Megfigyelési-ügy? Dobrev Klárát kéne kérdezni – Nagybátyja a nyugati diplomaták beszervezéséről írta állambiztonsági szakdolgozatát
Dobrev Klára hamar felejt. Az elmúlt napokban kitört és felfújt megfigyelési ügy kapcsán a következőt posztolta: „Most is szükségünk van erős Európára. Meg kell védeni a magyar embereket az Orbáni önkénytől. Attól a politikától, amit eddig csak fehérorosz, vagy afrikai diktatúrákban láttunk.” Úgy fest, nem nyitotta ki otthon a szemét, pedig ő igazi megfigyelőkkel élt együtt, egy valódi diktatúrában. Úgy, hogy a rezsim vezetésében a családjának elég nagy szerepe volt, ő meg abból a tőkéből és kapcsolati hálóból építette fel magát. Hozzuk akkor vissza azt az érdekes történetet, amely Dobrev nagybátyjáról, ifjabb Apró Antalról szól. Arról az elvtársról, aki az állambiztonság tisztje volt. És olyan embereket figyelt meg (európai diplomatákat), akik ma már az ő és az egész Dobrev-Apró-Gyurcsány hálózat barátai, harcostársai. Hogyan tanulmányozzuk, kompromittáljuk, majd szervezzük be a kapitalista országok diplomatáit? Megmondta, illetve leírta ifjabb Apró Antal őrnagy 1985-ben.
Íme, 2017-ben megjelent cikkünk:
Igazi unikum az az állambiztonsági szakdolgozat, amely a napokban került a Hamvas Intézethez a Történeti Levéltárból – írtam 2017-ben, amikor még az Intézetnél dolgoztam. – A dokumentum önmagában is érdekes, főleg, ha megemlítjük, hogy ifjabb – de nem a legifjabb – Apró Antal a szerzője. Természetesen Gyurcsány Ferenc ex-miniszterelnökünk anyósának testvéréről van szó. <És Dobrev Klára nagybátyjáról.> A dolgozat nem kidolgozottsága, szakmai értéke miatt fontos, segítségével ráláthatunk arra, hogyan gondolkodott a nyolcvanas évek közepén egy velejéig megbízható „kommunista” tiszt.
Aki a beszervezett, gyakran bezsarolt ügynökökhöz képest sokkal feljebb állt a "táplálkozási láncban", így a felelőssége is sokkal komolyabb. És aki mindenféle fennakadás nélkül válthatott a rendszerváltás után, tartva, megtartva pozícióját az Apró-klánban.
Egy gyerek a politikába, egy gyerek a BM-hez
Tudjuk, hogy a Rákosi-, majd Kádár-diktatúra prominens vezetőinek gyerekei közül nagyon sokan dolgoztak a Hálózatnál, szokás volt a kádereknek így is bebiztosítani magukat
Ami tény: a felemás rendszerváltás során ifjabb Apró Antal is átmentette magát, társaihoz hasonlóan ő is biztonságtechnikai cégeket alapított, az Apró és Társa Ügynökség Magánnyomozó Irodát visszavonulása után fia, a legifjabb Apró Antal vezette, akit több más céggel is összefüggésbe lehetett hozni. Lánya, Bernadett (idősb Apró unokája) is a családi cégnél dolgozott, ő az Apró Controll Vállalkozásbiztonsági Kft. vezetésében kapott szerepet. Mennyi Apró!
Ez nem csak az olvasót zavarja, zavarta meg. A két ifjabb Apró Antalt újságírók is összekeverték,
az állambiztonsági tiszt helyett a fia volt benne abban a Montana nevű "tudásmenedzsment" vállalkozásban, amely 2011 decembere és 2012 májusa között több mint kétszázharminc millió vissza nem térítendő támogatást kapott.
Ez csak azért fontos, mert így joggal kértek helyreigazítást: az az Apró nem az az Apró. Könnyű megzavarodni, ha mindenki a nagyapa lejáratott nevét viseli. Amúgy ismételjük csak el: 2011 decembere és 2012 májusa között kapta a támogatást. Ennyit az elnyomásról.
Apró Piroska állambiztonsági feljegyzése egy német újságíróról
A szakdolgozat értékelése előtt azért említsük meg, hogy idősb Apró Antal a "helyes irányba" terelgette mindkét gyermekét. Lánya, Apró Piroska – aki a bolgár titkosszolgálattal korábban hírbe hozott Petar Dobrevhez ment feleségül – is bedolgozott az állambiztonságnak. Egyszer biztosan. Tavaly találtam rá arra a feljegyzésre, amely az állambiztonság egyik objektum-dossziéjának („>Tükör<; NSZK sajtó és tájékoztató szervek”) egyik kötetében várt a kutatókra. Apró Piroska egy az állambiztonságnál tippszemélyként kezelt (azaz megkörnyékezésre, beszervezésre alkalmasnak látszó) német újságíróról írt:
„1968. julius 15.-től 26.-ig üdült Balatonszéplakon Günter Sacharias és felesége. Üdülésük utolsó napjaiban ismertem meg őket. Annak ellenére, hogy igen szimpatikus és kellemes emberek voltak, minden olyan beszélgetés elől, ami komolyabb témákat érintett volna, mereven elzárkóztak. Üdülésük első részében Szabó Zoltán (beszervezett újságíró, jelentése ugyanabban a dossziéban – MG) foglalkozott velük. Tudomásom szerint igen jó kapcsolatot épitettek ki. Sacharias úr közölte, hogy Budapesten felhivja telefonon Szabó Zoltánt, és találkozni is óhajt vele. Igen sokat utaztak a Balaton körül, azonban ezekről a kirándulásokról semmit sem tudunk, mert közülünk nem hivtak meg senkit. 1968. 7. 30. Balatonszéplak. /Apró Piroska/”.
Hogy mit keresett az állambiztonság balatonszéplaki üdülőjében és miért készített ott feljegyzést, egyelőre (?) nem tudjuk. Később összeházasodott az említett Dobrevvel, majd miniszterhelyettes lett, a rendszerváltás után pedig a családdal felértek a csúcsra.
Bátyja, Antal ekkor - 1968-ban - már a Belügyminisztériumnál dolgozott, elvileg még a NATO és semleges országok elleni elhárításnál. Később válthatott az NSZK és Ausztria hírszerzése elleni küzdelemre. Szakdolgozatát 1985 októberében adta le, sajnos nagyon is jellemző, hogy a rendszerváltás után 2015 végéig titkosították. Már a címe is árulkodó:
„A kapitalista országok diplomatái között tippkutatási, tanulmányozás, beszervezések előkészítése és végrehajtása. A vezető irányító és ellenőrző feladatai”.
(Mivel itt is a nyugat-németekről van szó, elmondható, hogy a két testvér – igaz, más-más időben és más-más szinten – de ugyanúgy német állampolgárokra dolgozott).
A következő Bevezető azért is érdekes, mert előző – és korábbi cikkeimben, például az Aczél Endre és társainak pályafutását elemző írásban – többször foglalkoztam a kádári állambiztonságnak dolgozó diplomatákkal, rámutatva arra, hogy bizony rendszerszerű volt az összefonódás. Ez azért kulcsfontosságú még ma is, mert még mindig számos olyan diplomata dolgozik hazánknak, akiket már a Kádár-rendszerben is megfuttattak és akiknek jelentős része a moszkvai MGIMO-n végzett. Erről bővebben előző cikkemben.
Nézzük Apró elvtárs szakdolgozatát: „Bevezető Külképviseleti fedéssel folyó hírszerző-felderítő tevékenység diplomáciai kapcsolatok jelenlegi rendszerének kialakulása óta folyik és a kapitalizmus térhódításának időszakában teljesedett ki. E fedés felhasználása a hírszerző tevékenység speciális szférájának számít, mivel alkalmazói védettséget élveznek a fogadó ország joghatóságaival szemben, ugyanakkor közvetlenül tanulmányozhatják a fogadó ország társadalmi-, gazdasági-, kulturális viszonyait, legalitásuk van a fogadó ország állampolgáraival hivatalos és magánjellegű kapcsolattartásra...
… A szakdolgozat a külképviseleti fedéssel dolgozó hírszerző tisztek és hírszerző rezidenturák felderítésében, tevékenységük megelőzésében és megszakításában eredményesen használható speciális hálózati kategória szervezéséhez – a külképviseleti beosztottak közötti hálózati beszervezésekhez – szükséges munkafolyamattal foglalkozik.”
Az a veszélyes belső ellenzék
Apró szakdolgozata pontról-pontra felsorolja az ellenséges szervek „hírigényeit” és különösen veszélynek tartja őket azért, mert: „Munkájuk szerves részévé vált a belső ellenzékkel való folyamatos kapcsolattartás, mely egyre több konspirált elemet tartalmaz.
Tapasztaljuk, hogy ma már nem csak meghallgatják a belső ellenzék vezetőit, hanem tanácsokkal és utasításokkal látják el őket... Nyugati kiutazásaik során a különböző fedőszerveknél szabályos kiképzésben részesülnek.”
Ejnye! Mennyire örülhetett Apró Antal, amikor 1994-ben nem egy korábbi ellenséges „belső ellenzéki”, hanem a KISZ-es, DEMISZ-es vezér Gyurcsány Ferenc érkezett a családba.
