A Szerencsejáték Zrt., Magyarország nemzeti lottótársasága jövőre ünnepli 25. születésnapját. Ez alkalomból a társaság támogatásával a PestiSrácok.hu hétről hétre videó- és cikksorozattal idézi fel a hazai szerencsejáték történetének legfontosabb mérföldköveit. Kevesen tudják például azt, hogy a magyar szerencsejáték történetének meghatározó gyökerei az első kerületben, jórészt a Budai Várnegyed falai között bújnak meg. Felidézzük a fogadók, tea- és kávéházak misztikus világát. Szó esik aztán a szocialista idők szerencsejátékáról: a vágyott lottóházakról, tárgynyereményekről és az első, televízióban közvetített lottósorsolásról. A lottótársaság játéktörténeti szakértője segítségével sorra vesszük azokat a tárgyakat, relikviákat és plakátokat, amelyek a Szerencsejáték Zrt.-vel eggyé váltak, arculatát sok évre meghatározták. A szerencsejáték rejtélyes világában számos urbánus legenda létezik totó-, lottónyertesekről, sorsolásokról vagy elveszett szelvényekről, a leghíresebb sztorikat ismét elővesszük, de a mítoszokon túl olvasóink megismerkedhetnek a lottó jövőjével is. Végül a szerencsejáték világának egyik legnépszerűbb ágával, a sportfogadással is foglalkozunk.
Magyarországon az ötvenes évek vége olyan szürke volt, mint a Gazdálkodj okosan társasjáték fekete-fehér lakásbelsőt ábrázoló rajza, amire szép lassan rátehettük a színes ábrákat, ami azt jelentette: megszereztük álmaink szekrénysorát, vagy porszívóját. Ezek közé a fekete-fehér álmok közé tartoztak a Lottóházak is, amelyekben lakást lehetett nyerni egy olyan időben, amikor társbérletben éltek az emberek ismeretlen, idős nénikkel, és az ablakból foghíjtelekre láttak, amin még kivehető volt az 1945-ös bombatölcsér alakja.
Mivel az ötvenes évek végi téeszesítés miatt sok vidéki fiatal ellehetetlenült, a nagyvárosokba jöttek szerencsét próbálni, amit nevezzük most az egyszerűség kedvéért mobilizációnak. Maró volt Budapesten a lakáséhség, szinte hallani lehetett, ahogy korgott a város gyomra, de ezt is elnyomta az építkezések zaja. Rohamtempóban húzták fel az új házakat, lakótelepeket.
Az első lottóhúzás után még egy fél disznót is kisorsoltak, de volt aki bécsi focimeccsre nyert jegyet, és arra is volt példa, hogy egy orvos szekeret nyert lóval. Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy a játékmesterek 1957-ben rájöjjenek: az lesz a legjobb, ha a hiánygazdaság enyhítésére a lottósorsolások lakás- és tárgynyeremény-sorshúzással egészülnek ki. Olyan tempóban indult be a Lottó-őrület, hogy úgyis sorsoltak lakásokat, hogy a ház még csak félig volt felépítve.
A Baross téri lottóházban még ma is élnek nyertesek. Fotó: Horváth Péter Gyuka
A Lottóházak a vágy titokzatos tárgyai lettek, részint azért is, mert az ötvenes évek végén a varázsige már a “modern” szócska volt, és ezeket az ingatlanokat ultramoderneknek titulálta a korabeli sajtó. Vannak, akik azt gondolják, hogy ezek ún. szocreál stílusú lakóházak, de valójában a Lottóházak a polgári bauhaus épületek utódai voltak, magas kivitelű, egységes stílusú, a nyugat-európai modern világát megidéző korszerű ingatlanok. Annak ellenére voltak magas nívójú házak, hogy nem egyszer alig egy év latt húzták fel, még azoknak az építésvezetőknek az irányításával, akik Újlipótváros vagy Zugló bauhaus zsánerű házait is megépítették.
A lakásokba egyszerre költözhettek be a szerencsés nyertesek, és közülük többen azóta is ott élnek, így szociológia számára izgalmas mintavétel az itt élők életútja.Ezek a lakóépületek ma is a városkép meghatározó elemei, a szocreál diktátuma alól felszabadult építészszakma jutalomjátékai, a hazai modern karakteres alkotásai. Szinte egytől-egyig – a kor egyre dömpingszerűbbé váló, házgyári lakásépítésével szemben – igényesen, a kor nagynevű építészei által egyedileg tervezett, minőségi anyagokat felvonultató épületekről van szó. Mindenek ellenére a legtöbben városképi sebet látnak bennük, de ez inkább a modern építészet hazai elfogadottságáról, mintsem az épületek kvalitásairól mond ítéletet.
A Múzeum körút 9 az egyik legkevésbé ismert Lottóház. Fotó: Horváth Péter Gyula
A Lottóházak valójában a demokrácia szimbólumi is voltak, hiszen nem a párt utalta ki a lakásokat, nem egy jól menő külkerekedelmi vállalat dolgozó húzták fel maguknak a Rózsadombon, ugyanolyan eséllyel kapott itt lakást egy marós Angyalföldről, mint egy háztájit kapáló parasztember Felsőzsolcáról. Az ateista szocialista vezetés ugyanis csak egy istennőt ismert el, az pedig Fortuna Istennő volt, akire állandóan hivatkoztak a kor műsorvezetői. Akinek megfogta kezét Fortuna Istennő az lakáshoz juthatott a Ferenc körút és Üllői út sarkán, a Múzeum körúton, a Frankel Leó utcában, vagy Budán, a Lánchíd mögött.
A Lottóházak lakásait kompakt, jól szervezett, modern alaprajzok jellemzik olyan korabeli, mára bevetté vált vívmányokkal, mint a hideg-meleg víz, a központi fűtés, a beépített bútorok és a beépített, elemes konyha.
Vannak házak, amelyek homlokzatáról mára már leesett a LOTTÓ szóból az L-betű, és sokan azt hiszik, hogy azok OTTÓ-házak… Még az is lehet, hogy egy sosem volt mitológia szerint Fortuna istennő párját Ottónak hívták.
[well type=””] Miért volt szükség lakás,- és tárgynyereményekre?
Az 1956. decemberi kormányhatározat előterjesztése szerint a bevezetni tervezett, új „számsorsjáték” tiszta állami bevételeit a lakásépítés finanszírozására tervezték fordítani. Az 1957 márciusában, heti számsorsolással elindult Ötöslottót lakásokat is kisorsoló, havonta szervezett tárgysorsjáték kísérte. Bár ezen tárgysorsjátékok együttes értéke csak töredéke volt a pénzösszegekének, a kezdeti időszakban mégis rendkívüli népszerűségnek örvendtek. A gyakran „jutalomsorsolásnak”’ nevezett tárgysorsjáték legnagyobb értékű nyeremény-kategóriája általában az öröklakás volt. Ezen kívül többek között gépkocsikat, üdülőket, családi házakat, motorkerékpárokat, Tv készülékeket, mosógépeket, bútorutalványokat is kisorsoltak. Az akkori magyarországi áruhiányban különlegesen nagy örömet okoztak a megnyert tárgyak, hisz a nyereményösszegekből tervezett lakásvásárlások, gépkocsi-vásárlások – az akkori hiánygazdaság miatt – gyakran egy évized alatt sem voltak realizálhatóak. A nyeremény-kifizetésekről és a nyeremény lottóotthonok átadásairól az újságok sokszor képes riportokban számoltak be, és a beköltöző családok, új lakásaik, házaik képei az újságolvasók számára gyakran ösztönzőbben voltak, mint a bankjegyoszlop mellett álló nyertes mosolya. Nem csak a „lottóotthonok”, hanem a felépült házak is különlegesen voltak. A második világháborúban és 1956-ban helyreállíthatatlanul romba dőlt épületek helyére gyakran az Ötöslottó jóvoltából épültek új épületek. Az egyik legtöbbet fényképezett lottóház a Budai várban van a Táncsics Mihály u. 20. alatt. A magyarországi áruhiány csökkenésével a kísérő tárgysorsjátékok vonzereje is csökkent a nyolcvanas években, mígnem 1991. 10. játékhetétől meg is szüntették a tárgy-nyereményalapot, a tárgysorsolásokat. Az Ötöslottó nyereménystruktúráját a telitalálatosok nyereményalapjának növelése érdekében átalakították. Ennek az eredménye már 1991. 25. játékhetében megmutatkozott, amikor a telitalálatosok nyereményalapja negyedmilliárd forint fölé „halmozódott”, ami már elképzelhetetlenül sok és sokféle lakás megvásárlására adott lehetőséget a nyerteseknek.
[/well]
A videót készítette: Szabó Fruzsina Anna- szerkesztő, riporter
Zsalakó Réka- rendező
Zsalakó Balázs-operatőr
Barta Zoltán- operatőr
Külön köszönet a közreműködésért Domcsek Károlynak és Domcsek Károlynénak, a Baross téri lottóház egykori nyerteseinek.
Címlapfotó: Horváth Péter Gyula
Facebook
Twitter
YouTube
RSS