Miután mindenkit betömködtek mindenféle jól fizető fővárosi önkormányzati állásokba, nem igazán maradt épkézláb mozgalmár politikus a baloldalon. Így aztán előrángatták a színészeket, és velük játszatják el a show-t, velük mondatják el a drámai szövegeket. Tavaly az ordenáré káromkodás volt az ellenzéki banzájok fő attrakciója, idén az önsajnáltató, drámai ripacskodás. Ehhez próbált felnőni az álcivil holdudvar a keddi tüntetésen, amelyen a fellépők másfél órán át kísérleteztek a kicsi, de lelkes közönség tűréshatárával. Az eredmény, hogy ezen a baloldali táboron bármilyen demagógia és bármilyen hazugság csont nélkül átmegy.
Nem bírtak az egójukkal a balliberális álcivilek és színészek, mindenki ott akarta látni önmagát a színpadon, és hallani önmagától valami rettentő fontos gondolatot. Még mindig nem jutottunk dűlőre, hogy egy hosszúra nyúlt, feszültségoldó onanizálás volt ez, aminek a végén megkönnyebbültek, vagy csak simán rázúdították a világra a kilátástalanságukat, hogy a világ is olyan frusztrált legyen, mint ők. Ha ez a baloldal (márpedig a megjelent, mérsékelten lelkes arcú politikusokat elnézve ez), akkor iszonyú lelkiállapotban van. Miután a budapesti önkormányzati mámorból felocsúdva kiemelték a fejüket a pezsgős vödörből, szembesültek vele, hogy továbbra sem ők kormányozzák az országot, ráadásul változatlanul gyűlölik egymást, és ádáz mogyorózás zajlik a színfalak mögött, immár a 2022-es választásra helyezkedve. Már amelyik párt egyáltalán megéli azt.
És csak ömlött, ömlött a panasz meg a harag… Az egészségügybe fektetett százmilliárdok ellenére úgy adják elő, mintha a kórházban meghaló embereket maga Orbán Viktor ölné meg. A javuló PISA-eredmények ellenére ragaszkodnak az oktatás összeomlottságához, és klímagyilkosként gyűlölik a karbonsemlegesség mellett elköteleződött kormányt, miközben Magyarország az EU egyik legkisebb széndioxid-kibocsátója. Aggódnak a bírók függetlenségéért, de ha egy bíró kienged valakit, aki másnap megöli a gyerekeit, az szerintük a kormány bűne. A Gyurcsány és Bajnai országlásából megörökölt, félmillió mélyszegényből a szegények közé felkapaszkodott négyszázezer ember ellenére ragaszkodnak a nyomorgó tömegek víziójához, hiszen szükségük van rájuk. A kultúrmarxista baloldalnak mindenkire szüksége van, akiből áldozati csoportot lehet kreálni, hogy rájuk foghassák: a kormány áldozatai. Aztán egy-egy elszólásból kiderül, hogy kőkemény társadalommérnökösködés a valós céljuk. Nézze meg videónkat!
No gallery template found!Képgaléria: Horváth Péter Gyula
Facebook
Twitter
YouTube
RSS