Az övék a munkásőr-mundér, és nem a nemzeti mundér – szögezte le Wittner Mária a PestiSrácok.hu-nak a kommunistákra és posztkommunistákra utalva. Az egykori szabadságharcost a november 4-i emléknap alkalmából kérdeztük, elsősorban arról, hogy hol a helye az emlékezetünkben ennek a napnak. Ez ugyanis a korábban ’56 első számú hőseként és mártírjaként kezelt Nagy Imre tényleges bukásának a napja, ám a valódi, hősies szabadságharc csak azután eszkalálódott. Az utcákon harcoló pesti srácok ugyanis még napokig-hetekig állták a sarat a kilátástalan helyzetben, és fegyverrel védték a magyar szabadságot a Szovjetunió egyre nyomasztóbb katonai fölényével szemben. Wittner Mária üzenetét a Halhatatlanok napján, a PestiSrácok.hu és a PestiTV ma este hatkor, a budai Bem József téren kezdődő megemlékezésén is felolvassuk, a forradalmárok előtti tisztelgésünket hat órától a PestiTV élőben közvetíti.
A rendszerváltás utáni „hivatalos” történészi álláspont és ennek nyomán a közvélemény is Nagy Imre vezető szerepét és mártíromságát emelte ki ’56 ügyében. Így lett gyásznap november 4-ből – Nagy Imre de facto bukásának napjából. A pesti srácok szabadságharca azonban még tartott, sőt ezután jött a legkeményebb része, amikor a győzelem esélye nélkül is szembeszálltak a világ legnagyobb szárazföldi hadseregével. Mindezek fényében hol a helye november 4-ének az emlékezetünkben?
Tudjuk, hogy kik voltak Kádár, Nagy Imre és a többiek ’56 előtt. A forradalom alatt megalakult az új kormány, többnyire belőlük, aztán leszámoltak egymással is. Nagy Imre is közülük való volt, semmivel nem volt különb, mint akár Kádár, egyedül a recski tábor felszámolása emelte fel őt az emberek szemében. Pontosan tudta, hogy nincs esélye, ki fogják végezni, mert ha ő életben marad, az Damoklész kardja lett volna Kádár feje fölött. Ez egyéni hatalomféltés által motivált gyilkosság volt, a kommunisták táborán belül. Régóta mondom, hogy vegyük le Nagy Imre fejéről a glóriát, mert nem oda való. Az a forradalom mártírjait illeti, mint Mansfeld Pétert, Tóth Ilonát és a többieket.
Nagy Imrét ugyanígy mártírnak kiáltották ki 1989 után…
Ő tudta, hogy ki fogják végezni. Nem véletlen az sem, hogy Kádár sosem ejtette ki a nevét ezután, és amikor a Jóisten azzal verte meg, hogy egy hónappal a halála előtt rehabilitálták Nagy Imrét, abba Kádár belebolondult. A büntetését mindenki megkapja. Nagy Imre sem volt ártatlan. Amikor azt mondta, hogy „a csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van”, akkor már a jugoszláv követségre menekült. Ez hazugság volt. Olyan hazugság, amelyért a pesti srácok az életüket áldozták az elkövetkező napokban-hetekben.
Tisztába lehet ezt tenni a közvélemény előtt is?
Az ártatlanul kivégzett Tóth Ilona, a kölyökként kivégzett Mansfeld Péter, vagy Mány Erzsébet, akit fal mellé állítottak a laktanya udvarán, és egy tárat lőttek a fejébe – ők a mártírok. Micsoda bosszúvágy lehetett azokban, akik ilyenre képesek! És azok voltak mártírok, akiket összefogdostak, és egy pince mélyén agyonvertek.
Elég sokat kellett várni a rendszerváltás után, hiszen csak a 2016-os emlékév helyezte át a súlypontot, a pesti srácokra, és őket mutatta be a valódi hősökként, megismertetve a nevüket a széles nyilvánossággal. Ők viszont nem csak november 4-ig harcoltak.
