Növényi Norbert: Ebben a birkózócsapatban benne volt legalább egy aranyérem

A birkózás éppen csak megmenekült a londoni olimpia után attól, hogy levegyék a tokiói műsorból, Rióban viszont ismét mindent megtett önmaga ellen, és ebben a méltatlan igyekezetben társa lett a szintén bohózatba fulladó ökölvívás. Ez a két sportág annyira nem tudta magát visszafogni meccsek és érmek elbugázásban a most véget ért olimpián, hogy a cselgáncstornára is jellemző indokolatlan, illetve elmulasztott intések egészen elhalványulnak mellettük.

Az egész birkózó vicctorna megkoronázása volt a zárónapon a 65 kg-osok bronzmeccse, amelyet egy másodpercekkel a játékidő lejárta előtt kiosztott intéssel adtak oda az egyébként vereségre álló üzbég Navruzovnak. A vesztes mongol Mandaknaran stábja viszont nem nyugodott bele a leplezetlen csalásba, és hatalmas cirkuszt csapott – a szintén felháborodott közönség rokonszenvétől kísérve. Az egyik, majd a másik fél öröme, az érzelmi hullámzás, a dühödt vetkőzés és persze az előre lezsírozott végeredmény tökéletesen megidézte a pankrációt. Valószínűleg sokakban felmerült, hogy mégiscsak hiba volt bennehagyni az olimpiai programban ezt a színházat.

Piros és kék golyók

Rendszeres olimpianézők emlékezhetnek a piros és kék golyókra, amelyeket kis zsákból kihúzva sorsolták ki korábban, hogy melyik birkózó legyen a kedvezményezett. Rossz nyelvek szerint, a fontos versenyzők meccsein melegített golyókkal hozták a bíró tudomására, melyiket érdemes kihúznia. Ezt a golyózást aztán hamar eltörölték, mielőtt még teljesen közröhej tárgyává vált volna miatta a birkózás, és felváltotta az intések rendszere. Így utólag viszont már lehet értékelni a színes golyókat is, hiszen azokkal legalább kicsit adtak a látszatra, az intésekkel viszont már egészen nyíltan csalnak el meccseket. Elvileg a passzív felet intik meg, de azt, hogy ez igazi gumiszabály, több magyar birkózó esetében láttuk. Lőrincz Viktor például nem tudott olyan vehemensen támadni a bronzmeccsen a semmit sem mutató Kudla ellen, hogy ne intsék meg passzivitásért. A németet viszont ezután már nem lehetett meginteni, bármennyire passzív volt, hiszen íratlan szabály, hogy az utolsó fél percben már nem nyúlnak bele intéssel a meccsbe. Erre viszont a fent említett Mandaknaran húzhatja fel a szemöldökét, akit három másodperccel a vége előtti intéssel verettek meg.

Lõrincz Viktor sem érti, mit kellett volna még tennie a bronzéremért (kép: MTI / Kovács Tamás)

Korrupciós hierarchia

Egyfajta hierarchia figyelhető meg birkózásban a bíráskodás kedvezményezettjei között. Oroszország még a Szovjetuniótól örökölte meg az előjogot a legtöbb birkózóarany megszerzésére, és ennek megfelelően, természetesen a legnagyobb lobbierővel – nevezzük így – rendelkezik a nemzetközi birkózóvilágban. A Szovjetunióból kiszakadt közép-ázsiai és kaukázusi országok is komoly befolyással rendelkeznek, így komoly hatással vannak a bíróküldésre is, kiérdemelve versenyzőik számára a különleges bánásmódot. Ha nem orosz birkózó az ellenfél, akkor jó eséllyel megkapják a támogatást a szőnyeg mellől. Annak is megvolt a bája, amikor az orosz színekben versenyző, de grúz születésű Csakvetadze győztes olimpiai döntőjét a grúz Kazarasvili fújta. Ez egyébként ugyanaz a Csakvetadze, aki némi bírói támogatással legyőzte az elődöntőben Lőrincz Viktort.

A bíró, a kirgiz Kocskor Kulmatov (jobbról a második) sok üzenetet kapott Magyarországról Lőrincz meccse után, pedig a szlovén szőnyegelnök, Stanislav Šernek is kellett a csalás lebonyolításához. (kép: facebook.com/Hijran Sharifov)

Külön szót érdemel Azerbajdzsán, amelynek a posztszovjet hagyományon túl van egy további aduásza: amióta az ország jelentős többletjövedelemhez jut az olajból, az azeri nép hirtelen sokkal tehetségesebb lett azokban a dolgokban, amelyekben zsűri dönti el az eredményt. Több birkózóérmet nyernek, és ökölvívásban is szeretnének egyre jobbak és jobbak lenni. Azerbajdzsán az élő példa, hogy pénz=tehetség, pénz=ügyesség, pénz=barátok, pénz=aranyérmek, pénz=minden, főleg, ha olyan korrupt bandákat lehet megvásárolni kilóra, mint a nemzetközi birkózó- és bokszvilág bírói. A harmadik erős csoportot az Egyesült Államokhoz és Németországhoz hasonló nagy országok jelentik, amelyeknek ha egy-egy birkózója felbukkan a legjobb négyben, minden bizonnyal meg fogja kapni a szükséges pluszt. Ezen országok birkózói ellen a csekély lobbierejű (értsd: a nemzetközi szövetség és a bírók irányában kevésbé fizetőképes) Magyarországot képviselő versenyzők jelentős hendikeppel lépnek szőnyegre.

