Neumann János, a legkiválóbb marslakó (Pesti Mese)

57 évvel ezelőtt halt meg világhírű tudósunk, a zseni, akinek többek között a modern számítógép működési elvét köszönhetjük. Nélküle nem valószínű, hogy a mai formájában használnánk számítógépünket, laptopunkat. Nevéhez fűződik többek között a kettes számrendszer, a memória és a programtárolás, és a központi vezérlőegység alkalmazása.

GYŐRI MIKLÓS – Pesti Mese/Nulla6egy Facebook-csoport

Neumann János 1903. december 28-án született Budapesten, Lipótvárosban (Bajcsy-Zsilinszky út). Apja ügyvéd volt, anyja pedig a háztartást vezette, valamint ő és két fivére nevelésével foglalatoskodott. Nem mindennapi képességei elég korán megmutatkoztak. 1913-tól a Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanult, ahol már az V. osztályban elnyerte a legjobb matematikus díjat, 1920-ban pedig az ország legjobb matematikusa kitüntetést. Egyébként a gimnáziumban találkozott Wigner Jenővel, akivel már akkoriban hosszadalmas értekezéseket folytattak a halmazelméletről, vagyis inkább Neumann magyarázta Wignernek. Barátságuk Magyarország elhagyását követően is folytatódott. Az iskolai évei alatt tanára, Rátz László felismerte nem mindennapi tehetségét, és különórákat adva segítette tehetsége kibontakozását. Apja nem nagyon nézte jó szemmel a dolgot, lévén, hogy ne akarjon matematikával foglalkozni, mert abból aztán nem fog pénzt keresni. Aztán amikor János 17 éves volt, elmentek Kármán Tódorhoz, hogy megbeszéljék a dolgot, de ő csak azt javasolta, hogy ha valaki 17 évesen unalmas perceiben a különböző végteleneket tanulmányozza, akkor azért azt mégsem kéne csak annyiban hagyni. Úgyhogy köztes megoldásként azt javasolta, hogy írassa be fiát vegyészmérnöknek is.

1921-ben tehát Neumann János beiratkozott a budapesti tudományegyetem bölcsészkarára, ahol fő tárgya matematika volt. Közben azért párhuzamosan 1921-ben elkezdte tanulmányait a berlini egyetemen is, ahol Albert Einsteinnél statisztikus mechanikát hallgatott, valamint szorosabbra fűzte barátságát Wignerrel, Szilárd Leóval és Gábor Dénessel. 1923-ban, hogy megnyugtassa szüleit, a biztonság kedvéért 1926-ban a zürichi Szövetségi Műszaki Egyetemen megszerezte vegyészmérnöki diplomáját is, matematikából pedig Budapesten doktorált szintén 1926-ban.

Ezután a német matematika fellegvárába, Göttingenbe ment, ahol David Hilbertel kezdett együtt dolgozni. 1926-ban tartotta első előadását a társasjátékok elméletéről, egy évvel később pedig már a Friedrich Wilhelm Egyetemen oktatott. Ekkor olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Max Born, Bohr, Fermi, Heisenberg, Oppenheimer, Pauli, Schrödinger, Teller és Wigner. Hilbert egyszer megkérte az akkor még tanársegéd Neumannt, hogy segítsen tisztázni egy problémát, ami Heisenberg és Schrödinger között merült fel. Mindketten más oldalról közelítették meg az atomok felépítését, de végeredményben mindkét elmélet ugyanazt az eredményt adta. Neumann pedig bebizonyította, hogy a két elmélet teljesen egyenrangú, csak „más nyelvet” használtak. Neumann ezzel a bizonyítással megalkotta a kvantummechanika matematikailag elfogadható alapjait, amivel új szintre helyezte a fizikát. 1928-ban pedig Oskar Morgensternnel megírta a játékelmélet alapkönyvét.

Érezvén a politikai légkör megváltozását, elfogadta a Princeton Egyetem meghívását és 1930-ban Amerikába hajózott. Mielőtt végleg letelepedett volna, még hazajött és elvette Köves Mariettát. A Princeton Egyetemen – akkor már, mint John Von Neumann – ő lett az Institute for Advanced Study legfiatalabb professzora, mindössze 29 évesen. Hamar megkedveltette magát új kollégáival és diákjaival. Ajtaja mindig nyitva állt, ha kérdés vagy probléma merült fel. Csakhamar az intézmény vezető személyisége lett. 1937-ben megkapta az amerikai állampolgárságot és ekkortájt kezdett a katonaságnak dolgozni. Először Kármán Tódornak segített be a szuperszonikus hajtóművek területén. 1943-ban pedig bekapcsolódott a Manhattan-tervbe. Los Alamosban már nagyon várta mindenki az érkezését, hogy elmondhassák legújabb eredményüket, problémájukat. Mindenki beszélni akart vele.

1944-ben pedig Oskar Morgensternnel megírta a játékelmélet alapkönyvét, Játékelmélet és gazdasági viselkedés címmel. 1945-ben a princetoni Elektronikus Számítógép projekt igazgatója, ahol megépítik az ENIAC-ot, vagyis az első teljesen elektronikus és digitális számítógépet, majd 1945-ben megírja a First Draft of a Report on the Edvac című művét, amiben közzéteszi az utólag csak Neumann-elvekként ismert megállapításait. Ezen elvek alapján 1945-ben megépítik a Cambridge Egyetemen az EDSAC számítógépet. A számítógép működéséhez az emberi agy mintájára megalkotta az algoritmust. Kármán Tódor segítségével pedig ő lett a legbefolyásosabb tudós Washingtonban, 1955-ben kinevezték az USA Atomenergetikai Bizottságának elnökévé (Eisenhower). Egy ideig a légierő fő tudományos tanácsadója is volt.

A sors iróniája, hogy 1955-ben csontrákot állapítottak meg nála. Betegen is folyamatosan dolgozott a számítógép és az agy címet viselő kéziratán, ahogy betegágyánál is állandó vendégek voltak a legmagasabb katonai vezetők és politikusok, hogy tanácsot kérjenek tőle stratégiai vagy egyéb tudományos kérdésekben. 1957-ben Eisenhower elnöktől már tolószékben vette át a legrangosabb amerikai elismerést, a Szabadság Érdemrendet. Ahogy Neumann fogalmazott: “Bárcsak elég sokáig itt maradhatnék, hogy ezt a megtiszteltetést kiérdemeljem.” Eisenhower: “Hát persze, még sokáig velünk lesz, hiszen szükségünk van Önre.” Élete vége felé az MIT és az UCLA is versengett érte, hogy maguk között tudják professzorként. Végül Elfogadta az UCLA felajánlását, de sajnos már nem érhette meg, hogy ott tanítson.

Neumann 1957. február 8-án halt meg Washingtonban és a New Jersey állambeli Princetonban temették el.