Szanyi Tibor azt mondta a parlamentben, hogy a forradalom az Orsó utcából (Nagy Imre lakhelye – a szerk.) indult el. Ez nem igaz. Nagy Imre csak ment az események után. Az utókornak nem a hazugságokra, hanem a pesti srácok hősies példájára van szüksége. Arra a hősiességre emlékezünk november 4-én, hogy akkor is kitartottak, folytatták a harcot, amikor a világ egyik legnagyobb hatalma megtámadta Magyarországot. Hadüzenet nélkül megtámadta, mert ’56-ot nem a Nyugat készítette elő, hanem a kommunisták. A szovjetek ugyanis nem akartak kivonulni Magyarországról is, miután 1955-ben kivonultak Ausztriából. Attól féltek, hogy ha Magyarországot is kiürítik, ahogy kellett volna, akkor nyomban megbukott volna a kommunista hatalom. A párizsi békeszerződés szerint viszont abban az esetben maradhattak megszállóként, ha újra felüti a fejét a fasizmus. Ezért kezdték el kiprovokálni a felkelést. Ez semmit nem von le a pesti srácok hősiességéből, sőt a kommunisták elszámolták magukat, ekkora balhét ugyanis ők sem akartak. Csakhogy meglepte őket a magyar szabadságharcosok hősiessége és kitartó ellenállása. Ez a hősiesség és kitartás ’56 lényege.
És ehelyett csináltak mártír hőst Nagy Imréből a posztkommunisták.
Nagy Imrét nyugodtan kisajátíthatják, de a forradalmat és szabadságharcot nem! Ahogy ma sem sajátíthatják ki a demokráciát, és nem az ő előjoguk megszabni, hogy milyen legyen az ország, vagy, hogy hordhatunk-e keresztet a nyakunkban. Az övék a munkásőr-mundér, és nem a nemzeti mundér. Vigyék, amit elloptak, de el a kezekkel az országtól!
Wittner Mária megemlékezett jó barátjáról, a Lengyelországban élt Szalai Attiláról is, aki a lengyel kommunistaellenes, földalatti sajtóban is publikált, és naplót vezetett az ottani eseményekről. A napokban elhunyt tolmács-fordítótól ezekkel a sorokkal búcsúzott Wittner Mária:
Még hallom a nevetésed, és hallom a hangod,
még értem a suttogásod, és mára már elnémultál.
Mert te is megelőztél, és elindultál a fénybe, a nagy találkozásra.
Már túl sokan indultak el a fénybe, a nagy találkozásra.
„Tulajdonképpen Attila is egy bajtárs volt, aki sokat tett akár a szabadságunkért, akár a lengyelek szabadságáért, akár a lengyel-magyar barátságért” – tette hozzá az egykori szabadságharcos.
Halhatatlanok napja. Varga János Corvin közi szabadságharcos és Láng Zsolt, a Fidesz budapesti frakcióvezetője beszédével, Wittner Mária szabadságharcos üzenetével, Pilhál Tamás Varga-Bíró Tamás által előadott Halhatatlanok című, Lazio-induló átiratával és a Magyar Tartalékosok Szövetsége ’56-os Hagyományőrző Tagozatának díszlövésével tiszteleg a PestiSrácok.hu és a PestiTV szerkesztősége a világ legnagyobb szárazföldi hadseregével szemben fegyvert fogó forradalmárok, a pesti srácok előtt november 4-én, szerdán a II. kerületi Bem József téren és a közeli Revolution ’56 Szabadságharcos Sörözőben. A megemlékezést a PestiTV élőben közvetíti és felvételről visszanézhető lesz a televízió és a PestiSrácok.hu oldalán. A rendezvény alatt a járvány elleni intézkedéseket maradéktalanul betartjuk, a megemlékezést esőben is megtartjuk. Várjuk olvasóinkat-nézőinket a Bem térre! A részletekről ebben a cikkünkben olvashatnak.
Fotók: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS