Egyszülött fia a fronton elveszítette az egyik lábát, kiterjedt családja ismét földönfutóvá vált, és még midig bízik abban, hogy a nagy múltú nemzete talpra áll – ez hangzik el abban a hangüzenetben, amit egy obsitos örmény katonatiszt, Szaro Szarjan küldött Hegyi-Karabahból a PS-nek és a magyar olvasóknak. Eddig menekültekről gondoskodott, mára pedig maga is száműzötté vált. Úgy gondoljuk, hogy sorsa és érzései most jellemzőek számtalan örmény nemzettársára, ezért közöljük szavait.
Erdélyi E. Péter írása
Másodszor is menekültek lettünk, hiszen 1989-ben az azeriek által elkövetett rémtettek miatt a bakui lakásunkat kellett elhagynunk, most pedig a Susi (Susa) város romjain felépített házunkból üldöztek el bennünket. Mindenünk odaveszett, még a fényképalbumaink, meg az apám kéziratai is. Odalett a falusi nyaralónk szintén
– sorolja veszteségeit meglepően nyugodt hangon az egykori múzeumigazgató. Pedig sok minden indokolná, hogy az idegei felmondják a szolgálatot, hiszen nemcsak, mint egykori katonatiszt viseli nehezen – ahogyan ő fogalmaz – a katonai vereséget és otthona újbóli elvesztését, hanem a fronton önkéntesként harcoló fia is súlyosan megsebesült, amputálni kellett az egyik lábát.
Most itt vagyok a fiamnál egy jereváni kórházban, de visszautazom Hegyi-Karabahba, igaz, nem Susiba, mert ott az azeriek iszlám fundamentalista stílusban gúnyolódnának rajtam… Azt gondolom, hogy Arcah Örményország szerves része, középtávon azonban azt szeretném, ha a Hegyi-Karabah Köztársaság felépítené független államiságát
– fogalmaz Szaro Szarjan. Az egykori partizán, majd megalakulását követően az arcahi reguláris hadsereg katonája Hegyi-Karabah Köztársaság önállóságáért küzdött, végül nyugállományba vonult, polgári foglalkozást talált magának. A szeptember 27-én kirobbant újabb háborúban az Arcahi Azerbajdzsáni Menekültek Szövetsége elnökeként az örmény menekültekről, továbbá az óvóhelyek biztonságáról gondoskodott, végül ismét fegyvert fogott szűkebb hazája védelmében.
Az örmény hadsereg kiválóan helytállt, de a jóval fejlettebb haditechnikával rendelkező ellenséggel, illetve a mögötte álló támogatókkal szemben hosszútávon nem tudott volna győzni. Azerbajdzsánt ugyanis Törökország mellett Pakisztán, Szíria, Izrael, Ukrajna, sőt, Belorusszia is támogatta: ki katonai szaktanácsadókkal, ki zsoldosokkal, ki fegyverekkel
– értékeli a háború hátterét úgy Szaro Szarjan, ahogy azt most az örmények látják. Az újra mundért öltő nyugdíjas katonatiszt azért fogott fegyvert, mert nem kívánt örményként élni Azerbajdzsánban, a „második Törökországban”.
Már a háború első napjaiban kiderült, hogy a bennünket megtámadó azerbajdzsáni hadsereget törökországi NATO-tisztek irányítják. Vagyis igen magas színvonalú szakértők kezében voltak a különböző katonai rakétarendszerek, drónok és egyéb ultramodern katonai technológiák. Ráadásul nagy létszámú türkmén harcos és észak-szíriai fundamentalista is betört az országunkba. Blitzkriegre ennek dacára nem került sor, mert a hazafiaink komoly ellenállásába ütköztek
– írja le a helyzetet a veterán katonatiszt.
Az első napokban a támadók bekerítő hadműveletei nem voltak elég eredményesek, hiszen nem verték szét az „Hegyi-Karabah Köztársaság” haderejét és elhúzódó háború vette kezdetét.
