A vörös polip után a délvidéki népirtással foglalkozik a PestiTV A Hálózat című műsora. A csütörtök esti (20:00) adásban arra a negyvenezer magyarra emlékezünk, akiket szisztematikusan gyilkoltak le a jugoszláv kommunisták Tito parancsára. Ez a téma szigorúan tabu volt, és ma is legfeljebb a Tűrt kategóriába sorolható. Éppen ezért kell beszélni róla, éppen ezért muszáj megnézni. Akkor is, ha fáj. Elkészíteni is nehéz volt.
Én mostanában nem színes tintákról, hanem legyilkolt magyarokról álmodom. Egymás után olvasom a könyveket, a visszaemlékezéseket egy olyan tragédiáról, amelyet nem lehet sem megemészteni, sem elfelejteni. A PestiTV-n indult, A Hálózat című műsorom (kéthetente csütörtökön, este nyolctól jelentkezik) második részében a délvidéki mészárlással foglalkozunk.
Hadd pontosítsam, hiszen vendégem, Cseresnyés Magdolna kimondta: népirtásról volt szó. Titóék teljesen tudatosan akarták eltüntetni a magyarságot a Délvidékről, de nemcsak minket: a németeket és az összes nem délszláv kisebbséget is.
Ma már tudjuk: feltehetően negyvenezer magyart öltek meg 1944 és 1945 között. A papokkal válogatott kínzások között végeztek, a többi magyart tömegsírokba lőtték. Leggyakrabban dögtemetők közelébe. Volt pap, akit megsütöttek a saját templomában, amelyet utána leromboltak. Őt már Magyarországról rabolták vissza – az itteni kommunisták segítségével. Volt olyan bíró, aki a hideg napok során megmentette a község szerb lakosságát: őt hiába mentegették, bújtatták szerb barátai, végül kivégezték. Ítélet nélkül.
Amíg a hideg napokat remek, de hazug játékfilmben is feldolgozták, addig a jugoszlávok, szerbek bosszújáról sem film, sem ismert regény nem készült, nem készülhetett. Sajnos papírforma ez még most is.
A magyarok legyilkolásáról évtizedekig beszélni sem lehetett, nem csupán ott, Jugoszláviában, de itthon sem. Kádárék szigorúan tabutémaként kezelték a vérengzést, amit elvtársaik, elvbarátaik „intéztek”.
Az elhallgatás, a kötelező némaság miatt a délvidéki magyarság nem igazán tudta feldolgozni ezt a traumát, amelynek következményeit ma is nyögi a magyar kisebbség.
Eddig sem érdekeltek a tabuk, ezután sem fognak. Ezt és a következő műsort is az áldozatok emlékének szenteljük. Jó szórakozást nem kívánhatunk.
Fotó: Fortepan.hu
Hans Landa
2020-11-20 at 11:02
Z:Csetnik=szerb nacionalista királypárti felkelő/partizán
Usztasa=horvát nacionalista felkelő/partizán.A két csoport egymást irtotta a II VH alatt,végül a szovjet győzelem a szerbeknek kedvezett,ennek sok tízezer német,magyar,horvát,albán itta a levét 44″-után.Az albánok éppen most törlesztenek Kososvo-ban,ősi balkáni “társasjáték”.
Cseres Tibor novellája érthetetlen számomra.41″-ben VILÁGHÁBORÚ volt,ahol MINDEN reguláris fegyveres erő megtorolja az őt ért orvtámadásokat.Ezt tette a magyar sereg is délvidéken.A 44″-utáni szerb/Tito féle eljárás viszont etnikai tisztogatás/népirtás volt,erre voltak példák a 90″-es balkán háborúban is (Srebrenica).Tito keze egyébként az 56″-os “rendezésben” is benne volt,(erről bővebben Kun Miklós).