Apró szakdolgozatában részletesen leírta, hogyan kell kiválasztani, tanulmányozni, megkörnyékezni, beszervezni egy külföldi diplomatát. Arról is szót ejtett, hogyan kell irányítani a hálózatot (ügynököket, titkos munkatársakat, szigorúan titkos tiszteket) ezekben az akciókban.
Leginkább általánosságokról írt, de intő példaként megemlített egy esetet, amikor nem sikerült behálózni a „Mefisztó” nevű célszemélyt. „A tervezésnél és a terv elkészítésénél különleges figyelmet kell fordítani arra, hogy a tanulmányozott munka során a konspirációs feltételek meglegyenek, mert egy esetleges dekonspirálódási gyanú is tönkre teheti az eddig végzett munkát. - int óvatosságra Apró őrnagy. – Jó példa erre az egyik NATO külképviselet vonalán tanulmányozott „Mefisztó” fedőnevű diplomata, aki a külső figyelés felfedésekor véglegesen beszüntette az addigi csempésztevékenységét, így megfosztott minket a beszervezési alaphoz szükséges dokumentálás lehetőségétől.”
Bár Apró részletesen leírta az állambiztonsági osztályvezetők feladatait, a szakdolgozatáról írt véleményezés éppen ennek mélységét hiányolta (hiszen a őrnagynak nem a sakkjátszma gyalogjainak, hanem futóinak, bástyáinak szempontjából kellett volna megírni a munkát, lévén maga is az volt). Az osztályvezetők - tehát gyakorlatilag saját - feladatáról Apró ezt írta: „Folyamatosan elemzi, rendszeres referádákat tart. Az ügyben való személyes jelenlétével, dicséretekkel és elmarasztalásokkal intenzívebb munkára sarkallja az operatív egységet.”
A felhasznált irodalomnál az igazi diplomások felszisszenhetnek, Apró őrnagy összesen négy pontot sorol fel (közte BM-parancsot), abból az egyik saját műve: „Apró Antal: NATO országok külképviseletei ellen folytatott szűrő-kutató munka”. A szakdolgozatot Apró akkori főnöke, Rogán Gyula alezredes véleményezte („Budapest. 1985. október 24. Tárgy: Apró Antal r. őrnagy szakdolgozatáról és az előírt egy hónapos vezetői gyakorlati munkájáról.”).
Agilitás, terepmunka - Apró őrnagy jellemzői
„Apró Antal r. őrnagy alosztályvezető elvtárs 1985. március 16-án érkezett vissza munkahelyére a vezetőképző iskoláról. Egy hónapon keresztül végzett munkáját >vezetői gyakorlati munkának
A következő rész az igazán érdekes, ezek szerint Apró igazi örökmozgó volt, minden akcióban részt akart venni: „Változtatott munkastílusán; a korábbi helytelen gyakorlatát – tevőlegesen részt kívánt venni minden munka gyakorlati végrehajtásában – megváltoztatva elsősorban az irányító, szervező munkára, a végrehajtásban résztvevők megfelelő felkészítésére törekszik.” Talán ennek is köszönhető, hogy „Hibaként jelentkezik, hogy a szakdolgozat csak összefoglalva foglalkozik a vezető tevékenységgel, a vezető feladatával, nem épül a végrehajtás folyamatába, így lényegében a végrehajtó oldaláról dolgozza fel a témát.”
A jelek szerint Apró Antal kifejezetten szerette a terepmunkát, amivel nincs is baj, ha valaki nem egy diktatúra érdekében sürgölődik. A őrnagy szakdolgozatára négyest kapott, de talán kárpótolta, hogy a rendszerváltás őt sem érintette.
Ahelyett, hogy az egész Apró-klánnal együtt visszavonult volna, inkább kihasználták a kapcsolati tőkét. A Hálózatot.
Valószínűleg megnyugvással töltötte el, hogy az ország egy „kellemetlen intermezzo” után ismét a helyes irányba került.
A Horn Gyula vezette MSZP-kormánynak az Index korábbi információja szerint egyes ügyekben már „nemzetbiztonsági szakértőként” dolgozott. Igazán akkor dörzsölhette a kezét, amikor 2002-ben Medgyessy Péter került hatalomra, a miniszterelnök a rendszerváltás után éppen a III/II-nél dolgozott, szigorúan titkos tisztként.
(Ráadásul anno friss miniszter-helyettesként ő nevezte ki Apró Piroskát külkerminiszter-helyettesé.) Miután Medgyessyt - feltehetően a korábbi állambiztonsági tisztek részvételével - megbuktatták, jöttek el az igazán „nagy idők”, a családtag Gyurcsány Ferenc végre előléphetett az árnyékból. A többit ismerjük.
