Legjobb formában lévő világklasszisuk nem játszott. Az ellenfél első lehetőségéből gólt szerzett. Aztán saját kapusuk védett be egy semmilyen lövést. Uruguay elátkozott csapatnak tűnt a világbajnokság negyeddöntőjében, Franciaország jutott az elődöntőbe, nem érdemtelenül, mert végig jól védekezett, és élt a lehetőségeivel.
Kár titkolni, 2010 óta minden vébén Uruguaynak – is – szurkolok. Kemények, taktikusak, igazi csapatként küzdenek – van miért kedvelni őket. Valamennyire európaiak, valamennyire dél-amerikaiak, alig vannak hárommilliónál többen, és mégis világbajnokok. Összejött nekik az, ami nekünk nem sikerült. Korábban Diego Forlán volt a kedvencem, a mostani csapatból a félőrült, a nemzeti csapatért mindenre kész Luis Suárez, a szerény, szimpatikus Edinson Cavani és Diego Godín. Utóbbi a világ egyik legjobb védője, aki meghatározza az uruguayi csapat játékát.
A franciák pokolian tehetségesek, ezt tudtuk róluk, soraikban tudhatják a világ talán legnagyobb ígéretét, a még mindig csak 19 éves Kylian Mbappét, aki Argentína ellen már a jelenlegi egyik legjobb csatárként futballozott. Tarthatatlan volt. Rajta kívül természetesen Antoine Griezmannt kell kiemelni, akit szintén oda lehet sorolni a világ öt legkiválóbb támadója közé. De a legjobb tízbe biztosan. A legérdekesebb, hogy ő éppen lánya keresztapjával meccselt, Godín nem csupán a csatár egyik legjobb barátja, de már rokoni szálak is egymáshoz fűzik őket. Ennél kevésbé szívderítő – vagyis Franciaországnak az –, hogy Cavani a várakozásoknak megfelelően csak az uruguayi kispadon kezdte a negyeddöntőt…
Kiegyenlített félidő, francia gól
Uruguay ettől függetlenül igencsak bekezdett, és a mérkőzés elején lefutballozta a franciákat, egy kis szerencsével a vezetést is megszerezhette volna. Hiába birtokolta többet a labdát a francia csapat, élmény volt nézni, hogy hogyan fojtotta meg a játékát Uruguay. Szokás szerint elképesztő tudatossággal védekezett és helyezkedett a dél-amerikai együttes.
Látványos, gólveszélyes futballról nem beszélhettünk, a mérkőzés képe Uruguay törekvését dicsérte.
Az persze látszott, hogy Cavani nagyon hiányzott, a helyére betett Stuani képtelen volt pótolni őt. És persze az is kiderült: ezt a francia csapatot egy jól védekező együttes le tudja venni a pályáról. Legalábbis egy darabig.
Ebből a szempontból Franciaországnak a legjobbkor jött a vezető gól: Raphael Varane a semmiből, egy szabadrúgás után köszönt be, gyönyörű fejese az egész meccset megváltoztatta (1–0). Uruguay azonnal válaszolhatott volna, de Hugo Lloris elképesztő bravúrral védte Cáceres fejesét, Godín pedig közvetlen közelről, éles szögből nem tudta bevágni a kipattanót.
Francia vezetéssel mentek szünetre a csapatok. Később a kapusok közötti különbség mindent eldöntött.
Muslera, Muslera, Muslera
Uruguay a szünet után átvette az irányítást, voltak is lehetőségei, de kapusa, Fernando Muslera mindent tönkretett. Bár Griezmann lövése középre tartott, az uruguayi senkitől sem zavartatva bevédte azt. Jellemző, hogy még a francia csatár sem ünnepelte (!) meg rendesen a gólját. Ez mondjuk szimpatikus volt tőle.
Muslerának amúgy nem az első hibája volt ez pályafutása során, igazi potyázónak számít, ezért sem védett igazi nagycsapatnak alapvetően remek képességei ellenére sem.
Képzelhetjük, milyen hatással volt ez az uruguayi csapatra. Cavani nélkül addig sem igazán tudtak helyzetbe kerülni (amúgy a franciák sem igazán), erre bekapták a másodikat is a semmiből. Hiába cseréltek, és próbáltak meg mindent, még a szépítésre sem volt esélyük. Franciaország nem érdemtelenül, de a szerencsét (és jó kapusát) végig maga mögött tudva bejutott a legjobb négy közé. Uruguay ezúttal nem tudta felborítani a papírformát.
A program elkészültét a Tippmix forgalmazója, a Szerencsejáték Zrt. támogatja
Fotó: MTI/EPA
Facebook
Twitter
YouTube
RSS