A Horthy vezetés visszatekintve talán a lehető legkisebb magyar áldozattal hozta le a II.VH-t.A budapesti getto megmenekülése egyértelműen az ő érdeme,veszteség ügyben és Horthy szerepéről érdemes a lengyeleket kérdezni.Amennyiben 41″-ben nem megyünk keletre,rögtön német megszállás(ezt a német hadvezetés ajánlotta Hitlernek!!)bábkormány,zsidók,cigányok,balosok begyűjtése már akkor beindul.Ezt érdemes mindenkinek mérlegelni.
sigula
2020-11-17 at 15:56
Anyai ágról horvát gyökereim is vannak. Családilag tudom, hogy édesanyám nagynénjének (így anyai-anyai ágon nekem is)a régi Fiume / Rejeka felé vezető úton a hegyekben Skrad és Kupjak településeken elő távoli rokonai a háború után ‘címzett ismeretlen’-né váltak. Egy hivatalos minőségben szerzett horvát ismerősöm azt mondta, hogy a partizánok rendeztek népesség gyérítést arrafelé, biztos lehetek benne. Tőle tudtam meg, hogy a horvátországi szerb krajina felszámolását irányító horvát tábornok nagy anyáméval azonos nevet viselt és ez a név a korábban említett vidéken gyakori és szerinte biztosan távoli rokonom. A partizánok ezt tették az isztriai olaszokkal is. Nincs egy éve, hogy olvastam egy horvátországi barlangban (újabb)tömegsírt találtak, de még vannak. Nem vagyunk egyedül az áldozatokat illetően, legfeljebb nekünk ez jobban fáj, nekik meg az övék.
bali
2020-11-02 at 20:26
Felsőtageskiralyerdő 2020.10.08.at.18:30 Csak nagyon kevés az előre haladás.Elmúlt évben a Bácskai Németek követelését,félre söpörte az Únió-De láss csodát.Jelen évben az jelent meg,hogy nyilatkozatot kell tenni,minden jelenlegi Gazdának aki ott él.Hogyan jutott a földekhez,birtokhoz,Milyen bejegyzés,telekkönyv,vagy egyéb dokumentum ,igazolás, van a birtok viszonyokra?(Lehet,hogy ez ott megjelenik,és már nem lehet olyan érdekes a Szerb Úniós tagság mint eddig?)Ki tudja?A régebbi ,vagy korábbi elutasítás után,az volt az elűzött Német Gazdák jogi képviselőjének a nyilatkozata.Vissza jövünk! Nem felejtünk! Talán Az elűzött,vagy legyilkolt, Magyar Gazdák is csatlakozhatnának?40 000 A földjeiért legyilkolt Magyar ember hozzátartozója elég nagy szám lehet,ilyen követeléshez?
moliere
2020-10-10 at 10:59
Patria Sua
Hogy mit ír a sajtó, az nyilván fontos a birkák terelése szempontjából, de alapvetően nekem nem adat.
Tény az, hogy azáltalam felsorolt többi sérelmünkről kimondott szövetségeseink sem beszélnek. A bocsánatkérés milyenségét szívesen elemezném román, osztrák, szlovák viszonylatban…
moliere
2020-10-10 at 10:54
Patria Sua
Köszi!
Ugyebár akkor pártoltak át az angolok is inkább Titó felé, amikor a csetnikek elkezdtek kokettálni Szerbiában a német megszállókkal.
Vagy fordítva, amikor talán orosz nyomásra London elkezdett lanyhulni a csetnikek támogatásában, a csetnikek elkezdtek közeledni a németekhez, talán azért, hogy ellensúlyozzák az uszasákat, és akár német győzelem, akár vereség lesz a dologból, addig se kapjanak szabad kezet a horvát usztasák a szerb “kérdés” rendezésében, mert az kemény lett volna. Nem tudom, melyik volt a motiváció, mi a sorrend, de tény, a csetnikek már nem voltak annyira ellenségesek a németekkel, hogy ne tekintsék őket a partizánok árulónak, ellenségnek. Az angolok (amerikaiak) pedig nem támogatták őket, mert számukra Titó szövetséges volt, és személyében garancia az 50-50%-os befolyásmegosztásra kelet-nyugati relációban, hiszen neki is megérte ez. A nyugatiakat nem érdekelte, hogy Jugoszlávia ország milyen társadalmi berendezkedésű lesz, csak az, hogy az oroszok ne legyenek ott. Ilyen szempontból Sztálinnak némi érdeke fűződött volna ahhoz – szerintem – hogy ott csorbítsa Titó hatalmát, országát, tekintélyét, ahol tudja, például a Vajdaságban. Igen nagy érvágás lett volna, élelmezési szempontból, a Délvidék szovjet megszállása, és ha Magyarország nem német szövetséges lett volna, erre nagy esély is lett volna.
.
lett volna, lett volna… nyilvánvalóan történelmietlen vitát folytatunk itt.
moliere
2020-10-10 at 10:45
Ezredes! Az első és legfontosabb: nem mindegy, hogy ki csinálta volna meg a kommunizmust Magyarországon. Egy ilyen esetben szerintem magyarok, egyfajta bátrabb nemzeti jellegű kommunizmust. Nem az lett volna a fő feladat, hogy a magyar “fasizmust” le kell törni a térségben. Egy (?) árnyalattal azért jobb lett volna.
Talán annyit a szlovákokról, hogy én még nem találtam rá bizonyítékot, hogy szerette őket Sztálin. Tisót és követőit (80%?) biztos nem. Voltak kábé 2,5 milliónyian (igen erős túlbecslés is lehet), és felszabadult Cseh-Morvaországban 3,5 millió hely… Arra viszont nagyon sok bizonyíték van, hogy a románokat utálta. Nem kellett volna feldobnia ilyen esetben az “azé Erdély, aki előbb átáll” vonalat, és a románok nem is ismerték volna fel, hogy nekik van mozgásterük valakivel (velünk) szemben. Úgyhogy Erdélyt a románok elveszítették volna ilyen esetben (jó eséllyel a kommunista Magyarország javára), sőt, szerintem még a teljes Moldvát is, a Moldáviai SZSZK (azaz a SZU) javára. Nagyon kicsi Románia létezne ma, feltéve, ha még mindig nem egyesült volna a posztszovjet (nagy) Moldovával, amely mára valószínűleg cirillbetűs, soknemzetiségű, moszkvafüggő mutáns hibrid szegényház lenne, némi polgárháborús hajlammal. Románia (értsd Havasalföld) pedig egy kicsiségtudatú, beforduló, irigy, megritkított, elcigányosodott nemzetállam, jó eséllyel az EU-n kívül, mivel talán még tengert sem hagyott volna nekik a Gazda.
Igen, a szerb-orosz viszony mindig jó volt, KIVÉTEL AKKORIBAN, hiszen Titó nem fogadta el a csontot a gazda kezéből. Úgyhogy egyáltalán nem annyira biztos, hogy mi lett volna a Vajdaság sorsa, ha Magyarország nem “ellenséges”, hanem kvázi szövetséges ország, nép.
És még a Felvidék visszatéréséért is lehetett volna lobbizni. Például ha lett volna egy emigráns kormányunk nekünk is, aki árnyalja Beneš aljaskodásait, Londontól Moszkváig. Ilyen esetben nyilván lett volna.
Hesslerezredes
2020-10-09 at 13:48
Én már többször (sokszor) megírtam, hogy ha Mo. nem vesz részt Hitler oldalán a háborúban, akkor Hitler – a környező országok lelkes támogatása mellett – már 1940-ben megszállt volna minket, egy bábkormányt ültetve az ország élére.
És persze már 41 végére az összes zsidót el is deportálták volna innen.
Mégis lett volna egy halvány előnye a dolognak: áldozatként fejezhettük volna be a háborút a győztesek oldalán.
Talán ezért visszakaptuk volna legalább a magyar többségű területeket.
Talán, mondom, mert azért Sztálin kedvelte a szlovákokat, igen szerette a szerbeket, úgyhogy velük szemben érdemi területi revízió nem lett volna valószínű.
A románok persze ekkor is átálltak volna, úgyhogy itt is csak minimális lett volna a revízió. Esetleg az Őrvidéket visszaadták volna teljes egészében Ausztriától.
És persze ekkor is megkaptuk volna a kommunizmust.
