Most figyeljen a F.O.S.! – NER-kritika a PS-en

Hölgyeim és uraim, most coming outolok, mint csalódott Fidesz-szavazó. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ezentúl beállok a selyemfiú által gründolt szcientológus szektába, csak annyit, hogy felvetek néhány észrevételt, amihez – mint a kétharmad része – minden jogom megvan, és ami egy demokráciában talán még kötelességem is.

Első körben ki kell jelentenem, hogy megveszekedett orbánista vagyok. Azonban tizennégy év kormányzás után, akinek nincs semmi kritikája, az valószínűleg egy párhuzamos valóságban él. Vannak dolgok, amiknek bevallottan másképpen kéne menniük.

De nem, nem arra gondolok, hogy mer’ a Lölő! Sőt, éppenséggel arra gondolok, hogy több teret kellene adni a nemzeti nagytőkéseknek, hogy ne Bige Lászlók adják el külföldre a magyar gazdák számára létszükségletű műtrágyát, hanem magyar nagymágnások vagyona gyarapodjon, hogy itthon maradjon a tőke, hogy ők teremtsenek munkahelyeket itthon, és minél több, a kilencvenes évek rablóprivatizációja során elherdált vagyon magyar kézbe kerüljön.

Amivel nekem bajom van, hogy mi megadtuk a felhatalmazást. Megadtuk a kétharmados lehetőséget arra, hogy a kormány, ha kell, akkor szigorúbban lépjen fel azokkal szemben, akik fenyegetik a szuverenitásunkat. Persze, demokrácia, jogállam, meg egyebek. De demokratikusan kijelentettük, hogy nem kérünk a hazaárulásból! Hogy egy nemzeti kormányt akarunk, és kétharmados felhatalmazást adtunk arra, hogy a kormány szigorúan lépjen fel azokkal szemben, akik ezt fenyegetik.

Örülünk annak, hogy a Momentum ezentúl nem tudja kivenni a zsebünkből a pénzt Brüsszelben, de szeretném, hogy annak, amit odakint eddig műveltek, legyen következménye. Hogy a hatóságok megnézzék, mégis kinek a megbízásából fenyegették több millió magyar – köztük a saját szavazóik – egzisztenciáját. Ha már hálózatok, akkor vegyük elő azokat az újságírókat, akik nyilvánvalóan, sőt, bevallottan be vannak kötve az idegen titkosszolgálatokhoz. A sajtószabadság nem azt jelenti, hogy szabadon nyilvánosságra hozhatnak védett adatokat, hogy kémmódszerekkel követhetnek állami tisztségviselőket, nem: a sajtószabadság azt jelenti, hogy én mindezt a kritikát egy kormányközeli lapnál leírhatom. Amit ők csinálnak, az hazaárulás, kémkedés, és mindkettőnek büntetőjogi következménye kellene, hogy legyen.

Ne aludjanak a szolgálatok, hanem büntessenek, mert a jogállam nem a megbocsájtásról szól, hanem a következményekről. Ha pedig már állami szervek, vegyük elő azt a híres bírói függetlenséget: nézzük meg, hogy milyen álcivil szervezetekkel álltak kapcsolatban azok az ítészek, akik transzneműeknek ítélik meg a nőknek járó korkedvezményes nyugdíjat, akik nem juttatnak azonnal börtönbe Bite Zsoltokat, akik milliós kártérítéseket adnak olyanoknak, akik bizonyítottan köztörvényes bűncselekményeket követnek el, akik csaknem tíz évig hurcolják meg Budaházyt, de elengedik Ilaria Salist. Azok, akik szembeköpve a bírói függetlenség elvét, a kisfiúk politikai rendezvényét szervezgetik.

Megadtuk a kétharmadot. Feljogosítottuk a kormányt arra, hogy védjen és vezessen minket. Ideje, hogy keményen fellépjen azokkal szemben, akik ellenünk ügyködnek. Ha az USA, Nagy-Britannia, Franciaország politikáját szőnék át ennyire a hálózatok, akkor azonnal vasököllel tipornák el őket. Jeffrey Epsteint kivégezték a börtönben, de mi demokratikusabbak vagyunk: senkit nem kell kivégezni. Elég, ha rendet tesznek azok, akik megkapták erre a jogot. Ideje az asztalra csapni!

Fotó: PS