Nemátalakító műtétre küldenék a szomorú vagy stresszes katonákat az USA-ban?

Dübörög az orosz–ukrán háború, a brit vezérkari főnök atomfegyvereket vetne be, az amerikai tengerészgyalogosokat pedig arra képzik ki éppen, hogy egy ilyen vészterhes időszakban hogyan kell olyan safe space-eket teremteni, amiben minden katona nemi identitása, preferált személyes névmása tiszteletben van tartva. Ha mindez nem lenne elég, az “oktatáshoz” egy olyan videót használnak, amelyet egy gyerekeknek szóló műsor inspirált. A katonák egyébként nemcsak a megfelelő személyes névmásokból vizsgáznak, de abból is, hogy mi a helyes etikett, ha épp nem vagyunk tisztában a bajtársunk nemi identitásával, ami különösen egy partraszálláskor vagy egy tűzharcban lehet fontos. Vagy lehet, hogy ott pont nem, ki tudja.

A képzés fontos része az is, hogy a magasrangú tisztek megtanulják, hogy mikor kell az alattuk szolgáló katonáknak felajánlani a hadsereg által fizetett nemátalakító műtét lehetőségét. Nagy kérdés itt, hogy a PTSD (post-traumatic stress disorder), vagyis a háború vagy konfliktus utáni trauma automatikusan a nemi identitással kapcsolatos bizonytalanság jele lesz-e a jövőben, vagy esetleg fenntartják-e majd azt a lehetőséget, hogy egy bajtárs elvesztése, vagy a bevetésekkel járó stressz lehet az oka az esetleges letargiának.

Ne legyen a kedves olvasó bizonytalan, ha épp nem érti, hogy mi szükség van minderre, és összezavarodni sem kell, ha esetleg eddig más elképzeléseink voltak a hadseregről, illetve arról, hogy a katonáknak szükségük van-e biztonságos közegre.

Javaslom, a kiképzőpályára a szögesdrótok helyett legyen cukornyaklánc, a beton helyett kipárnázott játszótéri platform, és nagyon jó lenne, ha nem hideg fémből készítenék a fegyvereket, amik túl nehezek is, hanem legyen mondjuk gumicukorból minden, különös tekintettel a torpedókilövő gombokra.

Az oktatófilm ikonikus része, hogy hogyan kell begyakorolni a megszólítást, ha valaki mondjuk az “ők” személyes névmást preferálja. A párkapcsolatokat még hírből sem ismerő nevelőhölgy szerint ilyenkor a megfelelő névmással pozitív mondatokat kell összeraknunk fejben, például: “nekik nagyon szép a pólójuk”, vagy “ők csodálatos emberek”. Ha katonai nyelvre fordítjuk ezt le, akkor a következőket javaslom: “ők nagyon szépen dobták be a kézigránátot a lövészárokba”, vagy “nekik még gyakorolniuk kell az ártalmatlanító térdlövést”.

Éles szituációban nehezebb lehet a helyzet, mondjuk egy helikopterről leereszkedve nem biztos, hogy eszünkbe jut ilyesmi, de állítólag a harctéri tevékenység után a barakkban meg lehet beszélni a nap közben kialakult sérelmeket.

Egy szó, mint száz: a katonák az élet minden területére kapnak muníciót és az év végére kialakulhatnak a biztonságos buborékok az anyahajókon, ahová nem ér el a parancsnok kiabálása és a fegyverropogás. A nagy kérdés az, hogy vajon hogyan kell viselkedni azzal a transzneművel, aki esetleg a másik térfélről érkezik és lövéseket ad le ránk. Próbáljuk meg kitalálni személyes névmását, mielőtt visszalövünk, hogy megvédjük a bajtársainkat és a civileket? Ezekre a kérdésekre a gendertudományok nem adnak még választ.