Nem jó, de nem is tragikus – a félidős választásról

Az amerikai választási rendszer engem személy szerint mindig lenyűgözött. Persze, nagyon bonyolult, meglehetősen sajátos, de ha az ember már egy kicsit is kiismeri magát, akkor rendkívül jó szórakozást nyújt a maga egészen egyedi rendszerével. Azért is egyedi, mert hiába demokratikus, hiába volt már akkor is sokkal demokratikusabb az európaiaknál, amikor ezen a kontinensen még nemigen ismerték ezeket a játékszabályokat, mégis meglehetősen idegen a mi elképzeléseinktől, legyünk akár magyarok vagy németek.

Például, azt gondolom tudják a kedves olvasók, hogy amerikai elnöknek csak egy alkalommal választható valaki újra, tehát egy természetes személy maximum 8 évig vezetheti az Egyesült Államokat. Ez a szabály vonatkozik rá akkor is, ha egymás után kétszer választják meg elnöknek, mint ahogy az számos esetben előfordult és akkor is, ha legalább egy ciklus kimaradt a két elnökség között – bár mindeddig ilyen csak egyszer fordult elő.

Hovatovább akkor sem pályázhat valaki újra, ha egy adott ciklusban különféle okokból kifolyólag legalább 2 évet már leszolgált. Sőt, arra is emlékezhetnek, hogy egyedül Franklin D. Roosevelt volt az, akit négy alkalommal is megválasztottak az amerikaik a vezetőjüknek. Rendben, de ha előtte nem fordult elő ilyen – három ciklus sem egy embernek -, utána is hiátus van, akkor neki hogyan lehetett?

Roosevelt 1936-os győzelméhez kötődik a második legnagyobb, elektori támogatottság, később ezt a csúcsot döntötte meg Reagan a második ciklusában, azóta sem sikerült ezt senkinek sem megközelítenie. mitől érdekes ez? ‘36-ban Roosevelt a népi szavazatok nagyjából 61 százalékénak megszerzésével döbbenetesen nagy győzelmet aratott, de a választási rendszer sajátosságai miatt ez az elektori kollégiumban 95 százalék feletti támogatottságot jelentett. a magyar választási rendszer torzít?

Az utána kérdés egyszerűbb, nem sokkal Roosevelt, egyébként negyedik ciklusa elején bekövetkezett halálát követően beiktatták a korábban már részletezett szabályt az alkotmányba. Addig ugyanis csak szokásjog volt. Ez pedig egészen az USA első elnökéhez, George Washingtonig vezethető vissza. Bár különösebben sok demokratikus felhatalmazása az első ciklusakor még nem akadt, de kérdés sem fért hozzá, hogy a nemzet legnagyobb hőse óriási aránnyal nyert volna akkor is, ha minden egyes állampolgár szavazhat. Másodjára, immár tisztázottabb körülmények között sem akadt valódi ellenfele. És bár a környezete nagyon kapacitálta, hogy harmadjára is induljon, ő maga úgy vélekedett, rossz üzenet lenne egy fiatal demokráciának a továbbiakra, ha valaki ciklus közben halna meg – a kor mércéje szerint öreg és beteges volt -, hiszen ezzel olyan szokásjog is keletkezhetne, hogy akit megválasztottak, az haláláig viselheti a tisztséget, mint egyfajta monarcha, ezért elutasította a lehetőséget. Vigyázat! Nem azzal volt gondja, hogy valaki sokáig vezető lehessen egy ország élén! Meghalni nem akart ilyen pozícióban, féltve a még törékenynek gondolt rendszert. Washington intelméhez pedig egészen 1940-ig tartották magukat, amikor megkezdte Roosevelt a harmadik ciklusát.

No, de ennyit a történelemről. Mert mire ez a cikk megjelenik, némileg okosabbak leszünk Amerika legfrissebb választását illetően. Szintén az Egyesült Államok sajátossága, hogy minden ciklus felében is tartanak választásokat, képviselőházit – ez a törvényhozás alsóháza -, szenátusit – ez értelemszerűen a felsőház -, illetve kormányzókról is döntenek. Most elég valószínűnek látszik, hogy a képviselőházat visszaszerzik a republikánusok, ez pedig papíron hiába tűnik kisebb fogásnak, mint a szenátus – erről mindjárt beszélünk -, de mivel az amerikai törvényhozás klasszikus kétkamarás, ezért minden törvénytervezetnek mind a két házon sikerrel át kell futnia. Eddig annyira sok akadályt ez nem jelentett a demokratáknak, hiszen a képviselőházban kényelmes többségük volt, a szenátusban pedig ugyan 50-50 fő a jelenlegi állás, de Kamala Harris alelnöki minőségében plusz egy szavazattal el tudta dönteni a kényes kérdéseket.

Innentől ez, ha minden igaz, megszűnik. A képviselőház immár a ciklus végéig nem lesz a Biden-adminisztráció partnere és ez komoly hatással lehet a kül- és belpolitikára, így a háborús helyzetre, a szankciós alapállásra valamint az inflációs helyzetre is. A szenátusban nem ilyen egyszerű a kérdés, szombatig ráadásul nem is várható eredmény. Az ugyanakkor biztos, hogy a sokak által várt republikánus előretörés itt elmarad és ha végül össze is jön a többség, az persze nagy siker lesz, de nagyon minimális is. Szinte biztos, hogy Nevadára érdemes ez ügyben figyelni, ott talán csak pár száz szavazat dönt majd a két jelölt, így a többség ügyében is. Érdekes különben, hogy Amerika szíve, lelke, gerince szinte mindig piros – tehát republikánus -, értem ezalatt a középnyugati területet és úgyszólván az ország belsejét, míg a szélek és a metropoliszok kékek, azaz demokraták. Ezzel mondjuk pont nem mutatnak újdonságot nekünk sem.

Még egy érdekességet ajánlanék a kedves olvasó figyelmébe, ez pedig a mára szinte biztosan és jólesően eldőlt Florida példája. Ugyanis érdekes megfigyelni, hogy lett Florida csatatérállamból már-már republikánus fellegvár. Ron DeSantis legutóbb 1 százalék körüli eredménykülönbséggel lett kormányzó, most 20 százalékot vert a demokrata aspiránsra. Még 2016-ban is az egyik legkomolyabb csatatérállam volt, amit meglepetésre tudott Trump elhozni, míg 2020-ban már magabiztosan győzött. Sőt, emlékezhetünk, 2000-ben Florida állam szavazatainak újraszámolása körül volt a legtöbb balhé és Bush valószínűleg annak köszönhette elnökségét, hogy a Legfelsőbb Bíróság megtiltotta az újraszámolást, mondván, hogy az eredmények nem érkeznének meg időben.

Az átfordulásnak sok oka lehet, én kettőt emelnék ki. Egyrészt Ron DeSantis megalkuvás nélküli politikáját. Bátran szembemegy az LMBTQ-lobbival, hangsúlyosan woke-ellenes, több témában példának tekinti a magyar kormányt. A választók ezt értékelik, nem a mismásolást. Erős, népszerű vezető, az alsóházi kerületek eredményén is látszik. Másrészt az egyre inkább republikánus szimpatizánssá váló latinók. Eleve jó terep a jövőre nézve a republikánusoknak a dél- és közép-amerikai bevándorlók ügye, hiszen alapvetően vallásos, konzervatív közegről van szó, ráadásul a már beilleszkedett, állampolgárrá vált bevándorlóknak pont érdekük a kemény migrációs politika. Plusz Floridában túlnyomórészt kubai származású latinók élnek. Nekik pláne herótjuk van minden újbalos kísérletből, látták, milyen a megvalósult baloldaliság.

Optimális esetben egy kicsit kiszámíthatóbbá és egyszerűbbé válik a világ helyzete. Aztán már csak kihúzzuk 2024-ig.

Vezető kép: Képernyőfotó, Fox News