Horváth János hosszú életútja a meg nem valósult magyar polgárosodás pályájaként is felfogható, hiszen egy békésebb időszakban befuthatta volna azt az utat, amelyet kirobbanó politikai tehetsége ígért, és akkor a mai magyar polgári társadalom is erősebb lenne – mondta Navracsics Tibor kormánybiztos kedden, Budapesten, a tavaly 99. életévében elhunyt politikusra emlékező konferencián.
A Budapest Világörökségéért Alapítvány rendezvényén Magyarország volt uniós biztosa, korábbi közigazgatási és igazságügyi miniszter páratlanul okos emberként jellemezte Horváth Jánost, akivel haláláig szinte napi kapcsolatban állt. Kiemelte: a már fiatalon a kisgazda párt meghatározó alakjává váló Horváth Jánosnak a bölcsessége alapján járó politikai sikerek helyett előbb a nyilasok, majd a kommunisták elől kellett menekülnie, 1956-ban pedig elhagyni kényszerült az országot.
Az élete így vált a totális rendszerekkel szembeni ellenállás és az örök magyar remény szimbólumává, hiszen mindig optimista volt; ha verték, kifosztották, kitelepítették, munkáját, illetve hazáját vették, mindig újrakezdte és mindig sikeresen
– fejtette ki a Veszprém-Balaton 2023 Európa kulturális fővárosa program kormánybiztosa.
Martonyi János volt külügyminiszter elmondta, hogy sokat tanult Horváth Jánostól: józanságot, mértékletességet, tárgyilagosságot és legfőképpen tartást. Úgy fogalmazott: Horváth János a példa arra, hogy az “elátkozott XX. századnak” is megvoltak a nagy magyarjai.
Horváth János ismerte, értette, átélte és alakította az elmúlt száz év magyar történelmét
– fejtette ki Martonyi János, majd hozzátette: Horváth János nagysága egyebek mellett abban rejlett, hogy egyszerre volt mély magyar identitása és nyitottsága a világra.
Hiller István, az Országgyűlés szocialista alelnöke elmondta: nagy öröm számára, hogy az utóbbi másfél évtizedben barátja lehetett Horváth Jánosnak. Szerinte ezen csak azok lepődnek meg, akik csak azt látták, hogy több, mint 10 évig egymással szemben ültek a parlamentben, de nem ismerték Horváth János demokráciafelfogását. Hangsúlyozta: Horváth Jánost jókedvű, bölcs emberként ismerte meg, aki egyszer kérdésére úgy indokolta optimizmusát: “Kiverték belőlem a pesszimizmust!”.
Hörcsik Richárd, az Országgyűlés európai ügyek bizottságának fideszes elnöke elmondta: ma is szükség van olyan, Horváth Jánoshoz hasonló emberekre, akik habarcsként kötik össze egy közösségé a jóakaratú embereket.
Horváth János elhozta a demokratikus hagyományt, és kereste a közös hangot a más elveket valló, de jóra nyitott politikustársaival
– fogalmazott.
Turi-Kovács Béla, az Országgyűlés korelnöke betegsége miatt a rendezvényen felolvasott levélben emlékezett Horváth Jánosról.
Horváth János 1945 és 1947 között kisgazda nemzetgyűlési, majd 1998 és 2014 között fideszes országgyűlési képviselő volt. 2003-tól 2014-ig ő volt a parlament korelnöke. Horváth János az 1956-os forradalom leverése után emigrált: előbb Strasbourgban a Magyar Forradalmi Tanács egyik szervezője, majd New Yorkban a Kossuth Alapítvány egyik létrehozója lett. A Columbia Egyetemen végzett tanulmányainak befejezése után az egyetem oktatója, majd 1968-tól a Butler Egyetem közgazdászprofesszora volt. Az infláció, a munkanélküliség, az agrárszféra és a növekedés témaköreit kutatta.
Forrás: MTI; Fotó: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS