Megdöbbentő Hodász András coming outja? Aki nem figyelt, nem rakta össze az elemeket, annak lehet, hogy az. Aki viszont kicsit figyelmesebben nézte a tavaly kiugrott pap körüli turbulenciákat és az ő szövegeit, az egy ideje már biztos lehetett benne, hogy nyílegyenesen efelé haladt az elmúlt időszakban. Van azonban itt valami, ami még a papból celebbé, majd botrányhőssé lecsúszó ember történeténél is sokkal kellemetlenebb. Hogy micsoda? Ez a Szemlélek tudja, de nem mondja.
Váratlan, előre nem látott útkereszteződéshez érkezett a Szemlélek: az elmúlt hetek belső beszélgetései alapján felismertük, hogy közösségünk egyik alapembere, Hodász András olyan útra lépett, amelyen nem tudjuk elkísérni.
Aha, váratlan… A fenti a szöveggel rázta le magáról Hodászt a napokban a Szemlélek nevű oldal, ahol eddig állandó szerző volt. Amíg fel lehetett ülni az általa keltett hullámra, addig jól jött, most viszont már nem jó, most már a liberális, újkeresztény beütésű katolikus oldalnak is túl sok, amit művel, úgyhogy inkább kitették a szűrét. Persze ne aggódjunk, hiszen hálával tartoznak neki, köszönik az együttműködést, és továbbra is kapcsolatban maradnak, úgyhogy igazából minden rendben, csak éppen nem akarnak már vele közösséget vállalni, miközben egészen idáig jó volt nekik, biztatták őt, holott eddig is látszott, hogy mi lesz ennek az egésznek a kifutása.
Meggyőződésünk, hogy Andrásnak most a nyilvánosságtól való visszavonulásra, saját életének rendezésére van szüksége
– így próbálnak egyből ki is bújni Hodász kirúgásának terhe alól, hogy inkább eltanácsolják rehabilitációra. Az a nagy baj, hogy csak most „vették észre” ezt.
Hodász András atyát pedig arra kérem, hogy keresse meg önmagát a saját csöndjében! (…) Aztán a közösségi médiás celebkedés illúzióitól megszabadulva, önmagában megerősödve gyűjtse össze azokat a tapasztalatokat a hívek körében, amelyeket bölcsességgé érlelve visszaadhat nekik!
Ezt én írtam másfél éve, amikor jobboldalról kapta a karcos beszólásokat a közösségi médiás hangulatkeltésben járatos pap. Merthogy elsősorban a papot néztem benne, minden tévútja, mellébeszélése mellett a hivatását tartva a legfontosabb tulajdonságának. Akkor ezt a csöndet szétkiabálták körülötte, akik imádták, hogy itt egy kormánykritikus bezzegpap. Ő pedig nem ellenkezett.
A csönd szétkiabálásában hathatósan részt vett a most hirtelen, ájtatoskodva visszavonulót fújó Szemlélek is.
A lap megfontoltan és tudatosan megrágta, aztán a feleslegessé és terhessé válásakor kiköpte Hodászt. Ez nem kereszténység, hanem cinikus, vadkapitalista showbusiness. Hodász az elmúlt években – paphoz méltatlan módon – folyamatosan exponálta magát, fürdött a figyelemben, sztárkodott, szándékosan habosította maga körül a történéseket, a legitim kormánykritikát a baloldallal való összekacsintásba fordította át, és össze-vissza hadovált, ha a felbukkanásától mostanáig egyben nézzük a médiajelenlétét – de amit a Szemlélek csinált, az ennél is visszataszítóbb.
A vágyott körülrajongást és vele a nárcisztikus személyiség biztatását a baloldaltól megkapó Hodász András évek óta előre kiszámítható pályaíven mozgott. Aki figyelemmel kísérte, és nem naiv hülye, az jó előre sejthette, hogy merre tart; de akkor a Szemlélek még játszotta a Jó Embert, és álságosan körülpátyolgatta őt, most meg, amikor túl sok lett a forradalomból ennek az álkeresztény társaságnak, akkor ájtatoskodva eltámasztják maguktól.
Széles mosollyal, baráti vállveregetéssel elkísérték őt az ajtóig, majd ott közölték vele, hogy hát, ezen az ajtón átmenni, az nekik ellenkezik az elveikkel. Többször most már nem biztos, hogy el kéne hinni a szemlélekes szemforgatóknak, hogy vannak elveik.
Sándor Mária, a fekete ruhás nővér, Horváth András, a zöld dossziés ember, Rózsa Milán, Márki-Zay Péter, meg az egymásba érő tüntetéseken felvonultatott, rövid szavatosságú gyerekkatonák után Hodász András kitömött közéleti holtteste is mehet a baloldali panoptikumba mint egy újabb, lelki gondokkal küzdő szerencsétlen, akinek őszinte törődésre és terápiára lett volna szüksége, de ehelyett csak hamis barátokat talált ebben a klubban.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS