Nagy Márton: ne térjünk le az útról!

Nagy Márton a Világgazdaságban megjelent véleménycikkében jelentette ki, hogy a Magyarországot választó, a világ legnagyobb és legfejlettebb technológiáit alkalmazó akkugyárak a szemünk előtt zajló technológiaváltást segítik az autóiparban, megőrizve ezzel több százezer munkahelyet, többek között a magas minőségű mérnöki munkahelyeket is. A gazdaságfejlesztési miniszter szerint továbbra is az a cél, hogy minden globális szereplő a magyarok sikerében legyen érdekelt.

Az akkugyártással kapcsolatban részben szakmai vita alakult ki az elmúlt hónapokban a hazai gazdasági kommentátorok között, amely alkalmat ad arra, hogy általában az ország gazdasági, ipari szerkezetéről gondolkodjunk – figyelmeztetett a vg.hu-n megjelent véleménycikkében Nagy Márton. A gazdaságfejlesztési miniszter kiemelte: ma már az egész világ a nyomunkban járva küzd a hazai ipar erősítéséért, a külföldi vállalatok bevonzásáért, miközben számos hazai közgazdász még mindig azt vallja, hogy az általunk 2010 után az elsők között megkezdett újraiparosítás elavult program, semmibe és múltba vezető út. A kormány a háború és a szankciók okozta válság ellenére sem mond le céljairól, ezért folytatjuk a beruházásösztönzést és munkahelyteremtést középpontba helyező ipar- és gazdaságpolitikát.

A miniszter szerint a gyakorlatban azt látjuk, hogy a Nyugat és különösen Amerika az elmúlt évtizedekben kiszervezte iparát; ezt jelölték az offshoring fogalmával, amely valójában egyszerűen dezindusztrializációt, az ipar megszűnését jelentette. Az amerikai politikai elit azonban Trump óta célul tűzte ki, hogy állami aktivitással feltámassza a hazai ipart (nearshoring), mert az új „ipari reneszánsztól” várja az ország nagyhatalmi státuszának megőrzését, a gazdaság zöldítését, az innovációk ösztönzését, a munkavállalók jólétének emelését. Az ipar külföldre költöztetésével ugyanis egyesek rövid távú extraprofitot értek el, másokat a fogyasztói javak árcsökkenése nyűgözött le, de a járványban a kritikus termékek hiánya megmutatta, hogy az ország egésze sérülékennyé vált, ráadásul elvesztek a pezsgő gazdaság alapelemei, például a minőségi munkahelyek.

Az újraiparosítás fogalma számunkra is egy komplex gazdaságfejlesztési programot jelent, amelynek az akkugyárak korántsem legfőbb következményei

– hangsúlyozta Nagy Márton. Az akkumulátor-értéklánc befektetői azért választják nagy számban Magyarországot, mert a sikerükhöz szükséges bonyolult feltételrendszert mi biztosítjuk a legjobbak között. Tévedés lenne azt gondolni, hogy máshol az iparfejlesztés kizárólag a semmiből előtűnő hazai multik megjelenését jelenti. Amerika jelenleg gyártókapacitást és ezzel tudást igyekszik bevonzani, felvásárolni, bárhonnan a világból. A tárcavezető szerint az ipar feltámasztása az olyan közepes fejlettségű országok, mint Magyarország esetében még fontosabb. Egyre több tudományos kutatás érvel amellett, hogy a közepes fejlettségi csapdában ragadást számos ország esetében leginkább az itthon többnyire elhallgatott jelenség, az ipar túl korai leépülése okozza. Lényegében arról a veszélyről van szó, hogy bezárul az ipari, kínálatvezérelt felzárkózás kapuja, és a „normálisnál” sokkal előbb elkezd gyengülni, elsorvadni az ipar.

A legszegényebb országok persze más lehetőség hiányában a szolgáltatások erősítésével próbálhatnak növekedést elérni, de a szolgáltatásvezérelt felzárkózás a legritkább kivételnek tekinthető a mai napig. Erről írt a Világbank blogján Indermit Gill is, aki szerint eddig az alacsony és közepes jövedelmű országok számára a szegénység csökkentésének és a jó, minőségi munkahelyek létrehozásának legbiztosabb módja a gyártási szektor felépítése volt. A szolgáltatási forradalom jelenthet egy utolsó esélyt a későn jövő legszegényebbeknek a fejlődési vonatra való felszállásra, de a magyar gazdaság fejlettségi szintjén ez a mellékutas gondolatkör nem merül fel.

Itt azért is fontos, hogy a szakpolitika józan maradjon, mert a szolgáltatások a tudományos diskurzusban túlreprezentáltak lehetnek, a fejlődés-gazdaságtani narratívák túlhangsúlyozzák szerepüket. A munkavállalók szolgáltató szektorba történő átáramlása ipar nélkül szinte lehetetlen, mert a tapasztalat szerint korunkra az ipar és a szolgáltatás összefonódott, egymást erősíti, de sajnos többnyire csak egy irányban: az ipar húzza maga után és építi fel a magas termelékenységű szolgáltatásokat, de a szolgáltatások erősítése nem telepít le és nem épít fel ipart. Az egyik legfontosabb üzenetünk azonban az, hogy a modern ipar és a modern szolgáltatás elválaszthatatlanná vált egymástól az elmúlt években, ezért ezek mesterségesen nem szembeállíthatók.

Gondoljunk arra, hogy az ipar 4.0-ként emlegetett trend lényege az ipar új alapokra helyezése, szolgáltatás- és adatalapúvá tétele, amikor meglátásunk szerint a szolgáltató szektor, bár önmagában nem húzza magával a gazdaságot, de mégis kritikus fontosságúvá válva döntő tényezővé lesz az iparban. Az ipar 4.0-val az ipar szolgáltatássá, a szolgáltatás pedig iparrá változott, ráadásul a legmagasabb hozzáadott értékű, ipari szolgáltatásokról van itt szó. A két szektor a közös fejlődés előfeltételévé vált, a határok megszűntek

– fogalmazott Nagy Márton. Az ipari fókusz nem megkerülhető, az ipar állítja elő a jövő technológiáit, valamint a feldolgozóipari tömeggyártás jellegénél fogva jól skálázható, adott tőkeállomány és munkaráfordítás mellett sokszorozható meg a termelés, és ezáltal húzóerőt képez a gazdaságban, az egy főre jutó nemzeti jövedelem növelésének hajtóerejévé válik.

A rendszerváltoztatás utáni első két évtized hazai gazdaságfejlesztési céljai nem mutattak tovább annál, mint hogy idevonzzák az ipart finanszírozó külföldi tőkét, elfogadva, hogy a hozzáadott érték nagy hányadát a külföldi tulajdonosok fölözik le. Ennél nekünk már ambiciózusabb célunk van. Fontos, hogy a megképződő hozzáadott érték egyre nagyobb hányadát szakítsák ki a hazai tulajdonban lévő vállalatok

– tette hozzá Nagy Márton.

Forrás: Világgazdaság; Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd