Új videót osztott meg a magyar kormányfő a közösségi oldalán. A felvétel a Kossuth Rádiónak adott interjúból tartalmaz egy részletet, amelyben a miniszterelnök kifejti, mit is jelent a baloldal számára a rezsicsökkentés.
A baloldal által hangoztatott kijelentéseket is felidézte Orbán Viktor, miszerint rezsit az ellenzék szerint például úgy lehet csökkenteni, hogy az ember kevesebb vizet használ.
És én értem, hogy a politikához hozzátartozik a küzdelem, meg a kormányt kritizálni kell, de szerintem vannak pontok, ahol nem szükségszerűen kellene, hogy így legyen, itt egyet is érthetnénk akár
– mondta Orbán Viktor.
Forrás: Facebook; Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher
Facebook hozzászólás
Orientál
2021-11-23 at 18:33
Az a Márki-Zay beszél hülyeséget az emberek agyába aki rengetegmilliókat szór el a választásokra ,meg szórt is el az előválasztásokra és amikor Karácsony másodikként visszalépett a javára . Ennek nem pénz kell hanem meg kellene tőle vonni minden közszolgáltatást ,nem ám milliók vagy milliárdok ,mennnnnnyen az ilyen gyalog..
Veres Péter
2021-11-22 at 17:53
JAVÍTÁS: 1917-es oroszországi bolsevik államcsínyt követő száz év folyamán Ivan L. Szolonyevics neves belarusz származású politológuson kívül szinte senki nem vetette észre a kommunizmuassal foglalkozó nyugati kremlinológus szakemberek között a következő sokat mondó történelmi összefüggést. Szolonyevics zseniális meglátása szerint ugyanis a kommunizmus / szocializmus (bolsevizmus), illetve a leninizmus-sztálinizmus egyes dogmái lényegében azonosak az ókori asszírok katonai hódításukkor használt agyafúrt gyarmatosítási módszerrel. Ez azonban inkább osztályharc / osztályháború / proletárdiktatúra, illetve osztály-nélküli társadalom és világforradalom néven használatos a kérdéssel foglalkozó nemzetközi szakirodalomban. A kimondottan antiszemita és szlávellenes Marx valóban jól ismerte az ókor legkegyetlenebb katona népének agyafúrt harci, pontosabban pacifikálási taktikájával, amit az általuk meghódított etnikumok vezetőrétegének, elitjének megbénítására találtak ki. Vonatkozó kutatásaink szerint Iván Szolonyevics érdekes koncepciója feltehetően K. Kautsky egyik, 19O8-ban megjelent munkájában elejtett megjegyzésével állhat összefüggésben.
Szabó László
2021-11-22 at 16:55
Dr. Veres Péterhez szóltam hozzá.
Szabó László
2021-11-22 at 16:53
Szerintem más is észrevette. Pl.én már 1988-ban. De Tőkei Ferenc ázsiai termelési mód elméletének is ez a kimondatlan felismerés volt a vonzereje.
Kup Ica
2021-11-22 at 08:51
Csak úgy elképzeltem…
-Márki Zajos fürdőszobájánan elégséges a 12 fokos hidegvíz mellé a 25 fokos melegvíz…
-Villany nélkül egyébkémt sem lehet megkülönböztetni a két vízcsapot…
-Gyertyafényben sokkal hangulatosabb a borotválkozás… Csak ne vérezzen el a rengeteg összevakgosás közben…
-Tanuljon meg sokat gyalogolni, hiszen a drága benzin miatt kevesebbet szaladatnak az állam által fenntartott gépkocsik, és a barátai…. elfogytak…
– Sajnos a villanyvonatok hiányában gyalogolhat Budapetre is, az újonnamn megtalált barátjához (Gyurcsányhoz), amikor magához rendeli…
Dr. Veres Péter
2021-11-22 at 06:34
1917-es oroszországi bolsevik államcsínyt követő száz év folyamán Ivan L. Szolonyevics neves beorusz politológuson kívül szinte senki nem vetette észre a kommunizmussal foglalkozó nyugati kremlinológus
szakemberek között a következő sokat mondó történelmi összefüggést. I. L. Szolonevics egyedülállóan zseniális meglátása szerint,amely feltehetően K. Kautsky egyik, 19O8-ban megjelent munkájában elejtett megjegyzésével állhat összefüggésben. Szolonecics zseniális meglétúsa Mindenesetre a XX. században a kommunizmus / szocializmus (bolsevizmus),illetve marxizmus-leninizmus, majd sztálinizmus, hírhedt dogmái lényegében azonosak az ókori asszírok katonai hódításukkor használt agyafúrt gyarmatosítási módszerrel. Ezt azonban inkább osztályharc / osztályháború / proletárdiktatúra / osztály-nélküli társadalom / világforradalom néven használatos a kérdéssel foglalkozó nemzetközi szakirodalomban. Marx valóban jól ismerte ennek az ókor legkegyetlenebb katona népének agyafúrt harci, pontosabban pacifikálási taktikájával, amit kimondottan az általuk