Észrevétlenül vagy nyíltan, de kicsinálják azt, aki nem nyerhet

Erről mesélhetne a német Kudla ellen a bronzmeccsen intéssel megveretett Lőrincz Viktor, vagy bátyja, a londoni ezüstérmes Lőrincz Tamás, akit rögtön az első meccsén állítólagos szabálytalanság miatt kapott büntetőpontokkal hoztak lehetetlen helyzetbe, miközben dél-koreai ellenfelét akkor sem intették meg, ha passzívvá vált. Persze meglehet, hogy ennek semmi köze ahhoz, hogy az Egyesült Birkózó Világszövetség elnöke is koreai. És mesélhetne Bácsi Péter is, aki úgy nyerte meg az első három meccsét, hogy pontot sem csináltak rajta, és három győztes meccsel bizony általában döntőbe lehet jutni egy olimpiai birkózótornán. Csakhogy vesztére az ő súlycsoportjában szerepelt a londoni bajnok orosz Roman Vlaszov is, aki bizonyára nagyon a szívén feküdt az orosz birkózólobbinak, hogy megvédje a címét Rióban. A címvédést ugyanakkor eléggé megnehezítette volna, ha a feltűnően kirobbanó formában lévő Bácsi Péterrel került volna szembe a döntőben.

Bácsi Péter túl erős lehetett, hogy összeengedjék Vlaszovval. Még a végén esetleg megverte volna az oroszt. (kép: MTI: Kovács Tamás)

Nem tudható persze, hogy mi történt, az viszont biztos, hogy Bácsi pont olyan utat járt be Rióban, ahogyan feltűnés nélkül lehet kicsinálni egy esélyes birkózót. Hogyhogy nem, úgy alakult, hogy a súlycsoport egyik legjobbjaként selejtező meccset is kellett vívnia, majd amikor az eggyel több meccs miatt eleve fáradtabban érkezett az elődöntőbe, ott intésekkel kicsit még meg is tolták dán ellenfele szekerét. Madsen lényegében nem csinált semmit, és a magyar állítólagos sorozatos passzivitásáért megítélt 1 büntetőponttal bemasírozott a döntőbe. Ott pedig igazi csemege volt az orosz Vlaszovnak, aki 5:1-es győzelmével kétszeres olimpiai bajnok lett. Az esti döntőre rápihenő Bácsi Péter ellen aligha lett volna ilyen sima.

Ez a hozzáállás szemérmetlenül elcsal bármilyen meccset, rossz vicc kategóriába lesüllyesztve ezt a komoly hagyományokkal rendelkező és tisztességes körülmények között nagyon élvezetes sportágat. A birkózás a sportkorrupció által megrendelt, illetve elvárt csalások miatt a nézők számára is érthetetlen és élvezhetetlen, esetenként felháborító. Ez ugyanis nem egy-egy meccset érint, hanem folyamatosan, rengeteg meccsbe belenyúltak ilyen módon. És még nem volt szó a cselgáncsról, ahol ennyire azért nem szemérmetlenül, de hasonló módon igazgatják az eredményeket.

Bor Barnát a cselgáncstornáról pöccintették ki egy intéssel (kép: MTI / Kovács Tamás)

Sportdiplomácia nélkül esélyünk sincs

„Összeraktam a képet. A Nemzetközi Birkózó Szövetség (UWW) bíróbizottságának elnöke német, a honfitársainak hétfőn még nem volt érmük a sportágban, a bíró pedig határozottan hozzásegítette őket, hogy legyen” – nyilatkozta Lőrincz Viktor meccséről a 2014 legjobb birkózóbírójának választott Péteri László a Magyar Időknek. Ő azért nem volt ott a riói olimpián, mert a tavalyi Oroszország–Azerbajdzsán csapat-világkupa döntőjén szabálytalanság miatt leléptetett egy orosz világbajnokot, a Birkózó Világszövetség alelnöke pedig megorrolt ezért. „A magyar birkózósportnak nincs olyan sportdiplomáciája, amilyen korábban volt. Azok az országok, akik ezen a területen úgy állnak, mint mi, ki vannak téve ilyen helyzeteknek. Amint ismét bekerülünk a nemzetközi szövetség elnökségébe, újra olyan erőteljesek leszünk, mint voltunk” – vélekedett Péteri.

Ez egybevág azzal, amit Növényi Norbert, az 1980-as olimpia aranyérmese mondott a PestiSrácok.hu-nak:

Ez az országok közötti hidegháború, hogy ki nyer több aranyat és érmet. A 90-es évek elejéig a mozgalmas, élvezetes birkózás volt előtérben, de azt teljesen ellehetetlenítették az új szabályokkal, amelyek azt célozzák, hogy az elmaradottabb országok birkózói is labdába rúghassanak. Ez a pénzről szól, ezért óriási szerepe van a sportdiplomáciának is.

Növényi szerint nagy hibát követett el a Magyar Birkózó Szövetség azzal, hogy nem vitték ki az olimpiára Hegedűs Csabát, akinek jó kapcsolatai vannak a nemzetközi birkózóvilágban, és aki korábban többször is megakadályozta, hogy elfogult bíráskodással szembesüljenek a magyar birkózók. „Az athéni olimpián például ő érte el, hogy lecseréljék az orosz pontozóbírókat Majoros István meccsein, aki ezért tudott nyerni. Ilyeneken múlik” – hívta fel a figyelmet.

Növényi Norbert (kép: faktor.hu)

Úgy láttam, kicsit magára maradt a csapat, és a különböző nemzetek bírói nem féltek a retorzióktól, úgy ítéltek, ahogy akartak. Akik kint voltak magyar részről, azoknak nincsenek olyan nemzetközi szakmai kapcsolataik, hogy gátat vethettek volna a magyarokat sújtó ítéleteknek. Ez így nem mehet tovább, hogy éveken át dolgoznak a sportolóink, aztán jön egy-egy elfogult bíró, és tönkreteszi az egészet.

Moszkva olimpiai bajnoka szerint „ebben a csapatban benne volt legalább egy aranyérem, és két-három érem”.

Nem csak a birkózást fertőzte meg a korrupció

Talán a birkózásnál is feltűnőbb csalások voltak az ökölvívótornán. Itt az értékelést is megváltoztatták, és már nem a tiszta ütéseket pontozzák (nem mintha úgy nem nyomkodtak volna össze-vissza a pontozóbírók), hanem a profi bokszhoz hasonlóan az egész meneteket pontozzák. Csakhogy itt csupán három menet van, nem nyolc, tíz, tizenkettő, így akinek odaadják az első két menetet, az már csak akkor veszíthet, ha kiütik, míg a másik fél emiatt kénytelen kockáztatva támadni. Márpedig akkor is bármiféle szégyenérzet nélkül odaadják a meneteket, ha történetesen éppen összeverik a szorítóban a kivételezett versenyzőt. A bokszot átszövő korrupció sokkal kiterjedtebb lett a londoni olimpia óta.

A kazah Vaszilij Levit hiába verte vörösre az orosz Jevgenyij Tiscsenko fejét, utóbbi hiába tántorodott meg többször is az utolsó menetben, a bírók egy teljesen másik meccset néztek. Egy olyat, amelyben az orosznak nyernie kellett. Amikor az orosz már nagyon rossz állapotban volt, és közelinek tűnt a kiütése, akkor jó hosszan elküldte a bíró ápoltatni a vérző orrát és szemöldökét, hadd pihenje ki magát. A csarnok hangosan fújolt, amikor kihirdették olimpiai bajnoknak az oroszt, de Csingkuo Vu, a Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség elnöke a helyszínen mosolygott az eredménynek.

A bírókon kívül mindenkinek feltűnt a kazah Alimkanuli (pirosban) fölénye az azeri Sakszuvarlival szemben (kép: gettyimages.fr és gettyimages.de)

Kiderült, hogy „nem ért” az ökölvíváshoz Kokó sem, ugyanis hiába lelkendezett a középsúlyúak negyeddöntőjében az egyértelmű fölényben levő kazah Alimkanuli teljesítményén az azeri Sakszuvarli ellen, a bírók szorosan ugyan, de utóbbit hozták ki győztesnek. A legnagyobb port azonban a harmatsúlyúak egyik negyeddöntője kavarta, ahol az ír Michael Conlan ennél jobban nem verhette volna szét az orosz Vlagyimir Nyikityin fejét, mégis egyhangú pontozással Nyikityin nyert. Persze ez sem azért kapott nagy visszhangot, mert a csalás mértéke elérte volna a sportvezetés ingerküszöbét, hanem mert az ír dühében rendesen kiosztotta a sajtónak a Nemzetközi Amatőr Boksszövetséget (AIBA):

Összezúzták az álmaimat. Az aranyért jöttem, amit csalással vettek el tőlem. Az AIBA kibaszott csalókból áll. Egyszerűen kibaszott csalókból áll, akiket lefizetnek. Soha nem fogok többet olimpián indulni, és másnak sem javaslom, hogy az AIBA versenyein részt vegyen.

Jobbra a vesztes Conlan, balra a győztes Nyikityin (kép: irishtimes.om)

Megoldása egyelőre nincs mindennek, de kérdésből azért akad jó néhány. Fel tud-e nőni a magyar sportdiplomácia a feladathoz, hogy megvédje a sportolóinkat az őket tönkretevő gátlástalan csalásoktól? A kenőpénzekből befolyó kellemes összegek mellett érdekli-e egyáltalán a birkózás és az amatőr boksz nemzetközi vezetőit, hogy szánalmas paródiába fordítják át a sportágaikat? Érdemes-e egyáltalán birkózásban és bokszban indulni az olimpián, ha nem orosz, azeri, amerikai vagy német az illető?