O1G repülő cirkusza

A termés jelentős részét tönkretette az aszály, a gazdák a megélhetésük mellett a jövő évi takarmány meg vetőmag miatt aggódnak, és ekkor szagot fog a baloldal. Itt a nagy lehetőség! – gondolják, és akkorákat mondanak, mintha az időzítésük és a mondanivalójuk egyaránt telitalálat lenne. Ám hiába állnak mögöttük pártapparátusok, amelyekben akár hozzáértő emberek is lehetnének, lövésük sincs az aszályról, a vízgazdálkodásról, az erdőművelésről. Semmi más nem izgatja őket, mint hogy megint lehessen egy öblöset óegygézni. A politikai szélhámos az első kanyarban lebukik, Hadházy és a Momentum fájdalmasan nem ért hozzá, az LMP már önmagát is szégyelli, a DK-s polgármester pedig gátlástalanul hazudik minden mondatával.

Nincs ennek amúgy tétje, hiszen legalább 2026-ig Fidesz-kormány lesz, de azt még csak-csak meg lehetne érteni, hogy jobb híján nyomorult pótcselekvésekkel kell elütni a következő országgyűlési választási kampányig hátralevő mintegy három és negyed évet. Az viszont sehol sincs előírva a baloldalnak, hogy sületlenségeket kell beszélnie, illetve sunnyognia kell.

Érthetetlen, mire számított a politikai pártok teljes spektrumát végigjárt furcsa figura, Szabó Bálint. Nem az ő ligája egy országos gazdatüntetés megszervezése, ráadásul tudnia kellett, hogy senki sem megy majd el a szokásos O1G bevetési rohamosztagon és a kíváncsiskodó piknikezőkön kívül. Akár énkedésből, akár valaki hasznos hülyéjeként villogott a sajtóban Szabó, az internetes lincselésre fogékonyabb kommentelők azonnal megkezdték a gazdák kárhoztatását, amikor még egyetlen gazda sem volt Budapesten. Ez ugye később sem változott, az ígért 1800-ból egyetlen traktor sem ment oda a teszkógazdaságos traktoros gazdatüntetésre.

A gazdákat ugyanis ez a dolog nem érintette, csupán bemondta a nevüket egy sültbolond, akinek mégis hálásak lehetünk, mert Antsival ellentétben legalább elénekelni nem próbálja a beteg agyszüleményeit.

Innentől fogva viszont már senkinek nem kell részt vennie semmiben ahhoz, hogy hírbe hozzák, bárki meghirdethetné bármiféle egyeztetés nélkül akár a műkörömépítők tüntetését is a kormány ellen, azt ígérve, hogy strasszkövekkel fogják eltorlaszolni az utakat. Amilyen hülye a progresszív sajtó, erről is képes lenne napokig reménykedve cikkezni, a mosdatlan O1G-csőcselék pedig természetesen a megjelent pár tucatnyi ember derékhadát alkotva lengetné a szokásos tábláit. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének lelkes csatlakozása ugyanakkor jogos aggodalmat kelthet a gyermekük kognitív fejlesztéséért aggódó szülőkben.

Az iskolás szülők szempontjából ez azért elég aggasztó (forrás: Facebook/PDSZ)

Az aszály kivédése bonyolultabb, mint a börtönnel fenyegetőzés

A gazdatüntetésre a maga módján ráakaszkodott a magyar politika bármire átkot hozó, bármit elsüllyesztő bolygó hollandija, Hadházy Ákos is. Rutinos országgyűlési képviselőként ő már szakértelmet is villantott, amikor közölte, a gazdák joggal elégedetlenkedhetnének amiatt, hogy

„a kormány az imán kívül semmit nem tett az elmúlt évtizedben a károk megelőzésére, az öntözéses gazdálkodás fejlesztésére.”

A károk megelőzése leginkább ott kezdődne, hogy nem vezetnék le kényszeresen, minél gyorsabban az országban keletkező víztöbbletet, áradást, belvizet – nem 12 éve, hanem legalább 120 éve ez a hiba. Ezt a paradigmaváltást a vízügynek mint közvetlen szabályozó szervnek kell tudnia végrehajtani, különben az egész ország egyre komolyabb bajba kerül. Hadházy felkészületlenségére viszont jellemző, hogy az öntözéses gazdálkodás fejlesztését kéri számon. Bizonyos, főleg kertészeti növénykultúrákat persze öntözni kell, csak az aszály megoldásához ennek semmi köze.

Talán segített volna, ha korrupcióellenes ügyészséggel és börtönnel fenyegette volna meg az aszályt. (fotó: Facebook/Hadházy Ákos)

Ha kiépül 2030-ra az ambíciózus öntözési rendszer, az 400 ezer hektáron fog spriccelni (a szocializmus csúcsidőszakában 350 ezer hektárt öntöztek), ami a szántóföldjeink 9 százaléka. Idén a szántóföldjeink legalább háromszor ekkora részét érte súlyos aszálykár.

A korrupcióvadászathoz és a jogi felelősségrevonáshoz biztos nagyon ért az állatorvos Hadházy, de ezt az öntözéses dolgot nem sikerült kiszámolnia. Ráadásul vajon mivel akar öntözni, ha éppen az a baj, hogy a felszíni vizeink eltűnőben vannak? Szivattyúzzunk ki még több ivóvizet a mélyrétegekből locsolásra?

A csillogó szemek csak a pénzig látnak el

A Momentumról is kiderült, hogy nem ismeri egyik kedvenc szava, a fenntarthatóság jelentését, hiszen ők sem képesek kilépni abból a technokrata világnézetből, amely éppen Magyarország kiszáradásának az okozója. A 4+1 pontjuk kizárólag pénzügyi lépésekről szól, habár ez várható attól a párttól, amelyben a néhány hónapos követeléskezelői karrier már piaci munkatapasztalattal való dicsekvés tárgya lehet. Az intézkedési tervükben csak a plusz egybe fért be az, ami legalább foglalkozik a hosszútávú megoldással, de az is mindössze arról tanúskodik, hogy egy átlagos internetes kommentmező szintjén látják a problémát. Ők „látványberuházások helyett” víztározókat építenének.

Csillogó szemű környezeti fenntarthatósági vízió: pénz, pénz, pénz, pénz és mesterséges víztározók (forrás: Facebook/Momentum Mozgalom)

A Szívtipró gimiben még nem értesültek arról az egyre szélesebb körben ismert tényről, hogy Magyarország máris tele van víztározókkal – az a nevük, hogy árterek. Csak az a gond, hogy nem engednek beléjük vizet, jelentős részük pedig be is van szántva.

A helyzet komolyságát jelzi, hogy még ez a kínos Momentum is legalább a saját nevében beszél hülyeségeket, az LMP viszont már odáig süllyedt, hogy a szervezői részvételét hosszú ideig elsunnyogva, azt csak az utolsó néhány napra felfedve szervezett tüntetést nemrég „a tarvágások ellen”.

Egy mondatban se bírta ki a DK-s polgármester, hogy ne hazudjon

Van viszont a magyar politikában az a kérlelhetetlenül agresszív hőbörgés, amit a DK képvisel. Ők nem múlatják az időt érveléssel, csak simán izmoznak és fenyegetőznek, meg persze a világ legtermészetesebb dolgaként hazudnak. Ezt az agresszív kismalacra jellemző magatartást húzta elő Baracskai József, Zalaszentgrót DK-s polgármestere két héttel ezelőtt:

„Zalaszentgrót városánál fontos szerepet tölt be a fenntarthatóság, a környezet értékek megóvása és a természetvédelem. Ezért Zalaszentgrót városa nem fog élni az augusztus 5-én életbe lépő erdőirtó kormányrendeletben megfogalmazott iránymutatásokkal és erre kérjük az erdőgazdálkodókat, erdőbirtokosokat is.”

A dolog apró szépséghibája, hogy az idézetben egyetlen igaz állítás sincs. A település kataszterében található szinte összes erdő magántulajdon, elszórtan van néhány kisebb, pár hektáros közösségi tulajdonú erdő, így kizárásos alapon legfeljebb ezek lehetnek az önkormányzatéi. A kormánnyal szembeni „hősies dacolás” tehát csak a város körüli erdők egy icipici részére vonatkozik. A Nébih erdőtérképe szerint ráadásul van itt ennél sokkal kellemetlenebb tény is.

Zalaszentgrót összes közösségi erdeje gazdasági célú, vágásos üzemmódban van (ahogy a magánerdők döntő többsége is), azaz időnként tarra vágják, majd felújítják, a kivágott faanyagot pedig eladják. Természetesen csakis a fenntarthatóság és a környezeti értékek védelme végett.

Zalaszentgrót DK-s polgármestere a kormányrendelet nélkül is a tarvágás híve, de próbálja játszani a lázadót (fotó: unicef.hu)

A tarvágás után kituskózzák és mélyszántják a területet, hogy megtisztítsák a gyökerektől, és akadálytalanul teleültethessék facsemetékkel. Ezzel azonban tönkreteszik az összetett víz- és tápanyagforgalmat lebonyolító életközösséget, a gombahálózatot, a víztárolást a növényekben és a talajban, a terület önszabályozó képességét; romlik a talaj minősége, akár elmossa egy komolyabb eső. A szálaló vágás viszont hiába vigyáz az erdő ökoszisztémájára, nem lehet olyan hatékony gépesítéssel végrehajtani, vagyis drágább. A kettő közti különbséget az erdészszleng is visszaadja, miszerint vannak az erdőt szerető és teljes szépségében fenntartó erdészek, és vannak a fászok, akik csak az értékesíthető faanyagot látják benne.

Erdőletarolás helyett agrárerdészetből kinyerni a fát

Az erdők tarvágásos művelési módja emlékeztet a szántók gabonabánya üzemmódú művelésére, ahol egy területnek csak egy funkciója lehet, és faltól falig minden lehetséges hasznot ki kell passzírozni belőle. Jelenlegi léptékükben egyik sem összeegyeztethető a táji vízmegtartással és a helyi természetes klímaszabályozással – a megoldás azonban közös. Ennek egyik eleme lenne, ha az erdeink nagyobb részét nem vágnánk tarra rendszeres időközönként az ottani ökoszisztémával együtt, hanem engednénk a komplex erdők természetes kialakulását. Faanyag termelésére pedig mintegy 5 millió hektár áll rendelkezésre Magyarországon, hiszen a nagytáblás monokultúrák helyett alkalmazott agrárerdészeti rendszerek, fás szántók, fás legelők használata nemcsak gabonát, húst és tejet adhatna, hanem egyúttal tűzifát és építőanyagot is.

Az ehhez szükséges tudás megvan a patrióta tájgazdálkodási szakembereknél, és a jelek szerint az agrárminisztérium is keresi az ilyen vegyes ökológiai rendszerek létrehozásának lehetőségét. A tárca komoly pályázati összegekkel támogatja az agrárerdészeti rendszerek kialakítását, és Nagy István miniszteri utasításban árnyalta a kivágásokat ideiglenesen megkönnyítő kormányrendeletet. Eszerint az állami erdőkben fészkelési és vegetációs időben nem alkalmazható, az állami és védett erdőkben megtiltja az őshonos fafajú erdők tarvágását, a fakitermelést előtérbe helyezi a jó minőségű keményfát adó és gyorsan növő akác főfajú erdőkben, a veszélyhelyzeti kormányrendelet alkalmazását erdőgazdálkodói kérelemhez köti, és a rendelet több intézkedését különleges tűzifakeresleti igényhez köti.

Vezető kép: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu