Fel kell készíteni a lakosságot a globális felmelegedés hatásaira, el kell nekik mondani őszintén, hogy ezt az életmódot, életformát változatlanul fenntartani nem lehet büntetlenül – nyilatkozta portálunknak adott interjújában Nagy István, aki hozzátette: “a civil szféra egyik legfontosabb szerepét abban látom, hogy segítsenek mindezt megértetni az emberekkel”. Az agrárminiszter véleménye szerint téves út, ha egy civil szervezet úgy próbál meg politikát csinálni, ha üti az aktuális kormányt, hogy hozza meg a népszerűtlen intézkedést, majd a kormány ebbe belebukik, mert az emberek nincsenek felkészítve arra, hogy “ha sikerrel akarunk fellépni az éghajlatváltozás ellen, akkor mindenkinek áldozatot kell hoznia”. Nagy István arról is beszélt, hogy véleménye szerint egy fa kivágása mindig nagyobb sajtófelületet kap a médiában, mint amikor ezer hektár erdőt ültetünk, ugyanakkor bízik abban, hogy hamarosan a saját szemükkel – és nemcsak a médián keresztül – fogják a magyar emberek megtapasztalni, hogy Magyarország történetének legnagyobb fásítási programja zajlik.
A méhpusztulással kapcsolatos minisztériumi lépésekről, a nagyszabású, immáron a nagyvárosokra is kiterjesztett fatelepítési programról, a globális felmelegedés hatásairól, a civil szervezetek szerepéről és a személyes felelősség kérdéséről beszélgettünk Nagy István agrárminiszterrel, aki többször is hangsúlyozta: fontos azt is megérteni, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem közös munka; el kell az embereknek mondani őszintén, hogy ezt az életmódot, életformát változatlanul fenntartani nem lehet büntetlenül.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Lassan mindenhol virágzik a napraforgó, Ön, mint méhész, félti a méheit?
Veszélyes időszakban vagyunk, minden adatra szükség van, hogy pontos képet kaphassunk. Azt tapasztaltuk, hogy az elmúlt években csupán a méhpusztulási esetek töredékéről érkezett bejelentés. Ezért is vezettünk be azt az ingyenesen hívható zöld számot, amelyet bármikor hívhatnak a méhészek.
A tavalyi drasztikus méhpusztulás után azonnal betiltották a felelősnek tartott neonikotinoid tartalmú permetező- és csávázószereket. Ezek szerint idén is kell tartani attól, hogy a gazdák a tiltás ellenére mégis kiszórják, ami tavalyról megmaradt?
Az a probléma, hogy mindent a neonikotinoidra akarunk fogni. Ha idén is lesz méhpusztulás, az azt bizonyítja, hogy nem kizárólagosan a neonikotinoidok okozzák a problémát kizárólagosan. Inkább komplex tényezőkről beszélünk, ugyanis az éghajlatváltozással összefüggő minden jelenség gyengíti a méhek ellenállóképességét. A szélsőséges klíma mellett a monokultúrás termelés is gondot jelent.
A méhészek fórumaikon arról panaszkodnak, hogy a Nébih nem kellően gyorsan reagál a bejelentéseikre…
Minden méhésznek a saját jószágai a legkedvesebbek, ez természetes. Ugyanakkor húszezer méhész és mintegy egymillió-kétszázezer méhcsalád van Magyarországon; a Nébih nem őrködhet minden méhcsalád mellett. Ráadásul, ha baj van, a méhész elsődleges kötelessége, hogy azt a méhegészségügyi felelősnek jelentse, aki elvégzi az ellenőrzést, és amennyiben szükséges, jelenti azt a hatósági állatorvosnak, illetve a Nébihnek. Ez a kialakult rend. A Nébih felé elsősorban azért hoztuk létre a zöldszámot, hogy ha azt érzékeljük, hogy egy területről több méhpusztulással kapcsolatos bejelentés is érkezik, akkor azonnal kivonulhassanak a szakemberek.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Hasonló okokból hozták létre az online permetezési naplót is. Mikor kerül bevezetésre?
Ennek a rendszernek is az a lényege, hogy valós idejű képünk legyen arról, ki, hol, mikor és legfőképp mivel permetez. A rendszer a tervek szerint még az idén elkészül, és jövőre már működni is fog. A legtöbb permetezőszerrel, az engedélyezettekkel nincs gond; a kérdés az, hogy hányan nyúlnak olcsóbb, ismeretlen helyről származó permetezőszerekhez.
Nemrégiben méhcsaládonkénti támogatásra különített el forrásokat az Agrárminisztérium, hogy a méhpusztulás okozta károkat ellensúlyozzák. Egyes kritikák szerint ez egy olyan mechanizmust rögzít, ahol azért adnak támogatást különböző méhgyógyszerekre, hogy más szerek káros hatásait ellensúlyozzák…
Szó se lehet róla. Ez teljes tévút lenne. Jövedelempótló támogatást adunk, ahogy más állatfajok esetében is. Az, hogy itt a gyógyszercégek lobbiznának pro és kontra, teljességgel alaptalan elképzelés. Vannak komoly méhbetegségek, amelyekkel szemben védekezni kell. Sok esetben, vírusok előfordulásakor csak úgy tudunk védekezni, hogy az egész méhcsaládot is elpusztítjuk. Ez nagyon drasztikus lépés, és ilyen esetekben teljes állami kárpótlás jár. Támogatjuk a leggyakoribb méhkártevő, a varróatka elleni védekezést is. Fontos, hogy közvetve más módon is védjük a méheket: ilyenek például a zöldítési programjaink, amelynek eredményeként olyan méhlegelők alakíthatóak ki, amelyek a vadbeporzók számára is segítséget jelentenek. A monokultúrás termelés miatt nem alakul ki az a hagyományos vegyes virágméz-gyűjtési lehetőség, mint régen, amikor 100-150 féle virágról is gyűjthettek mézet a beporzók. Ez már a múlt.
Nagy sajtóvisszhangot váltott ki a Bükki Nemzeti Parkban egy néhány hektáros elöregedett erdő kivágása. A nemrégiben bejelentett nagyszabású fásítási programot viszont valamiért nem követte ekkora sajtóérdeklődés.
Egy fa kivágása mindig nagyobb sajtófelületet kap a médiában, mint amikor ezer hektár erdőt ültetünk. A pozitív információk sajnos nehezebben válnak hírré. Célunk, hogy változtassunk azon, hogy észrevétlen maradjon, ha teljes erőbedobással látunk neki az erdőtelepítésnek, és erre plusz forrásokat is biztosítunk. Ezalatt ráadásul nemcsak erdősítést kell érteni, hanem barnamezős, például elhagyott ipari területek újrahasznosítását, amely csak az ősszel induló programunkban több tízezer hektárt fog érinteni. További húszezer hektárnyi katonai gyakorlóterület kerül az Agrárminisztérium gondozásába, ahol szintén erdősítést végzünk. Bízom benne, hogy hamarosan, a saját szemükkel – és nemcsak a médián keresztül fogják a magyar emberek megtapasztalni, hogy Magyarország történetének legnagyobb fásítási programja zajlik. Tény, hogy a lakosság nagyon érzékeny a tarvágásokra; az erdészetek számára egy fontos kihívás, hogy fenntartható erdőgazdálkodást műveljenek. A fát azért ültetik, hogy egyszer majd kivágják, de úgy kell gazdálkodni, hogy tájsebek ne alakuljanak ki. Erre megvan a technológia, amelyet egyes erdészetek alkalmaznak is. Azt le kell szögezni, hogy egy fa kivágása nem bűn. A bűn az lenne, ha nem gondoskodnánk arról, hogy a megfelelő erdőborítottság generációkon átívelő módon biztosítva legyen, vagy tovább bővüljön. A nagyvárosok lakossága folyamatosan gyarapszik, miközben a felmelegedés mindennapi hatásai pont a sűrűn lakott településeken a legszembetűnőbbek, ezért egyre nagyobb a városi erdőgazdálkodás, az erdősítési program kiterjesztésének jelentősége. A Vidékfejlesztési Program keretében tehát ezért is tesszük lehetővé, hogy az önkormányzatok pályázhassanak erdősítésre, fásításra. A nagyvárosokban a megfelelő szabad területek korlátozott volta miatt az útfásítások, a védő erdősávok létesítésének lehetőségeit is vizsgálni kell. A barnamezős területeken megvalósuló fásítás szintén az éghajlatváltozás hatásait hivatott enyhíteni.