A néhol állóháborúvá váló harcok nyomán mindkét oldalon igen nagyszámú katona esett el, és bennünk sokáig élt a remény, hogy az egyszerű azeri nép nem engedi meg, hogy gyermekei egy felesleges háború áldozatává váljanak. Miután a déli irányú azeri támadás nyomán elveszítettük Hadrut és Susi városainkat, diplomatáink elérkezettnek látták az időt a tárgyalásokra. Akkor született meg a békéről szóló egyezmény, amit az azerbajdzsáni elnök is aláírt. A mi katonáink győztek ugyan, de a politikai vezetőink elveszítették ezt a technológiai háborút. Az egyezmény szerint Azerbajdzsánhoz került több, számunkra fontos történelmi és stratégiai pont, egyes templomaink megsérültek, és a későbbiekben is veszélynek vannak kitéve. Éppen ezért nem csupán az orosz békefenntartóknak, de az ENSZ Minszki csoportjának, továbbá az egész civilizált világnak fel kell hívni a figyelmét arra, hogy mi történik, ha az iszlám fundamentalizmus szembekerül a kereszténységgel
– hangzott el még az üzenetben.
Szaro Szarjan fia Mardakesz falu környékén sebesült meg és vált hadirokkanttá.
Én nem sérültem meg, de a fiam sebesülése az egész családunk számára trauma, és együttérzünk mindazokkal, akik elveszítették hozzátartozóikat. Továbbá fejet hajtunk az örmény katonák előtt, akik nem veszítették el ezt a háborút!
– ez utóbbi mondat fejezi ki leginkább az örmények jelenlegi érzéseit.
Clement
2020-11-24 at 22:07
Szomorú, hogy ez megtörténhetett. Remélem nem fordul elő többet, hogy keresztényeket bárki is megtámadhasson!
moliere
2020-11-24 at 22:49
Szerintem az azeriek nagyobb balekok, többet veszítenek. A háború célja ugyanis maga a török “segítség” volt, ami valójában mi? A NATO egy terjeszkedési kísérlete Bakuig. Legalábbis én így látom. A kettős cél: az azeri olaj amerikai kontrollja, ezért engedték az utóbbi hónapokban hosszú pórázra Erdogant, illetve az oroszok elszigetelése minél inkább.
Nem teljesen sikerült, mert az oroszok a térségben maradtak, és az azeriek sem kapták meg, amit szerettek volna.
benzoli
2020-11-25 at 06:42
Mindenkire ez a sors var aki a nagyhatalmak utkozo zonajaba kerul.
Juhász László
2020-11-25 at 09:10
Törökország egy fontos stratégiai célját elérte, ugyanis Azerbajdzsán Örményország területén keresztül teljesen szabad átjárást, egy közlekedési folyosót kapott az Azerbajdzsán területével egyáltalán nem érintkező Nahicseván azeri exklávé felé. Viszont mivel Nahicseván Törökországgal is határos, így létrejött a közvetlen szárazföldi összeköttetés Azerbajdzsán törzsterülete, az azeri Nahicseván exklávé és Törökország között. Ennek óriási stratégiai és katonai jelentősége van.
Továbbá Törökország úgy tűnik függő helyzetbe vonta a második Törökországnak, vagy Kis-Törökországnak tekintett Azerbajdzsánt. Eddig Azerbajdzsán Törökország és Oroszország között lavírozott, most úgy tűnik, elkötelezte magát a török orientáció mellett. Hiszen török segítséggel tudták visszaszerezni az 1990-es évek elején az örményekkel szemben elveszített területeik egy jelentős részét. Oroszország hagyományosan inkább az örményeket támogatta az azeri-örmény konfliktusban, most is az orosz diplomácia közbelépése mentette csak meg az örményeket a teljes vereségtől.
Az oroszok kétség kívül megtartották dél-kaukázusi pozícióikat, ugyanakkor a térségben igen jelentősen megnőtt és megerősödött Törökország befolyása.
Hesslerezredes
2020-11-25 at 10:15
Magyarország geopolitikai helyzete sok tekintetben hasonlít Örményországéra.
Együtt érzek az örményekkel.