Az igazság az, hogy Mo-nak a II.vh.-ban semmilyen esélylatolgatás szempontjából sem volt az égvilágon semmiféle mozgástere.
jobb-ágy
2020-10-09 at 12:30
A vérengzésben aktívan részt vevő, 11 ártatlan Magyarra statáriálisan halálos ítéletet kiszabó lazar barovot a “patkány” 98-ban magas szintű állami kitüntetésben részesítette!!!!!!!!! És ennek a tetűnek akarnak most szobrot állítani!
Patria Sua
2020-10-09 at 10:21
z — Nem tévedett: a csetnikeket is kiirtotta Tito, a szerb riválisokat, Draža Mihajlovićon, a királyi hadsereg parancsnokán kezdve. Pedig (a Londonban székelő emigráns királyi kormány hatására) jó ideig a Nyugat is a csetnik ellenállást támogatta az országban, csak kérőbb állt át Tito oldalára.
Patria Sua
2020-10-09 at 10:14
moliere: “elnöki és miniszterelnöki szinten bocsánatot kértek érte”
Hol is? A magyar diplomácia naivitását kihasználva ezt sikerült úgy megtenniük, hogy a másnapi szerb sajtó diadalmasan világgá kürtölhesse:
“A magyarok (Áder révén) újra bocsánatot kértek a szerbek ellen elkövetett bűneikért.” Merthogy Nikolić államfő dodonai szavai a szerbek számára nem szerb bűnök beismeréséről szóltak.
Z
2020-10-09 at 08:56
Nem akarok szörszálat hasogatni, de nem
usztasát akartál irni csetnik helyett? Mondom,
nem kötözködés végett.
benzoli
2020-10-09 at 00:02
Az ember legmelyebb, legkitartobb osztone a bosszuvagy.= Igazsagot tenni, finoman szolva, barmikor lehet.
TS
2020-10-08 at 21:27
moliere, tuti, ha nem 1941-ben, akkor legkésőbb 1943-ban feldaraboltak volna a kedves szomszédok. Meg feldarabolták volna az embereket, a zsidóságból sem úszta volna meg senki.
TS
2020-10-08 at 21:25
Logikus, ez nem igaz, Balogh Sándor (igaz, csak lábjegyzetként) már a nyolcvanas években megírta. Azóta is esett szó erről, csak oda kell figyelni, ami nem könnyű, mert nem túl gyakori téma.
Logikus
2020-10-08 at 20:58
Érdekes mód erről soha nem beszél senki. Szándékosan nézzük semmibe azt a 40 ezer magyart, akit alja módon megöltek? Az illetékesek miért nem emelik fel a hangjukat?
moliere
2020-10-08 at 20:35
Legalább a szerbek elnöki és miniszterelnöki szinten bocsánatot kértek érte. Igen, tudom, hogy azt könnyű megtenni. De mikor törlik el a Beneš-dekrétumokat? Mikor lesz az, hogy a Maros-völgyi népirtásokért a románok nem a balkáni és közel-keleti reflexből származó reakciót adják le (azaz azt hazudják, hogy volt ilyen, de tízszer annyi románt irtottak ki a magyarok), nemhogy bocsánatot kérni érte, de legalább nem hazudni a világ pofájába, mint a legalja cigá… kupec. Mikor kérnek bocsánatot az osztrákok haynauért? Elévült? Mosolyt fakaszt? Akkor ne sztárolják Ferenc Józsefet, Mária Teréziát, meg úgy általában a “császárvárost”. Akkor minek a Sissy-kultusz, ha ez már “régen történt”. Az osztrákok el vannak a Gemütlichkeittel, a Tafelspitzcel, a sramlival, de a kínos dolgok leperegnek a viaszosvászon pofájukról. Az oroszok itthagytak kétszázezer genetikai és pszichológiai selejtet, és ez nagy csapás a magyar társadalomra. El sem ismerik, ilyet ők nem tettek. Az öregek mesélték, hogy olyan primitívek voltak, hogy a kanálon kívül az eszcájgot fel sem ismerték. A 89 éves nénit is megerőszakolták négyen. Persze, nem irtottak ki minket, de mégis. Elvittek ennél több magyart, nagyobb részük nem tért vissza. A németek sem igazán kértek bocsánatot mitőlünk, mert azt mondják, hogy önként vettünk részt a világháborúban, és a szövetségeseket sem érdekelték a szolnoki, pesti, soproni, győri stb. polgári áldozatok, tízezernél is több ember halt meg bombázásokban. Járulékos kár.
