom, fogalmam sincs, mi volt a valós ok, és kinek lehetett igaza... de mindegy is. A Shygys Kozsó gyámkodása nélkül folytatta.
A mester viszont nem hagyta annyiban. Újabb casting, újabb szívtipró-jelöltek. Megszületett a B kategóriás Shygys: a Picasso Branch. Ahogy Kozsó fogalmazott: nem sztárkodnak, nincsenek allűrjeik, csak énekelnek. Megint legyünk fair-ek: ebben az ötösfogatban is voltak, akik tényleg tudtak énekelni. Olyannyira, hogy itt bukkant fel Bebe, aki aztán hosszú évekig a Back II Black énekeseként komoly karriert futott be. De akkor, a Shygys után a Picasso Branch tényleg csak olyan volt, mint a 2009-es Bruce Willis-film. A magyar címe „Hasonmás” volt, de ez nem pontosan fedi az eredeti jelentését: a „Surrogates” ugyanis inkább test-dublőröket jelent. A valódi emberekre kísértetiesen hasonlító robotokat, akik tulajdonosaik helyett élik át a mindennapi élet veszélyeit, miközben az utóbbiak az otthonuk biztonságából irányítják őket. Kifejezetten jó film volt, a főcímdala, a Breaking Benjamin által előadott „I Will Not Bow” pedig óriási zene! Na, ez nem. Egy boyband-cucc volt...
Szóval a Picasso Branch egy NB II-es Shygys volt. A Jackson-kesztyűs Momentum-bohócok pedig egy NB III-as politikus-brigád. Bár inkább a megyei szint alatti, ma már nem létező járási bajnokság lenne a pontosabb párhuzam. De nekik is megvan ám a saját Kozsójuk! Hadházy Ákosnak hívják. Ő a fénylő üstökös a magyar politika egén, aki szárnyai alá vette ezeket a csillogó szemű fiatalokat. Na jó, ez nem egészen így van. Sőt, egy kicsit inkább fordított a helyzet. Hadházy megjelenik a színen, és az őt a Karmelitába beengedni nem akaró rendőröknek elkezdi a tőle ilyenkor megszokott mantrát, hogy „országgyűlési képviselő vagyok”. De mint a meghibásodott Bruce Willis-hasonmás robot a filmből: „Or-szág-gyű-lési kép-vi-se-lő va-gyok, or-szág-gyű-lési kép-vi-se-lő va-gyok...”, és aztán ilyenkor füstölögve kialszik a fény a robot szemében.
Hadházynál már rég elmentek otthonról. Hozzá képest hirtelen még a momentumosok is egész komolyan vehetővé válnak. Lehet, hogy ezért van ott velük. Így talán a videóból sem az marad meg a nézőkben, hogy valami szar performanszot adott elő egy tucat hülyegyerek, hanem hogy bohóckodtak egyet, de egy igazi kretén komolyan vette az egészet. Pedig valójában mindannyian komolyan vették mindannyian elhiszik, mindannyian önmaguk hatása alá kerültek. Ezek tényleg azt hitték, és valószínűleg azóta is azt hiszik, hogy valami hőstettet hajtottak végre. Hogy ez itt egy tökös kiállás volt. Ahogy anno Orbánék lebontották a kordont, amit Gyurcsány emeltetett Gergényi Péter akkori budapesti rendőrfőkapitánnyal a Kossuth téren, hogy távol tartsa a tüntetőket a Parlamenttől. Nyilvánvalóan ezt az akciót akarták leutánozni. Rettenetesen bénán.
Merthogy ráadásul a kordon, amit lebontottak, egy biztonsági kerítés volt a Várban zajló építkezés miatt. Ami ilyenkor kötelező szabvány, törvény. De ez az önhitt gőg és büszkeség, hozzá a realitásérzék teljes hiánya, ahogy cipelték a kordon darabjait, majd pedig beálltak egy közös fotóra, mint a Picasso Branch... nagyon kemény cringe.
Vezető kép: Facebook Momentum /képernyőkép/