Nekünk tényleg kommunizmus kell?

Ne is találgassatok, hiszen minden jóravaló ember azt gondolná, hogy az adó 1 százalékának felajánlása valamilyen jótékonysági célra megy a társadalom nagy részénél. Magyarországon is egyre nagyobb a jóemberkedés, ami azt jelenti, hogy mindez csak szavakban értendő. Amikor a tettekre kerül a sor, a könnyes szemű hősök inkább a szélsőbaloldali Partizánnak küldik a lóvét. Mert hogy ez történt most a NAV kimutatásai szerint, ugyanis az első helyre nem a beteg gyermekeket gyógyító Heim Pál Gyermekkórház, vagy az Országos Mentőszolgálat, sőt nem is a daganatos gyerekeket gyógyítók, más kórházak, vagy állatmentők kerültek, hanem a marxista Gulyás Marciék, akik 416 millió forintot kaptak közel 37 ezer felajánlótól. Mert oda kell a pénz, nincs mese, annál jobb helyen nem is lehetne, aztán másnap lehet ismét sírni a CT és a lélegeztetőgép miatt jóemberkedve. Adódik a kérdés, valóban a leninizmus vagy a sztálinizmus támogatása a fontosabb, tényleg elég a kommunista szólamokkal lelket gyógyítani, a többi már nem számít? Érdemes megnézni az adatokat, ahol láthatjuk, nem holmi megbutított szegénylegények küldtek a Partizánnak közel félmilliárd forintot.

Sokszor nehéz értelmet találni emberi döntésekben, főleg akkor, ha tömegesen találkozunk egyfajta pszichózissal, ami járványként söpör végig azon fontos szerven, amelynek a gondolkodás lenne a funkciója. Az agyak zavarosságát a lelkek nyomora teszi teljessé, így viszont kevésbé lehet csodálkozni azon, ha egyesek önként teszik a tagló alá a fejüket (de inkább más fejét) és azért fizetnek, hogy legyen ismét kommunizmus. A sírás és kesergés, a haldokló ország víziója mindig megbízható üzenet volt a baloldali megmondóktól, akik akkor is éhhalálról prédikálnak, amikor a társadalom igen jelentős hányada egyáltalán nem él rosszul. A hívó szó pedig láthatóan nem változott bő száz alatt sem: KOMMUNIZMUS, ami majd minden bajt megold. Amikor majd mindenki egyenlő lesz, amikor ingyen lesz a sör és az örök életet is elintézik az elvtársak, na persze nem a mennyországban, mert a vallás a nép ópiuma.

A kommunizmusról pedig tudjuk, hogy mit jelentett. Több mint százmillió halottat és az utópisztikus egyenlőség örök ígéretét, ami még mindig delejes üzenet. Nem számít, hogy akik hirdetik, azokról mindig kiderül, hogy jót röhögnek, és a saját gazdagodásukra használják, hiszen a vörös báróknál pöffeszkedőbb kommunistát ritkán lehet találni. A kommunista elit sosem akart egyenlőséget, sosem érdekelte az a nép, akikről ódákat zengtek, még a munkásosztályra is magasról ejtettek. Az a közel 37 ezer ember, aki most adójának egy százalékát felajánlotta kommunista népbutítás céljára, biztos büszke lehet, hiszen átlagban több mint 11 ezer forint ment fejenként Gulyás Marciékhoz, akik most különösen kényelmesen folyhatnak el a fotelban a Lenin arckép alatt, mert erre még Uljanov elvtárs is csettintene, hát még Szamuely és a többi vörös pribék.

Vajon ez a 37 ezer ember hányszor beszélt arról nyálfröcsögve, hogy miért mennek súlyos 100 milliók propagandacélokra? Vajon hányszor írták ki törött szívecskékkel a közösségi oldalakon, hogy minden forintra szükség van az egészségügyben, mert romokban hever. Hány nagyszájú beszélt arról, hogy szegény kutyák és macskák sorsa milyen borzasztó a menhelyeken?

Ezeknek az embereknek azonban mégsem az egészségügy a legfontosabb, hanem az, hogy a szélsőbaloldali propaganda terjedjen, hogy egy olyan ember, mint Gulyás Márton bölcselkedjen tovább minél több pénzből. Az a Gulyás és holdudvara, aki festékbombát dobott a Sándor-palotára, és előtte is csupán a szokásos szélsőbaloldali felforgató akciókból ismerhetjük a nevét. Miközben ezek az alakok diktatúráról, sajtócenzúráról és elnyomásról papolnak, rengeteg pénzből szervezik kőkeményen magukat. Láthattuk, hogy kiképzett szélsőbaloldali antifák érkeztek már hazánkba is, ahol pillanatok alatt agyba-főbe vertek magyar embereket. Nem csak a hangjuk nagy, egyre bátrabbak is, már nem futnak meg, ők vették át a kezdeményezést mindenhol. Az utcán kegyetlen erőszakkal, a propagandában kérlelhetetlen szélsőbaloldali retorikával érkeztek meg újra és nem kímélnek senkit. És ehhez még pénzt is kapnak. A Partizán amúgy is hihetetlenül ki van tömve, most meg érkezett még közel félmilliárd forint simán az adófelajánlásokból, azt pedig jól tudjuk, hogy mire használják a megállás nélkül ömlő forrásokat. Talán küldenek egy kis morzsát a rengeteg pénzzel támogatott, ugyancsak szélsőbaloldali Mércének is, akik most csődközelbe kerültek.

Mi pedig hagyjuk, nem lépünk fel a hazug propaganda ellen? Így lassan a politikával nem, vagy csak szőrmentén foglalkozó emberek tényként találkoznak majd azzal az ordas hazugsággal, hogy diktatúra van, ahol a kormányon kívül senkinek nincs és nem lehet szava, miközben a szélsőbaloldal már nem csak a spájzban van, régen a nappalinkban teszi föl a sáros csizmáját az asztalra, miközben a hűtőnkből falatozik nagyokat nyelve. Lassan a házunk is övé lesz, ha nem állunk ellen tettekkel, nem csak szavakkal.

Érdemes végül megnézni a valóban kevesebb pénzből élők felajánlásait, mert a felsorolt élmezőnyből a Partizán rajongói és felajánlói hozták az egy főre eső legmagasabb átlagot, tehát nekik volt a legtöbb jövedelmük. Fizessenek a gazdagok, ahogy a baloldal szokta mondani, de a gazdagok úgy látszik saját maguknak fizetnek, mert ők így védik a szegényeket. Már megint a kevesebb pénzből élők ajánlják az adójuk egy százalékát nemes célokra. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy a vörös bárók a zsíros bevételeik nagy részét ugyanoda tolják be, a saját boldogulásukra, a magyar emberek kárára, de a közvélemény számára a szegényeket segítő mecénás, a könnyes szemű patrónus szerepét játsszák el.

Vezető kép: Hatlaczki Balázs/PS