Fotó: Horváth Péter Gyula
A városok fásítási programját akadályozhatja, hogy megjelennek az ellenérdekelt felek is, például azok, akik a parkolóhelyeket már nem szívesen engednék át a fák számára, bármennyire is hangoztatják, hogy zölden gondolkodnak…
Az, hogy a városban milyen fát és hová ültessünk, az a szakembereink dolga. A lakosság feladata inkább az, hogy az elültetett fákra maguk is odafigyeljenek, vigyázzanak rá. Véleményem szerint nem azért kell harcolni, hogy egy balesetveszélyes, öreg fát a végtelenségig megőrizzünk, hanem hogy száz másikat ültessünk, és a helyette ültetett új fákra odafigyeljünk.
Májusban jelentette be a Greenpeace, hogy kilépnek a növényvédelmi vegyesbizottságból, mert véleményük szerint értelmetlen részt venniük abban a munkában, ahol az általuk felvonultatott, tanulmányokkal is alátámasztott szempontok nem érvényesülnek. Marad a lobbistáké a növényvédelem, ahogy a Greenpeace látja?
Ez elég bántó, és ráadásul hamis beállítás. Úgy vélem, a párbeszédnek, az őszinteségnek, a közös munkának mindig több eredménye van, mintha egymásra csapjuk az ajtót. Ezért a bizottság továbbra is várja a Greenpeace delegáltját.
Annak ellenére, hogy az Orbán-kormány hívta életre ezt a testületet, nem igazán hallani a munkájáról.
A vegyes bizottságban szakmai egyeztetés folyik, ahol szakemberek – köztük korábban a Greenpeace delegáltja – érveket ütköztetnek, célokat tűznek ki a holnapért.
Van közös pont, hasonló látásmód a Greenpeace-szel?
Nagyon sok mindenben értünk egyet a Greenpeace célkitűzéseivel. A különbség inkább abban mutatkozik, hogy a Greenpeace gyorsabban szeretne haladni, radikálisabb intézkedéseket akarnak. A minisztérium feladata ugyanakkor az, hogy egy reális ütemet határozzon meg a célok eléréséhez. A Greenpeace globális nézőpontból tekint előre; nekünk helyi szinten, a helyi érdekek figyelembevételével lépésről-lépésre kell haladunk, és ez mindig nehéz feladat. Fontos azt is megérteni, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem közös munka. Fel kell készíteni a lakosságot arra, hogy milyen hatások várhatóak, és el kell mondani őszintén, hogy ezt az életmódot, életformát változatlanul fenntartani nem lehet büntetlenül. A civil szféra egyik legfontosabb szerepét abban látom, hogy segítsenek mindezt megértetni az emberekkel. Téves út, ha egy civil szervezet úgy próbál meg politikát csinálni, ha üti az aktuális kormányt, hogy hozza meg a népszerűtlen intézkedést, majd a kormány ebbe belebukik, mert az emberek nincsenek felkészítve arra, hogy ha sikerrel akarunk fellépni az éghajlatváltozás ellen, akkor mindenkinek áldozatot kell hoznia.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Tehát a rezsicsökkentés nem fog örökké tartani?
Óriási vita van ennek kérdéséről. Ha Paks nem épül meg, akkor 30-40 százalékkal drágább energiaárakra kell felkészülni. Lehet támadni Paksot, de meg kell nézni a német példát, ahol háromszor annyiba kerül az energia, mint nálunk. Mindenki azt mondja, hogy a zöldenergia olcsóbb. Nem az. Nem lehet az embereket hamis tézisekkel etetni. Ha a saját házamra napelemet akarok rakni, a beruházás költsége a saját életemben nem fog megtérülni. Lehetek tudatos, érzékeny a környezetemre, de akkor anyagilag ehhez hozzá kell járulnom. Számunkra az a megoldandó feladat, hogy hogyan találjuk meg a keskeny utat, amely mentén úgy haladhatunk, hogy a társadalom számára elviselhető tehervállalás és a környezetvédelmi szempontok is maximálisan érvényesüljenek. Nincs más esély. Ezen a keskeny úton kell mennünk, mert ez az út visz a jövőbe. S míg megyünk ezen az úton, nekünk is változni kell. Hisz ezt a Földet csak kölcsönkaptuk az unokáinktól, de a feladatunk, hogy jobb állapotban adjuk át részükre, mint ahogyan mi kaptuk.
Vezetőkép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS