Niedermüller együttérző Mikulásként merengett egy jobb világon, és közben fröcsögve szidta a kormányt

Niedermüller Péteren mostanában látszik, hogy igyekszik az emberarcú DK-s szerepét felvenni, ami valljuk be, nagyon nehéz feladat, főleg egy olyan embernek, aki bitcoin-bányákat “nem vesz észre” a hivatalában, aki rémisztő képződménynek nevezi a fehér, keresztény és heteroszexuális embereket, aki cinikus és nemtörődöm. Lehet, hogy megsértődött, amiért nem került be a méltán híres és veretes árnyékkormányba, de egy ideje szívhez szóló tirádákkal kápráztat el bennünket. Legutóbb a Fővárosi Közgyűlésen fohászkodott együttérző Mikulásként egy boldog karácsonyért, most pedig közösségi oldalán merengett azon, hogy a zene segítségével, átlényegülve egy jobb világ ígéretét látta meg a ködön keresztül, és ebben még a primitív kormányzati hazudozás sem tudta megzavarni. Filozofikus percek Gyurcsány egyik jobbkezétől.

Van az úgy, hogy az ember megpihen és elmereng. Amikor a rossz gondolatok tovaszállnak, amikor még az angyalok is lejönnek a mennyből és megfogják a kezünket. Niedermüller Péternél ismét elérkezett egy ilyen pillanat. A DK erzsébetvárosi polgármestere a közösségi oldalán osztotta meg gondolatait a Rumbach zsinagógában töltött felemelő pillanatairól, amikor már-már annál a gondolatnál tartott, hogy van-e értelme az életnek. És van! Hogyne lenne! Az igazi államférfi merenghet ezen, a lágy dallamok elérzékenyíthetik, de a karácsonyi meséből hirtelen az Elm utcában találhatja magát, ha a kormányra gondol. Ez történt Niedermüllerrel is, aki a hazug és primitív kormányra gondolt átszellemült pillanataiban, és még így sem hagyta el a remény. Hiszen ezt követően is úgy érezte, hogy van értelme az életnek, a sötétből, a mélységből visszarántotta a zene, a Rumbach zsinagóga miliője, és boldogan tudta kimondani, hogy: igen, VAN remény!

Csak ültem és hagytam, hogy a zene elvigyen magával, hagytam, hogy elhitesse velem, van még értelme az életnek. Hiába tombol a háború a szomszédban, hiába a félelem a sötét és hideg téltől, a rettegés az elszegényedéstől, hiába a primitív kormányzati hazudozás, nekünk van itt egy közös otthonunk, ahol kiállunk egymásért, ahol segítünk egymáson, ahol támogatjuk egymást, ahol az újjáépült gyönyörű Rumbach zsinagóga azt tanítja nekünk, hogy van remény és van jövő.

Niedermüllernek igaza van. A sok hazugság és álságos jóemberkedés után is van remény, hogy messze eltűnjön abból a polgármesteri székből, melyet a megválasztása előtt még bohóckodásnak tartott, hiszen jól tudta magáról, nem ért a polgármesterséghez. Azóta eltelt bő három év, az erzsébetvárosiak is megtapasztalhatták, hogy ebben legalább igaza volt, tényleg nem ért hozzá. Mert mit tesz a bölcs kerületvezető? Terel, menekül, mindent másra ken, minden szimbolikus ügyben megnyilvánul, a kerület ügyei azonban nem túl fontosak számára, és nem szégyelli leírni Gyurcsány embereként, hogy segít és támogat, kiáll a másikért. A Rumbach zsinagóga csodás világában láthatóan megvilágosodott, a világ bajai, háborúi megérintették, a szegények könnyei együtt hullottak az ő szeméből is, újból erőt adtak neki, és most ismét állja a sarat. Erzsébetvárosért. Az emberiségért.

Fotó: Horváth Péter Gyula/PS