meghódított etnikumok vezetőrétegének, elitjének megbénítására találtak ki, méghozzá empirikus bevált kísérleti úton. Voltaképpen Marx és Engels tudatosan erre az egykori rasszista jellegű, azaz származás szerinti ókori asszír gyarmatosítási módszerre építette fel a XX. század leghatásosabb szociológia elméletét. Mindez, mint a modern kutatások alapján nemrég kiderült, szoros kapcsolatban áll a rendszer- és hálózat-elmélet legfőbb elvével, amely szerint az addigi irányítási csomópontok, a vezetés kiiktatására az adott rendszer megsemmisítésével, a meghódított társadalom szétesésével felbomlásával, atomizálásával jár együtt. A marxizmus-leninizmus „proletárdiktatúra” néven eleinte teljesen nyíltan a világ meghódítását, világforradalmat hirdetett. Ez azonban valójában neokolonista rasszizmus volt, amely tudatosan, kimondottan származási alapon nemcsak hátrányosan megkülönböztette, üldözte egyes embereket, hanem millió számra szó szerint fizikailag megsemmisített általa kiválasztott egyes szociális rétegeket. Sokszor még a nőket és a gyermekeket is. Sajnos egészen mostanáig nem vettek észre Nyugat-Európában, hogy Oroszországban az ókori asszír módszert a bolsevikok nemcsak szó szerint átvették a marxizmusból, hanem azt gyakorlatban tökélyre fejlesztették a Lenin vezette tömeggyilkossá vált professzionalista forradalmárok. A Szovjet kommunista (bolsevik) párt egy teljesen új típusú maffia jellegű totalitáriu szervezetet megtévesztő módon „pártnak” nevezik a történészek. A marxizmus által javasolta asszír módszert – a szintén pszichopata Lenin vezetésével — kísérletképpen a gyakorlatban is sikeresen kipróbálták előbb a cári Oroszországban, majd magyar-földön 1919-ben, illetve a németeknél Bajorországban és Berlinben. Később pedig közvetlenül a világháború előtt és után Sztálin a szomszédos országokban is megvalósította. Mindenütt kifogástalanul működött a bolsevikok által végletekig tökéletesített ókori asszír módszer változata, amelynek megtévesztésül használt kódneve: marxizmus-leninizmus, „proletárdiktatúra”, osztály nélküli társadalom, illetve világforradalom volt. Ennek lényege minden egyes etnikum politikai és gazdasági elitjének és vele együtt az értelmiség teljes kiirtása vagy elüldözése genocídium, véres népirtás alkalmazása révén. Csakhogy, amikor a börtönök gyorsan megteltek, egyszerűen nem győzték a tömeges kivégzéseket a bolsevik hóhérok elvégezni.Ezért akkor a késleltetett likvidálás, a később időre hagyott kivégzés módszerére tértek át a GULAG, a koncentrációs haláltáborok rendszere létrehozásával. Méghozzá 16 évvel Hitler hatalomjutása előtt. Ennek egyik eklatáns példája éppen velünk szomszédos ukrán nép lett. A hozzávetőleg 30 milliós ukránokat, akik a második legnagyobb létszámú etnikumának számítottak az oroszok után, technikai okok miatt nem tudták a bolsevikok Szibéria sarkvidékére vagy sivatagos Közép-Ázsiába deportálni. Ezért Sztálin parancsára, aki a bolsevik vezetésben máskülönben a nemzetiségi kérdés szakértőjének számított — etnikai alapon etnikai tisztogatást, genocídiumot követtek el ellenük. Kegyetlen módon lakóhelyükön végeztek velük, nem kímélve a gyermekeket és nőket sem. Az ukrán határokat hermetikusan lezárták, ezen belül Moszkva parancsára az OGPU, illetve a Vörös Hadsereg Jakir vezetésével óriási terülteket hermetikusan izolált. Ezután az bolsevikoknak nevezett kommunista vezetők a Kremlben megvárták, míg az ott élő több millió ukrán paraszt családjukkal együtt éhen haltak. Megjegyezzük: a kivégzés legborzasztóbb halálneme a lassú éhhalál. Ezt a holokausztot, Sztálin módszerinek állati kegyetlenségét egyértelműen mutatja, hogy az ukrán halálos áldozatok dinamikája. Ezek száma békeidőben két év alatt, 1932/33- jelentősebb volt, mint a Wermacht keleti fronton elesett összes katonáinak száma. Sőt meghaladta a német hadsereg összesített katonai veszteségét halottakban a második világháború idején, az 1939-45 közötti hat évben. Ezt a moszkvai hadtörténészek mostani számításai objektíven igazolják. Sajnálatos módon azonban ezt a szomorú statisztikai összehasonlítást mindeddig nyugati történeti szakirodalom negligálta.
Dr.Veres Péter
2021-11-21 at 23:26
Nemcsak a folklórban, a tradicionális népi kultúrában mutatható ki a mítoszképzés, hanem bármennyire paradoxonnak hangzik még a modern tudomány különböző diszciplínáiban is előfordul. Ilyen a közeljövőben feltétlenül tudományos felülvizsgálatra szoruló problémakör, a „nacionalizmus” fogalma. Főleg azért ez a terminus manapság érdekes módon — kimondottan szitokszónak számít, legalábbis EU politikusainak szóhasználatban. Akárcsak egykoron a Szovjetunióban, illetve az általa felügyelt szatellit országokban. Erre feltétlenül érdemes lenne jobban odafigyelni kutatóinknak, ha becsületes tudósnak tartják magukat. 1989 előtt ugyanis a szovjet megszálló erők segítségével funkcionáló tömeggyilkos Kádár rezsim magyarságot zsigerből gyűlölő ravasz ideológusai hivatalosan a marxista-leninista-sztálinista módra szintén negatív módon értelmezték a hazaszeretet, vagyis a saját nemzet magától érhető preferálást, amely minden népre jellemző univerzális szociálpszichológiai sajátosság. Ezt eddig latin eredetű szóval általában „nacionalizmusnak” szokás nevezni a vonatkozó tudományos szakirodalomban. Nem véletlen, hogy hazánkban 1956 október 23-án — az ÁVH fegyveres provokációra spontán módon — kitört forradalom, majd szabadságharc utáni évtizedekben kimondottan a Kreml által kinevezett kommunista pártbürokraták a legnagyobb ideológiai veszélynek, sőt politikai bűnnek tartották a “magyar nacionalizmust”. Csakhogy ezt lényegében szovjet mintára, kimondottan pejoratív értelmemben használt baloldali eredetű leninista terminust, a „nacionalizmust” a rendszerválás után csaknem rögtön az angolszász modellre, valamint az EU téves szóhasználatra hivatkozva, főleg a tömegkommunikációban — előszeretettel „rasszizmusnak” kezdték egyesek nevezni a hazaszeretetet, a saját nemzet preferálását, amely minden normális népre jellemző lélektani tulajdonság. Magyarán újólag, direkt módon az etnikai vagy nemzeti öntudatot egyre inkább negatívan értékelik Nyugaton, főleg az Európai Unióban, (vagy a budapesti Klubrádió magyar-fóbiás adásaiban), amikor tudatosan összekeverik a nacionalizmust és az identitástudatot — a rasszizmussal, amely fogalmak azonban alapvetően eltérnek egymástól, legalábbis a tudományos szóhasználatban. Jellemző módon most megpróbálják azonosítani a pozitív jellegű nemzeti érzést a negatív konnotációjú diszkriminációval, ami azonban nem “megkülönböztetést”, hanem kimondottan “hátrányos megkülönböztetést” jelent magyarul. A balliberális nézetet hirdetők külföldön és hazánkban egyaránt az etnikai, illetve a nemzeti tudatot jelenleg a legnagyobb veszélyesnek tartják, sőt gyakran még a nácizmussal vagy fasizmussal is megpróbáljak azonosítani. Nemcsak Nyugat-Európában, ahol jellemző módon nemrég szobrot állítottak Leninnek és Marxnak, az utóbbinak a 200. születésnapja alkalmából. Pedig Marx volt az, aki közvetlenül a Bibliából átvette, ideológiailag megalapozta az ókori asszírok rasszista jellegű gyarmatosítási módszerének tudatos felhasználását, Ezt — jó érzékkel — a politikai harc fő tételévé tett “proletárdiktatüra” osztályharc, osztály nélküli társasalom, vagy világforradalom szóhasználat néven. A marxizmus ezen elméletét leninizmus-sztálinizmus (bolsevizmus) véres gyakorlata valósította meg, továbbá az ennek megfelelő maoizmus, castroimus és pol-potizmus) által végrehajtott sokmilliós ártatlan áldozattal járó kimondottan genocídium jellegű tömegterrorrá fejlesztette. Méghozzá elméletileg az “osztályharcra / proletárdiktatúra” való embertelen, hazug droktrinájára hivatkozva. Miközben a marxizmust feje tetejére állítva a “felépítmény” jellegű politikát tették meg a legfontosabb módszernek, amellyel a kommunisták a tömegterror hathatós gyakorlatát megideologizálták. Ez a szabályos népirtásba torkolló, neokolonista, specifikus gyarmatosítási folyamatot a szovjet katonai megszállás alatti szatellit európai országokban 1945 után mindenütt a tradicionális vezetőrétegének, gazdasági és politikai elitjének, valamint az értelmiségen kívül még a jómódú középosztály teljes fizikai likvidálását, koncentrációs táborba való izolálását vagy emigrációba való kényszerítését jelentette. Ezt a közvetlenül Moszkvából irányított kényszerű “szovjetizációban2, szovjet modell testet öltött szadista gyarmatosítási folyamatot 1945 után a katonailag megszállt országokban mindenütt a Vörös Hadsereg és az NKVD közvetlen hatásra történt. Megtévesztés céljából azonban – utólag – „forradalomnak”, a permanens világforradalom szerves résznek tekintették- Nemcsak a kommunista ideológusok, hanem még a nyugati kremlinológusok is, akik rosszul ismerték és ismerik Kelet- és Közép-Európa XX. századi történetét. Általában máig nem vették észre, hogy a 1917 végén megvalósított katonai államcsínyt, amelyet minimális, alig 280 ezer lélekszámú bolsevik lenini gárda, a professzionalista forradalmárok élcsapata valósított meg Trockij és Lenin vezetésével, amit sokáig maguk a puccsista bolsevikom sem nevezték forradalomnak. A
“Nagy Októberi Szocialista Forradalom” terminológiai elnevezés ugyanis — kimondott propaganda célból — sokkal később jött létre a Kremlben. Mindez az terminológiai zűrzavar jól mutatja, hogy a XX. legjelentősebb világtörténelmi eseményének, amely létrehozta a világ létét többször is egyértelműen veszélyeztető kommunista országot. Szovjetunióban, amelyben 1918-1953 években végbemenő genocídiumok sorozatnak, amelynek eklatáns példája a racionálisan gondolkozó pszichopata Sztálin által tudatosan szervezett GOLODOMOR, amelynek áldozatainak száma hozzávetőleg 8-1O millió éhen halt ember volt. Ennek a borzalomnak a nagyságrendjét egyértelműen jellemzi, hogy az ily módon gyorsan megölt ártatlan áldozatok száma 1932-33-ban háromszor több volt, mint a keleti fronton elesett német katonák száma 1941-45 évek között vagy a japán hadsereg vesztesége halottakban. Sajnálatos módon egyelőre nincs adekvát magyarázata és objektív meghatározása és neve (terminológiája) az elméleti szociológiában és a nemzetközi politológiában, valamint a világ történelemtudományban a bolsevizmus nagy szabású permanens, 2×36 éves népirtással jellemezhető szociális kísérletének. Ezt jellemző módon a nyugati szakirodalom egyesek még most is — elég gyakran paradox módon társadalmi és gazdasági modernizálásnak vagy „forradalomnak” neveznek. Többek között mint a USA-ban élő Berend T. Iván, akadémikusunk, az MTA egykori főtitkára.
accept
2021-11-21 at 22:33
itt az új game over német kormány és game over eu
https://www.merkur.de/politik/ampel-koalition-lindner-finanzminister-ressorts-verteilung-liste-ministerposten-habeck-baerbock-91129239.html
Egy jobboldali.
2021-11-21 at 22:21
Elmebetegektől ne várjon miniszter úr egyetértést! Ez mind elmeháborodott a szavazóikkal együtt, az egészbe nem az a szomorú hogy párszáz haza áruló balos politikus elmeháborodott, az igazán szomorú, es elkeseritő az hogy közel 2.5 millió szavazójuk van!