Nagypénteken különösen fontos, hogy elgondolkozzunk azon, mi a Húsvét valódi üzenete. Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja: Jézus elítélésének, megkínzásának, halálának és temetésének napja. Nagypéntek üzenete nemcsak a vallásos embereknek szól, hanem minden embernek. Jézus Krisztus szenvedéstörténetével mindenki azonosulhat, aki élete során szembesült a halállal, a szenvedéssel és a fájdalommal, napjainkban pedig olyan életet kell élnünk, amely szembesít bennünket halandóságunkkal, az élet múlásával és tragédiájával.
Az idei Húsvét is más lesz, ugyanúgy, mint tavaly volt, a szemmel nem látható vírus térdre kényszerítette a világot, megállásra, és számvetésre sarkallja az embereket. A kilátástalanság, a reménytelenség, a küzdelmes lelki- és munkateher mellett sokan veszítették el munkájukat, szerettüket, mindenkit ért valamilyen veszteség. Kérdezhetjük, mennyi fájdalom van a világban, Isten mindezt hogyan nézheti tétlenül? Miért engedi meg ezt Isten? Isten, akitől annyian várják a megoldást, annyian kérdezik tőle, merre tovább? Isten, aki egyszülött fiát adta az emberiségért. Maga Jézus is megkérdezte ezt Istentől:
Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? (Mt 27,46)
Csakis egy út létezik
A reményvesztett ember fájdalmát sokszor nehéz elképzelni. Ahogyan ez a gyilkos kór képes arra, hogy minden egyes sejtet elpusztítson, csak egy dolog van a világon, amely képes legyőzni a fájdalmat, és idővel begyógyítani a sebeket. Ez a szeretet, amelyet Jézus Krisztus is hirdetett tanításaiban. A szeretet fontosságáról beszélt, és még a keresztre feszítés kínjai között is azt kérte Atyjától az őt halálba küldőkre:
Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek (Lk 23,34)
– írja a Szentírás. Csakis szeretettel tudjuk legyőzni a reménytelenséget, a fájdalmat és a keserűséget. Nem érdemes a miérteket keresni. Több hír is szólt arról, milyen sok időbe telik megtalálni a vírus ellenszerét, ma pedig már az egész világon oltanak a különböző vakcinákkal. Isten és az ő szeretete mindenhol ott van, ahol csak szükség van rá. Néha láthatatlan módon, de ott van. Úgy vélem, Isten a leginkább úgy mutatta ki szeretetét az emberek felé, hogy sikerült megtalálni a vírus ellenszerét. Isten ott van a kutatók kezében, a virológusok szaktudásában, az ápolók áldozatos munkájában, az orvosok gyógyításában és a sok imában is, amelyet a szenvedőkért és a betegekért mondanak el az emberek. Isten nem nézi tétlenül azt, ami történik: most azt kéri tőlünk, hogy a legnagyobb bajban is szeressük egymást, tanuljunk újra türelmet és elfogadást, gyakoroljunk megbocsátást, és gondoljuk végig, hogy mire van igazán szükségünk. Isten azt várja az emberektől, hogy figyeljenek oda kérésére, mert az emberek hajlamosak elfelejteni, hogy mi is a valódi igaz szeretet, a hála, a türelem, az önzetlenség és a jóság. A szeretet nemcsak érzelem, hanem gondolatban, szóban és cselekedetben is meg kell nyilvánulnia.
Isten csodákat ajándékoz nekünk
Nekünk embereknek több dologra is szükségünk lett volna már a járvány előtti időkben is, hiszen kiüresedtünk. Elfelejtettük, hogy mit is vár tőlünk Isten. A járványhelyzet elcsendesedésre és józanságra bír. Nem lehet patikamérlegen kimérni, kinek, mekkora a terhe, amit cipel, de az bizonyos, hogy Isten ott van mindenütt, és támogat. Az utóbbi időben nehezebb volt megtalálni a szeretetet, mert túl sok inger és felesleges információhalmaz zúdult ránk. Most az otthonmaradás megerősítheti a lelket, így a családokat, a közösségeket és a bizodalmunkat akkor, ha csendben odafigyelünk azokra a csodákra, amelyeket Isten ajándékoz nekünk. Mire gondolok? Egy gyermek mosolyára, a napsütés sugaraira, egy finom meleg bögre kakaóra, egy csendes fél órára egy jó könyvvel. Szerencsés az, aki a nehézségek közepette is képes felülemelkedni a terhek súlyán, és meglátni a szépet. Húsvét misztériumát csak akkor érthetjük meg, ha elcsendesedünk, és bízunk benne, hogy Krisztus az egész világért halt meg a kereszten. Isten tudja és ismeri a válaszokat. Amikor nehézségeink vannak, gondoljunk őrá, és szeressük egymást. A szeretet mindent le tud győzni, ha képesek vagyunk jó emberekké válni: újra, igazán Isten gyermekei lenni. Az a gyermek, akinek az életet adta ajándékba, és akit annyira szeret, hogy hiába ad neki megoldhatatlannak tűnő feladatot, megmutatja mellé a megoldáshoz vezető utat is. Csak hallgassunk rá, és higgyük:
Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. ( Jn, 11, 20)
A feltámadás reményében kell bíznunk Istenben és az ő akaratában.
Kiemelt kép: wojtyla.hu
Asperrimus
2021-04-04 at 02:57
Nem az a jó kérdés, hogy hány Jézus született, hanem az, hogy hány támadott fel közülük testben?
tövis
2021-04-03 at 13:07
…. és hány Júdás, Pilátus???
tövis
2021-04-03 at 13:04
Vajon hány Jézus született előtte és utána?!?!?
Asperrimus
2021-04-02 at 16:06
Jézus ezt mondta a tanítványainak:
“Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul. Az asszony mikor szűl, szomorúságban van, mert eljött az ő órája: de mikor megszűli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra. Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket.” (János 16,20-22)
A tanítványok nem tudták, hogy Jézus fel fog támadni. Nem azért nem, mert Jézus nem mondta elég hangsúlyosan nekik, hanem azért, mert el volt rejtve előlük ennek az ismerete. De nemcsak ők nem tudták. Maga a Gonosz sem tudta ezt, és lehet, hogy amennyiben a tanítványok felfoghatták volna, akkor a Gonosz is megértette volna Isten tervét. Pál apostol azt mondja, hogy:
“Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtettet, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre; Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát” (1Korinthus 2,7-8)
Vagyis Istennek az öröktől elgondolt titka volt, hogy elküldi a Fiát a világra, és általa, az Ő halála, eltemettetése és feltámadása által ad új életet az emberi nemnek, azoknak, akik hittel elfogadják magukra nézve Jézus Krisztus engesztelő áldozatát, megváltását és az Ő uralmát. Ennek megvalósulásához elengedhetetlen volt, hogy Jézus Krisztust keresztre feszítsék.
“Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.” (János 10,17-18)
A sötétség erői örömünnepet tartottak Jézus halálakor, de a feltámadásakor koppantak, és soha többé nem örülnek Jézus megfeszítésének, mert az véglegesítette a bukásukat, méghozzá úgy, hogy maga az Ördög dugta a fejét a hurokba, és rúgta ki maga alól a széket. De ahogyan a sötétség erői csak úgy tudnak örülni, ha figyelmen kívül hagyják a feltámadást, a keresztények is csak akkor tudnak szomorkodni a keresztre feszítés gondolatán, ha figyelmen kívül hagyják azt a kétségtelen tényt, hogy az a bizonyos sír kétezer éve üres, Jézus feltámadott, méghozzá testben, jól van, és nem szenveleg visszamenőlegesen a szenvedései miatt. Nem véletlen, hogy az evangélium üzenete az, hogy Jézus meghalt a bűneinkért, eltemettetett és feltámasztatott a harmadik napon a mi megigazulásunkért. Ha Jézus nem halt volna meg, nem lenne feltámadás sem, azaz, soha nem szabadulhatnánk meg a bűneinktől és azok következményeitől sem, ami végülis a kárhozatban teljesedne ki. Éppen ezért tartom abszolút helyénvalónak és követendőnek Jézus azon szavait is, hogy a szülő asszony, miután megszületett a gyermeke, “nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született a világra.” Jézus sem emlékezik a kínra, hanem a megváltottak seregén örvendezik. De ahogy egyetlen ember sem kesereg a saját megszületése által okozott kínokon, amiket az anyja átélt, az sem túl életszagú, hogy a Jézus által új életben részesült megváltottak keseregjenek az új életüket lehetővé tevő okokon, ami bár kétségtelen abszolút értelemben dráma, de semmiképpen sem tragédia Jézus számára, és azok számára, akik hisznek Őbenne. Azok számára tragédia, akik elutasítják. Nekik kellene keseregniük, ahogy megint csak Jézus mondta azoknak az asszonyoknak, akik siratták őt:
“Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon. Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és amely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak! Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán?” (Lukács 23,28-31)
Az evangélium örömhír. Azért az, mert noha Jézust sírba rakták, de Isten kiürítette azt, és ez alapozta meg a mi sírunk kiürítését, és a mi feltámadásunkat is. Úgyhogy fel a fejjel, reménységgel és hittel, figyeljünk a mi vallásunk apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra.
bl
2021-04-02 at 14:51
Húsvét Ünnepe azt üzeni, hogy az áldozat a legmagasabb rendű dolog a világon. Életet adni, életét adni, életért adni, életért küzdeni, nemcsak magunkért, hanem a megfelelő pillanatban másokért, a jövőért..