Én nem vagyok vallásos, de ha már választani kell a vallások között, akkor vita és hezitálás nélkül a kereszténység mellett döntök.
Megjegyzem, amit maga Jézus tanított, azt nagyon figyelemre méltónak és jónak tartom.
Mindig propagálom a drón és a legmodernebb fejlett – elektronikus – hadi technológiát, ezért azt mondom, hogy kezdjük el fejleszteni gőzerővel és elsőként az örményeknek adjunk belőle.
Girolamo
2020-11-25 at 11:53
Legfeljebb “radír lesz”,másodszor is.
Nincs olyan kereszténység,amelyik semlegesíteni tudná,a Charlie H. “sárkeverését”.
A “Charlie,”egy lényegi ponton téved.Visszakapod!
Mert ez a globusz,ilyen.
gyurcsányiviktor
2020-11-25 at 15:28
Újfent, mint korábban is azt már tettem, felhívom a magyar Kormány figyelmét, hogy az azeriek alapvetően a különböző szövetségeseik által eladott, bombázásra is képes drónoknak köszönhetik a gyors és lehengerlő győzelmüket, valamint az örmény hadsereg sikeres elpusztítását.
Jó lesz ezt is megszívelni, tisztelt Kormány.
zolatiguszti
2020-11-26 at 02:29
Nem tudom mennyivel több -e stratégiailag az hogy van szárazföldi összeköttetés a Törökök- nahicseván és at Azeriek között?
Mi az amit enélkül nem tudott megtenni Törökország most pl? Mióta van katonai légi szállítás azóta nincs akkora jelentősége a folyamatos arcvonalaknak.Anno az oroszok az Ogadeni háborúban Taskenti bázisról Etiópiába dobtak át 10 000 főt és nehéz fegyverzetet.
Bele is buktak a szomáliaiak a háborúba.
Ma már ha nincs légtár zárlat vagy van légi fölény…
Én inkább onnan nézem miért nem segítettek az oroszok, vagy miért állt Belorusszia is Azeri oldalra? Belorusszia olyan az oroszoknak mint Azerbajdzsán a Törököknek. Pléne most hogy Lukasenkó igen részorul a háta mögött álló oroszokra belpol ügyek miatt.
Tegyük tehát így fel a kérdést: Miért segítette oroszország az Azerieket és miért csak jelképesen az Örményeket?
Na itt sztem Pastijan elnök személye sztem a kulcs. Ő ugyanis Soros ember és Örményország anno eléggé elkezdett geoplitikai szőkláókörűségről számot adni és Nato val , USA val kokettálni , meg az EU val…A Medve hátsó kertjében, ráadásul az ősellenségtől a Törököktől elválasztó vonalban!
Ahogy én látom itt az oroszok nyertek igazán.
1 Legtim jogot kaptak rá, hogy visszamenjenek a Kaukázusba.És Orosz békefenntartó ritkán megy haza magától….
2 Pofánverték a nyugat barát Örmény komrényzatot épp sorra koncolják fel a tagjait az utcán, az elnök egy katonai bunkerben ül hetek óta a lányával.
3Az Azeriek szeme ki lett szúrva 4 megyével, szó sincs róla hogy egész karabah visszakerülne.Ellenben a teljes mocskos munkát elégezték az oroszok helyett.Ez egy orosz szervezésű puccs pótlék volt.
4 De megszívatták a Törököket akiknek a Lírája évente 20% os inflációs nyomás alatt van és évek óta a fogytakozó deviza tartalékból egyelítik ki azt.Vagyis segítettek gazdaságilag gyorsabban gyengülni a Törököknek.Az ősellenségnek.
Nevető haramdik orosz Ország aki növelte jelenlétét a térségben az új jogalappal, és nem költött rá sokat, de megszabadult egy potenciális nato fészektől.
Gyanítom ha az Azeriek fejében is megfordulna ilyen egy hét alatt megszűnne az állam.
Onnan is látszik hogy átverés volt a Törököknek hogy Török békefenntartó érdekes mód nem ment a térségbe pedig szokás ilyenkor éppe az érdekeltség miatt nemzetközi békefenntertókat küldeni…