„A gondolkodni tudóknak mondom: nem kicsit feltűnő, hogy egyetlen olyan magyar milliárdosról sem tudunk, aki a Kádár-rendszer alatt vált volna milliárdossá.”
Mit kezdjek egy ilyen szöveggel? Először azt gondoltam, hogy felsorolok az illetőnek húsz, harminc ismert és ismeretlenebb nevet, aztán – persze csak gondolatban – legyintettem egyet. Minek fárasszam kedves ujjbegyeimet a Demján Sándorok bepötyögésével? Meg aztán belefáradtam ebbe az egészbe. A komment szerzője láthatóan képes írni, képes mondatokat egymás után rakni, de vagy végletesen elfogult, vagy végletesen tájékozatlan.
De miért hirdeti?
A hozzászólás a Külkeres maffia című videónk alatt jelent meg, egyike a „bezzegazOrbán!” és „2010 óta?” nótájú, felettébb épületes, vitára serkentő megjegyzéseknek, amelyek mindig lehozzák, lerántják az óvodai szintre a még el sem indult diskurzust.
Maga a felvétel amúgy még tíz perc sincs, direkt készítettük rövidre, látványosra, pattogósra, hogy szélesebb kör is megértse: hogyan is rabolta le egy szűk elitcsapat a hetvenes évektől az egész országot. De az érdem nem az enyém, hanem Borvendég Zsuzsannáé. Ő egyedül többet tett ebben a témában, mint az elmúlt évtizedek többi történésze.
Ennek egyik oka, hogy ehhez bátorság, kockázatvállalás is kell. Elfogadni azt, hogy bizonyos körök mindent meg fognak tenni az ellehetetlenítésedre. Mert ilyen a Vörös Polip.
Visszatérve a kommenthez. Ha a fenti – elvileg hölgy – megnézte, vagy nemcsak megnézte, de látta is volna a videót, azt is észleli: csak abban bemutatunk három nagyon gazdag embert, illetve családot, akik a rendszerváltozás idején tollasodtak meg. Szerepel a mineralimpexes Tóth József, egy bizonyos Zettwitz Sándor és persze az Apró-klán, Apró Piroskástul, Dobrev Klárástul, Gyurcsány Ferencestül.
A nagy poén, hogy az amerikai Forbes magyar kiadása természetesen Zettwitz úrról is rajongó portrét készített korábban. Kifelejtve, kihagyva mindent a cikkből, ami igazán fontos, ami az indulásnál történt. De ez mellékszál. Ugyanaz a narratívagyártás, amelyet a 24.hu művel rendszeresen, Palotás Jánosokat és transelektrós átmentett figurákat ünnepelve, anélkül, hogy bárminek utánanéznének. Például, hogy honnan jöttek az első milliók. Ebben a világképben a Princz Gáborok és Fenyő Jánosok is self-made-manekként voltak bemutatva.
És mintha a sajtó is hozzáhülyült volna a közösségi oldalakhoz. Korunk egyik rákbetegsége a Facebook és a többi hasonló felület, abban az értelemben, hogy szabad utat adott a kocsmák és lebujok népének. Elkeserítő a hozzászólók „felemelkedése” [nem az értelmes, érvelni kész kisebbségről beszélek], hogy seregnyi troll, együgyű, kocsma- és internettöltelék garázdálkodhat, csúsztathat, hazudhat, provokálhat vagy egyáltalán oszthatja az észt. Nem beszélve azokról a véleményvezérekről – legismertebb képviselőjük talán Puzsér Róbert –, akik mindenhez (is) értenek, persze, ha te is konyítasz valamit az adott témához – mondjuk a filmhez vagy a hálózathoz –, akkor azonnal kiderül, hogy épületes baromságokat szajkóznak őrült magabiztossággal. Nem győzi szegény partnere néha helyretenni [finoman, mert Puzsér hozza a publicistást és így – a pénzt].
Persze az is mókás, hogy a rendszer – a celebvilág vagy a politikai elit – részeként játszák a kívülállót, ami különös visszatetszést kelthet az orránál tovább látó befogadóban. De Puzsér legalább elhivatott és van, amit igen jól lát. Már ez is valami. Ebben a mocsársajtóban már egy elhivatott hordószónokot is értékelni lehet.
De most a hálózatról akartam beszélni. Hadd mutassak egy másik érdekes kommentálót: ő hosszan fejtegeti, hogy egyrészt mindent tudott az egészről – a külkeres maffiáról –, másrészt az egész hazugság, mert – és itt a lényeg – „pont a nyilvánvalót nem mutatja be, és jön egy Dobrev Klárával, aki nem irányít, nincs hatalmon”.
Szóval nem irányít. Most ezzel mit lehet kezdeni?
Egy ilyen okoskodva politizáló valakivel, aki lehet, hogy diplomás – semmit sem jelent –, lehet, hogy csak a Facebook messze földön híres „Az élet iskoláját” végezte el, de csak képes leírni egy ilyen mondatot. Szóval a külkeres maffiát, a hálózatot mutatjuk be, és be merjük vágni Dobrev Klára családját. Hogy mik vannak!
Akinek a nagyapja Apró Antal néven nyomorította meg a hazánkat, anyja Apró Piroskaként volt az egyik kulcsvállalat (Videoton) kulcsembere, az apja meg Petar Dobrevként volt impexes. Róla nem tudjuk bizonyítani, hogy a bolgár állambiztonság embere volt, Apró Piroska viszont aláírásával ellátott feljegyzést írt a BM-nek egy német újságíróról, és az ő testvére, ifjabb Apró Antal meg fontos állambiztonsági tiszt volt. Az Apró–Dobrev família önmagában bemutatja a külkeres maffia felépítését, amelyben van politikus, van állambiztonsági tiszt, van külkeres szakember – hogy csak a legfontosabbakat említsük. A sajtó területéről ilyen örökké befolyásos csoport még a Rényi-klán, a politika területén a Bauer-Eörsi-féle ÁVH-s „baráti kör” és hosszan sorolhatnánk a remek példákat. Tegnap írtam Demszky Gábor nagyapjáról (Komintern), akinek a fia impexes, az unokája meg maoista, majd liberális lett.
De nincs hálózat ugye, nincs rendszerszerűség?
És erre jön egy ismeretlen és megmondja, hogy szegény Dobrev nincs hatalmon, nem irányít. Nem a kommentelő a fontos, hanem az, amit és akiket képvisel, mert mások ugyanúgy nem értik.
Hogy miért merjük megemlíteni azt a politikust, akit eredetileg miniszterelnök-jelöltnek indítottak, csak a férje és a családja és a saját maga okán annyira lejáratódott, hogy inkább a jól ismert férfit választották helyette. Az az ember – Dobrev Kláráról beszélek –, aki EP-képviselő és egyre inkább saját anyjává érik. Nem a kinézetén vagy a korán élcelődöm, még mielőtt azt hinné valaki.
Nem. A szerepére célzok. Utóbbi – Apró Piroska – igazi rejtőzködő volt, királycsináló: előbb volt szeretőjéből, Medgyessy Péterből készítettek miniszterelnököt – nem volt egyszerű, nemcsak szt-tiszt volt, de szürke, szocialistán jellegtelen, nem túl jó kiállású ember –, aztán a vejéből, Gyurcsány Ferencből, aki politikusnak és privatizálónak is meglehetősen ügyes volt, csak sajnálatosan szociopata. Vagy nem sajnálatosan.
Talán ha a másik csapattagot, a szintén ex-creditumos Bajnai Gordont választják már elsőre is, minden máshogy alakul. Ki tudja, szerencsére már sohasem fog kiderülni. Kármentőnek már ő sem volt az igazi.
Egyre inkább látni, hogy hogyan működik egy ilyen klán, vagy – ha akarjuk – a kései külkeres maffia. Vagy hálózati maffia – de hívhatjuk máshogy is. Ha egy jelöltjük elbukik, akkor kihúznak egy újat a zsákból.
A rendszerváltozásnak ők voltak a nyertesei. Zömük átállt, átsodródott és még inkább átállították. Az igazi moszkvai kapcsolat náluk volt, egy igazán jó üzlethez szükség volt a Tóth Józsefekre – MOL –, de a legtöbbjük a nyílt színen ma már élesen oroszellenes. Mert most ez a divat. Béketanács helyett Amerika végtelen, kritikátlan majmolása.
A kilencvenes évek is az övék volt. Antallék alatt szinte gond nélkül megtartották az összes, igazán jelentős pozíciót. A kormány kormányzott, ők meg irányítottak, szabotáltak, kavartak és átmentettek a háttérben. Horn Gyuláék 1994-es győzelme után meg jöhetett a habzsi-dőzsi, néha már olyan fékevesztett mohósággal, ami a hozzájuk képest – de csak úgy – patrióta és visszafogott Hornnak is sok volt. Meg főleg az SZDSZ volt sok Hornnak és a már akkor is pofátlan amerikai terjeszkedés.
Aztán jött négy év Fidesz – a háttérben ugyanúgy zakatolt a megsebzett, de azért még ereje teljében lévő külkeres társaság –, majd Medgyessy és Gyurcsány és a teljes őrület. Csak sikerült majdnem eljutni oda, ahová az MGIMO-sok elvezették Bulgáriát korábban: az államcsőd fenyegető közelségéig.
Azóta sok minden történt és sok minden nem történt meg. Az egykori külkeres maffia például nem lett elszámoltatva, volt rá próbálkozás, de esély igazán sohasem.
Ezt ma már le kell nyelni. Ezt el kell fogadni. De visszaengedni ezt a bandát?
Azt soha.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS