…mondta Hadházy Ákos, és hamm, bekapott még öt Xanaxot. Ami koronavírus ellen ugyan nem véd (atomtámadás ellen sem), viszont hatóanyaga, a benzodiazepin túlzott szedése petyhüdt arcizmokat, kissé kásás beszédet, ítélőképesség-vesztést, gátlástalan viselkedést, szellemi leépülést okoz. Utóbbihoz persze nem feltétlenül kell, Xanax; van, aki eleve komoly helyzeti előnnyel indul. A sajtótájékoztatót Hadházy közösen tartotta Fekete-Győr Andrással. Aki felszólította a kormányt: most rögtön mondjuk le a 2023-as Atlétikai Világbajnokság megrendezését.
Hadházy a miniszterelnök pár nappal korábbi beszédére utalt, amiben utóbbi jelezte: nehéz idők következnek, mindenkinek ki kell majd lépnie a komfortzónájából. És tényleg: durván helyzet van. A koronavírus járvány mindent megbénított, mindent felülírt. A gazdasági következményeket egyelőre felbecsülni sem tudjuk, de nagyon fog fájni. Néhány spekukáns egyén, pár rezisztens nagyvállalat, esetleg egy-két opportunista latorállam kivételével, mindenkinek. De hol van ez még… Jelenleg a megbetegedésekkel, az elhalálozásokkal, illetve a teljes egészségügyre nehezedő nyomással van a világ elfoglalva. A rendszerre hirtelen rászabadult óriási mennyiségű beteg, akik mind ugyanazt az ellátást, eszközöket, gyógyszereket igénylik. A kapacitások ezt nem bírják el, egyszerűen nincs elegendő. Sehol a világon. Nem azért, mert a kormányok elhanyagolták, nem kölltöttek rá eleget, stb. Az olasz egészségügy nemzetközi szinten is nagyon jó hírű… volt. De nem arról van szó, hogy ez kamu, porhintés lett volna, és valójában „szétrohadt”, hanem szerencsétlenek egész egyszerűen nem voltak felkészülve egy ilyen gyors járványra. Amire sajnos nem is lehet felkészülni.
Nem lehet több tízezer lélegeztetőgépet vásárolni, mert normál körülmények között soha nem lenne szükség ennek még a tizedére sem. Egy más típusú esetleges járvány esetén valamilyen más gépre, mondjuk, a szívet támadó vírus esetén defibrillátor, a vesét károsító vírus esetén dializáló készülék kéne ugyanennyi… a világ pénze nem elég mindezt megvenni. De még ha minden betegségre fel is tudnánk készülni, megvenni több ezer szükséges műszert, akkor is jöhet valami teljesen váratlan. Például az emberi öngyulladás kilépne a városi legendák világából, és tömegesen megtörténne. Tutira nem lenne elég, hogy mindenki fingjon, és megoldódna – mint a South Park-ban. Egész egyszerűen lehetelen, hogy bármilyen egészségügy fel legyen készülve minden betegségre (plusz a még ismeretlenekre is). Hogy minden műszerből végtelenül sok álljon rendelkezésre. Amelyek 99,9%-a aztán csak ott porosodna örökre. Akkor azon menne a hiszti, hogy minek vettek ennyi lélegeztetőgépet az „én pénzemből”, ahelyett, hogy a színházakra, autópályákra, sportlétesítményekre költötték volna, miért nem konzultátak erről előtte az emberekkel, stb., stb.
A járványra adott drasztikus intézkedéseken lehet vitázni. Szükségesek-e, milyen mértékben kell és szabad korlátozni az emberek mozgását, jogos-e az, hogy néhány ezer potenciális halál elkerülése érdekében milliók helyzete lehetetlenüljön el. Mert jelenleg kb. ez történik. Minden kutatás, eddigi adat azt mutatja, hogy ez a vírus az idősekre, az általánosságban legyengült szervezetűekre, illetve bizonyos, ún. kísérőbetegségekben (tüdőelégtelenség, krónikus légúti megbetegedések, stb.) szenvedőkre veszélyes. A gyerekek, de az egészséges felnőttek is úgy mennek át rajta, mint egy rosszabb náthán. Hacsak nem arról van szó, hogy ez egy – vigyázat, az összeesküvés-elméletek talajára lépünk! – katonai célokból kifejlesztett, „design-olt” vírus, amelyet direkt úgy „raktak össze”, hogy hetekig lappangjon és fertőzzön, mielőtt észreveszik, és amely véletlenül idő előtt elszabadult egy laborból, és mindezt a legfelsőbb vezetők tudják, de nem árulhatják el a népnek… szóval ha nem ez van, akkor a világgazdaság teljes megállítása elsőre túlzott reakciónak tűnik. Mert igen, sokan megfertőződnének, de a legtöbben simán fel is gyógyulnának, ezáltal hamar létre is jönne az ún. tömeges immunitás (ezt mondják a tudósok is), amikor egy vírust már az emberi szervezetek azonnal felismernek, és legközelebb már tényleg csak olyan lenne, mint egy sima influenza. Csak hát muszáj az óvatosság, mert egyelőre nem ismerjük, nem tudjuk, milyen hamar ’normalizálódik”, mennyi halott árán. Illetve de, azt tudjuk, hogy az esetek túlnyomó többségében (90-95%) nem súlyos – tehát nem egy eboláról, madárinfluezáról, stb. van szó – és nem okoz nemhogy halált, de még csak komolyabb tüneteket sem. Persze, természetesen igaz, hogy minden egyes haléleset tragédia, különösen azoknak, akiket érint, a hozzátartozóiknak, stb. És a média által gerjesztett elképesztő pánik sem éppen abba az irányba mutat, hogy bárki is képes legyen higgadtan mérlegelni a helyzetet.
A vezetők eléggé kényszerpályán vannak, az ismeretlennel szembeni zsigeri félelem, a látott, hallott, olvasott rémtörténetek, a nyilvánosság előtt kellően dramazitált halálesetek mind-mind azt idézték elő, hogy drasztikus, korábban nem látott, akár teljes gazdaságok bedőlését, milliók létfeltételeinek ellehetetlenülését is okozó lépések szülessenek a járvány megfékezésére – néhány ezer haláleset elkerülése érdekében. Nem tudjuk, nincs jó válasz, de azt egyértelműen látjuk, hogy nagyon nehéz, fájó döntéseket kell hozni: mikroszinten az orvosoknak, hogy melyik beteget lássák el a szűkös erőforrásokból, makroszinten pedig a politikusoknak, hogy megmentsenek néhány ezer életet, de minél kevésbé lehetetlenüljenek el milliók életfeltételei. Egyszerre filozófiai és gyakorlati döntés, vékony jég, keskeny mezsgye. Őszintén, nem lennék sem az orvosok, sem a politikusok helyében.
És akkor jön egy hibbant, szellemileg leromlott fél-elmebeteg, és megmondja a tutit: „Orbán Viktor lépjen ki a komfortzónájából!” Ez ugye komoly, tessék mondani? Mert viccnek azért elég durva…
Semmi baj nincs a kormány, a miniszterelnök bírálatával, ez a mindenkori ellenzék dolga. Bárki szimpatizálhat egy kormányzat ideológiájával, lépéseivel, vagy lehet szembehelyezkedni. Még azt sem mondom, hogy vészhelyzetben ezeknek a szembenállásoknak el kellene tűnni. Az azonban egyértelműen látszik, hogy az ellenzéki beállítottságú szavazók észreveszik, elismerik, hogy eddig komolyabb hiba nincs abban, ahogy a kormányzat kezeli a helyzetet. Persze, tudjuk, semmiből sincs elég (az olaszoknál, az osztrákoknál, a dánoknál, a szlovákoknál… egyetlen „bezzeghelyen” sincs), azt is tudjuk, hogy a határon maga a rendőr javasolta a kamionosnak, mondja azt, hogy „nem voltam Olaszországban”. (Bocsánat a mellékszálért, de muszáj: valóban jót akart, de súlyos hibát követett el, és ezért sajnos jogos a vele szembeni fegyelmi, kirúgás, stb. De a főbenjáró bűnt a videó elkészítője követte el, aki ezzel az információval nem a hatósághoz fordult azonnal, hanem föltette az internetre, szítva, fokozva a pánikot, aláásva a közbizalmat, jelentősen súlyosbítva a helyzetet. Ez nem egy bátor hős. Ez egy felelőtlen, hatásvadász, népszerűséghajhász szarláda, egy moral insanité, és a lehető legszigorúbb büntetést érdemli.)
Szóval visszatérve, amellett, hogy természetesen vannak hiányok, nem működik tökéletesen a hirtelen felállított krízisrendszer, nem lehet elérni a telefonszámokat, stb., komolyabb hiba eddig, hál’ Istennek nem történt a helyzet kezelésében. Ne is történjen, ez mindannyiunk érdeke, pártállástól függetlenül. Nincs az a politikai haszon, ami érne annyit, amennyi kár keletkezhet valami nagyobb bajból. Ezt gondolják a józan, tisztességes emberek, bárhová is szavaznak. A józan, tisztességes ellenzéki szavazók azt is látják, hogy a kormányzat minden tőle telhetőt megtesz, reagál a helyzetekre, higgadtságot sugároz, egyszerűen: a helyén van. És a józan, tisztességes ellenzéki szavazók azt is látják, hogy az ellenzéki vezetők ebben a helyzetben is csak tovább lázítanak, saját politikai hasznukat keresik. Eddig azon visítoztak, hergelték az embereket, hogy miért nem zárják be az alsóbb iskolákat is. Most, hogy ez történik, hirtelen aggódnak, hogy mi lesz akkor a szülőkkel, hogy tudnak dolgozni, ki vigyáz a gyerekre… ugyanakkor a munkájukat abbahagyni nem tudó szülők (pl. orvosok, ápolók) számára a gyermekmegőrzők miért üzemeltetnek tovább, hiszen ott is terjedhet a fertőzés… Meg hogy akkor miért nem zárják be a plázákat is, hiszen ott is sok ember gyűlik össze… Borítékolható: ha a plázákat is bezárják, akkor az lesz a baj, hogy nem hagyják, hogy az emberek megvásárolják a szükséges dolgokat, a kormány éhhalált akar okozni, stb.
Elképesztő a felelőtlenségnek, gátlástalanságnak az a mértéke, amit egyes politikusok mutatnak, ahogy nem képesek észrevenni magukat. Ez persze nemcsak emberi silányságukat, de poilitikai kreténségüket is kiválóan mutatja. Egy ilyen krízishelyzetben ugyanis a tömeg egy idő után a békére, a megnyugtatásra vágyik. Ezt remekül látja például Salvini; nem is lázítja az olaszokat a kormány ellen – pedig lenne törlesztenivalója bőven. A magyar ellenzék ezt nem látja – a szavazóik viszont igen. Ahogy Dopeman is remekül kifejtette a minap egy videójában, Orbán most nyerte meg 2022-t. Mert a krízishelyzetben helyt áll, kommunikál az emberekkel, megnyugtatja őket – a járvány pedig meg fog állni, lesznek következmények, ne adj’ Isten, halottak is, de az élet helyreáll. És Orbán az, aki reagált, megoldotta, megvédett, megnyugtatott… miközben az ellenfelek pitiáner módon lázítottak. Persze, a Gyurcsány-szektára és az egyéb elvakult hívekre nincs hatással semmilyen krízis, feléjük továbbra is működik a hiszterizálás. A gondokodni képes, a saját érdekeiket is látó ellenzéki szavazók viszont most, ezekben a napokban látják meg a valóságot. Ha személyes szimpátia esetleg nem is alakul ki bennük, de azt egyértelműen látják, hogy Orbán felelős, kompetens vezetőkét kezeli a helyzetet.
Tudjuk, imádja a politikai csatározásokat, lételeme a küzdelem, kifejezetten keresi a konfliktusokat, és ezeket hosszabb távon meg is nyeri. Megosztó személyiség, nem vitás, de nemcsak, hogy nagyon lát a pályán, de képes is a helyzeteket a javára fordítani. Ehhez nem kell szeretni, nyilván egy-két nagyeszű kommentelő rögtön leseggnyalóz majd emiatt, de saját magatokat csapjátok be, ha nem látjátok be az erényeit. Szóval Orbán Viktor sok különböző politikai konfliktusban érzi jól magát… de, hogy egy ilyen járvány, krízishelyzet minden csak nem komfortzóna, az tuti. A politikai küzdelem nagyon is a komfortzónája, most is ott szeretne lenni; küzdeni a parlamentben, Brüsszelben, politikai vitákban, stb. Ehelyett most itthon kell lenni a vártán, lemenedzselni egy új járvány kezelését, megtalálni egy hajszálvékony egyensúlyt a minél kevesebb halálos áldozat, minél kisebb gazdasági kár, minél kevesebb társadalmi feszültség Bermuda-háromszögében. Legyünk egészen nyugodtak: a miniszterelnök marhára nincs a komfortzónájában.
Erre jön ez a félkegyelmű és, mint aki a Holdon jár (lehet, hogy fejben tényleg), felszólítja, hogy lépjen ki belőle… egészen elképesztő és szürreális.
Ja, és Fegyőr… majdnem meg is feledkeztem róla. Azonnal mondjuk le a 2023-as Atlétikai VB-t. Most, hogy Magyarország gazdaságának egyik fontos pillére, a turizmus megreccsent, most egészen biztos, hogy ez a legjobb döntés. Egy 5 év múlva esedékes (a koronavírus járvány addigra nyilván sehol sem lesz már) nagyrendezvényt most rögtön töröljünk el. Hát nem épp az ilyen giga-események tudják újra felpörgetni a turizmust? Nem pont ilyenekre, még több ilyenre lesz szükség ahhoz, hogy visszaálljon a korábbi állapot, hogy ismét emberek tíz- százezreinek jelentsen stabil megélhetést a turizmus, a vendéglátás? Nem, vagyis igen: Fekete-Győr András még ennyi politikai- és ütemérzékkel sem rendelkezik. És ez a protoember miniszterelnöki ambíciókat dédelget. Ő egy párt elnöke, amely pártot úgy hívnak: Momentum.
Isten óvjon mindannyiunkat a koronavírustól és a Momentumtól!
Vezető kép: Hadházy Ákos jobbikos szövetségeseivel az ellenzék tavaly március 15-i demonstrációján – Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS