Nézhetetlen játékkal estünk ki női vízilabdában

Teljesen érthetetlen, mit művelt a női vízilabda-válogatottunk a hollandok elleni remeklés után, és iszonyúan alacsony színvonalú meccsen, mindössze négy gólt lőve estünk ki a nálunk egyértelműen szerényebb játékerőt képviselő Kanada ellen, három negyedben pedig teljesen gólképtelenek maradtunk. Így az elődöntő helyett a helyosztóra mehet a csapat a vizes világbajnokságon.

Az első negyed felénél már 4:2-re vezettünk volna, ha a kapufákat számolnák, így viszont változatlanul egygólos hátrányban voltunk a legelején bekapott gól miatt. Pedig nem tűnt acélosnak a kanadai védelem, könnyen jutottunk el lövésekig. Szerencsére az ellenfélnek sem volt erénye a pontosság, így az egész meccs színvonala nem volt túl magas. Leginkább délutáni matiné hangulata volt a játékunknak, nem tudott rápörögni a meccsre a csapat. Megdöbbentően pontatlan dobásokat sorjáztunk a kanadai kapu előtt, de legalább a védelmünk összeszedte magát a kezdeti zavar után. A gólcsendünket Szilágyi törte meg végül, igaz, sokkal később, mint szerettük volna: csupán a második negyed elején. A támadóidő utolsó pillanatában ellőtt, a blokkon megpattanó lövéssel vették vissza a kanadaiak a vezetést. Nagy szerencséjük volt vele, Czigány Dóra hamar egyenlített, a kanadaiak viszont gyorsan visszavették az előnyt. Gangl Edina nem tudta megidézni a hollandok ellen nyújtott klasszisteljesítményét a magyar kapuban. A támadójátékunk is döcögött, elképesztő mennyiségű helyzetet lőttünk kapusba, kapufára, mellé – a hálón kívül mindenhova. Amikor végre betaláltunk, arra mindig megjött azonnal a kanadai válasz – ezt a rossz sorozatot Takács Orsolya törte meg másodpercekkel a nagyszünet előtt, így legalább visszahoztuk döntetlenre a félidőt.

Sem Keszthelyi, sem más nem tudott a teljesen szétesetten játszó válogatottunk élére állni (fotó: MTI / Koszticsák Szilárd)

A harmadik harmadban már kezdett világossá válni, hogy nem fogunk ma a hollandok elleni teljesítményt látni a magyar lányoktól, és végig ilyen borzasztóan nyögvenyelős meccs lesz. Mindennek tetejébe a bírók is elkezdték kicsit tolni az egygólos előnyüket hosszú-hosszú percek óta őrző kanadaiakat. Teljesen elment a magyar csapat lövési önbizalma, és így 5:6-nál egyre ijesztőbb volt a helyzet, ahogy peregtek le a percek az utolsó negyedből. Bő két perccel a vége előtt a játékvezetők megszabadítottak minket a szenvedéstől, kettős emberelőnyhöz juttatták Kanadát, amiből megszületett az utolsó játékrész első gólja, és kettőre nőtt az ellenfél előnye. A meccs képét elnézve, innen lehetetlen volt visszajönnünk. És az is volt. Megmagyarázhatatlan vereséggel búcsúztunk a legjobb nyolc között.

Kanada-Magyarország 6:4 (1:0, 3:4, 1:0, 1:0)
góldobók: Szilágyi, Czigány, Illés, Takács 1-1, illetve Eggens 5, Wright 1

Bíró Attila szövetségi kapitány ad eligazítást időkérésnél. Ezúttal inkább saját magunkra kellett volna ellenszer, mint a szintén gyengén játszó Kanadára (fotó: MTI / Koszticsák Szilárd)

Kicsit úgy érzem, mintha megbabonáztak volna minket, de nyilván nem hiszek a véletlenekben. Oda kellett volna menni, és belőni a helyzeteinket az első támadástól kezdve. Rögtön kapufával, fölével, mellével kezdtünk; minden kifelé pattant a kapufáról, blokkról is. Valószínűleg a kanadai csapat megdolgozott érte, hogy ma nekik legyen nagyobb szerencséjük

– nyilatkozta Gurisatti Gréta, aki kérdésre válaszolva elmondta, hogy kellőképpen felkészültek az ellenfélből.

Két napig videóztuk őket, edzésen jól ment a gyakorlás. Voltak olyan üres kapus helyzeteink, amiket a legutolsókig kijátszottunk, de vagy éppen beugrott egy blokk, vagy kapufa lett. Pedig készültünk is rá, hogy a hátsó hármast ott fogják hagyni, talán kicsit határozottabban kellett volna lőni. Nem tudom, mi volt a gond.

Bíró Attila szövetségi kapitány sem tudott igazán mit mondani a megmagyarázhatatlan vereségre:

Nem csináltak olyat a kanadaiak, amire ne készültünk volna, a saját pontatlanságunk miatt vesztettünk. Gyatra lövőszázalékkal fejeztük be a helyzeteinket, ami nem volt ránk jellemző eddig, remélem, hogy nem is lesz. Nem tudom, mennyire izgulták túl, én nem láttam izgatottnak a csapatot. Volt egy olyan védekezés, aminek néha nem találtuk az ellenszerét, ugyanakkor egy csomó lövőhelyzetet kidolgoztunk. Hogy mi volt az oka, nem tudom. Lehet, hogy megremegett a lányok keze.

A csapat elpárolgott önbizalmát firtató kérdésre is azt ismételte meg, hogy a pontatlanság lett a vesztük.