.
Nem relativizálni akarom a délvidéki népirtást, csak felhívnám a figyelmet rá, hogy – mindegy, milyen motivációból – a szerbek megtették azt, amit egyetlen szomszédunk sem tett meg: bocsánatot kérte, elismerték a történteket. Nem ment nekik könnyen, mert annyira nem tűnt fel nekik (!!!) hogy ilyen szemétségre is sor került akkoriban. Ugyanis a svábokból többet vágtak le, és a túlélőkből egyet sem tűrtek meg , mind elmenekült, a horvátokból még sokkal többet vágtak le, és még sokkal több menekült el, és minimum 100 ezer szerb halt meg a csetnik-partizán polgárháborúban ugyanebben az időben, ill. tkp. ennyi csetniket és családtagjaikat mészárolt le a partizánhorda. Majdhogynem meglepő, hogy végül hajlandóak voltak elismerni és bocsánatot kérni. Persze, politikai szövetségest kerestek, és találtak bennünk, de könyörgöm: a szlovákokkal együtt vagyunk, mint a borsó, meg a héja, mégsem ismerik el a szemétségüket, sőt, ma is folytatják. De sose feledjük, se a népirtást, se a tanulságait. Amely az, hogy ha belemész egy sötét sikátorba, oda politikai vezetőként a családoddal (a nemzet egészével) mész be. Ha nem lehet a sikátoron átmenni, akkor a család tagjai vesznek oda. Ezt előre kell tudni. A második világháborúban nagy hibát, kényszerű hibát követett el egy erkölcsös és hezitáló vezetés. A magyar zsidóság és érdekei megmentése miatt kockázatos játszmába kezdtek, a földrajzi helyzet fogságában. Ki tudja megmondani, hogy ha nem veszünk részt a háborúban, akkor 1941-re már nem darabolnak-e fel minket a szomszédok, a jó náci szövetségesek (román, horvát, szlovák, német), és mire megjő a “felszabadulás”, nem irtottak-e volna ki még ennél is jóval több magyart, mint turáni vadembert, aki csak zavarja árja européer köreiket. Lehet, hogy mára nagyobbak lennénk, szebb pedigrével, de a véráldozatot a XX. században nem lehetett megúszni. Ez volt megírva.
Görbülő Ubulka
2020-10-08 at 19:43
Örvendetes, hogy Cseres, Teleki Júlia és más kevesek után végre újra foglalkozik valaki ezzel a tragédiával.
Szadizmusát, kivitelezésének ördögi jellegét és az áldozatok kormegoszlását (tekintve ez volt a világ egyik legdurvább népirtása.
Csak hát a téma agyon van hallgatva. Korábban a kommunizmus, aztán a balliberalizmus, most pedig a magyar-szerb összeborulás miatt.
Blanka
2020-10-08 at 19:34
Szadista vérengzést műveltek a szerbek.Pár éve vmelyik történelmi folyóiratban olvastam erről./ tudják-e mi a sztálinkesztyű ?
anonymus
2020-10-08 at 19:24
Majd visszakapják a rácok kamatostul az albánoktól az egészet. Kisszerbiát már megadta nekik az Úristen. Élvezzék.
Királytigris
2020-10-08 at 18:37
A népirtás soha el nem évülő bűntett.
A háború befejezését követően, akár évtizeden keresztül, senki nem tett feljelentést a Nürnbergi Bíróságon?
Mára már minden gazember, akárcsak ez a disznó Tito elpatkolt, felellőségre már nem vonhatóak.
Felsőtagéskirályerdő
2020-10-08 at 18:30
MEZŐ GÁBOR Uram!
Megláttam a cikket, és alig akartam elhinni, hogy végre valaki foglalkozni mer ezzel a témàval nyilvánosan.
Leültem. Cseres által írott mű villant elő az emlékezetemből. Nehéz szavak, lelkiismeret, ennyi időn át magukrahagyottak.
Kérem Önt Uram, szólaljon meg ez a sírvilág!
Köszönettel: Z.L.