Pesti Srácok

Mi lesz az ukrán ellentámadás vége, melyik fél bírja tovább a háborút?

Mi lesz az ukrán ellentámadás vége, melyik fél bírja tovább a háborút?

Néhány napig úgy tűnt, nagy pofont kapnak az ukránok, de most lehetséges, hogy mégis megreccsentek az orosz védelmi vonalak – írja a privátbankár.hu. A lap szerint az első napokban nagyon úgy tűnt, hogy ukrán szempontból a legrosszabb forgatókönyvek kezdenek megvalósulni, a helyzetet tovább komplikálta a Nova Kahovka-i gát felrobbantása is, amely részben új helyzetet teremtett a fronton is, másrészt az információs térben is elnyomta a más frontszakaszokról érkező híreket.

A privábankár.hu szerint az aggasztó jelek már azelőtt gyűlni kezdtek, hogy ukrán és nyugati tisztviselők informálisan valamikor június 7-9. között elismerték volna, hogy az offenzíva bizony már elindult. Voltak ukrán és nyugati források, amelyek szerint ezekkel semmi baj nem volt, hiszen csupán előkészítő, az orosz ellenállást és védelmi pozíciókat felderítő próbálkozásokról volt szó, amelyek a „csatatér alakítását” szolgálják az offenzíva előtt.

De nem lehet nem elgondolkozni: ’fegyveres felderítés’ – minek a felderítése? És milyen célból. Ha az ukrán hírszerzés eddig nem gyűjtött elég információt az orosz állásokról saját és NATO forrásokból, <…>, akkor az ukrán haderő jobban tenné, ha nem indítana semmilyen támadó hadműveletet ebben a térségben.

PestiSracok facebook image

– írják.

– teszik hozzá.

Nagyon úgy tűnt tehát, hogy az egyenetlenül kiképzett ukrán katonák és altisztek, illetve a sok esetben még a rugalmatlan, felülről meghatározott haditervekre épülő szovjet doktrína szerint képzett főtisztek nem voltak képesek arra, hogy a szívós és bátor védekezés, illetve az orosz gyengeségeket kihasználó ellentámadások után most hatékony, nagyszabású offenzívát vezessenek erős orosz állások ellen.

A nyílt, hatalmas terep azt is jelenti, hogy az ukránok bármilyen nagyobb csapatkoncentrációját legalább 40 kilométeres távolságból észlelni tudják az oroszok drónok és más felderítési eszközökkel. Mivel egy páncélos hadoszlop maximális haladási sebessége még jó minőségű utakon sem nagyon lehet több 15-20 kilométernél óránként, ez sok időt biztosít az oroszoknak a felkészülésre és reagálásra, még akkor is, ha saját parancsnoki láncolatuk elég lassan is tud reagálni az új fejleményekre.

Ezen kívül, az ukránok nem vonhatnak össze túl nagy egységeket, mert túl vonzó célpontot jelentenének az orosz tüzérségnek és légierőnek, ráadásul elég aknamentesítő jármű nélkül nem tudnak széles sávokat megtisztítani az orosz aknamezőkön.

– olvasható a cikkben.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy közben beérkezhet az ellenséges erősítés is, illetve az oroszoknak is vannak olyan tüzérségi eszközeik, amelyekkel néhány perc alatt új aknamezőket lehet telepíteni.

Ilyen körülmények között néhány kilométer megtétele is igen nehéz ügy még akkor is, ha minden jól megy.

Azonban a háború korábbi szakaszaiban azt is láttuk, hogy az ukránok a maguk módján – néha nem éppen a bevett nyugati módszereket használva – képesek voltak gyorsan tanulni saját hibáikból és váratlan helyzetekhez jól alkalmazkodni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy bármit is gondoljunk az ukrán katonák kiképzettségéről és motiváltságáról, mindkettő átlagosan jóval magasabb szinten lehet, mint a legtöbb velük szembenálló orosz alakulaté. Fontos tényező lehet, hogy az ukránok hetek óta célzottan igyekeztek az orosz hátországban támadni a frontvonal utánpótlását biztosító szállítási útvonalakat, raktárakat és üzemeket, tehát heves harcok idején gyorsan akadozni kezdhet az orosz logisztikai gépezet.

Szóval megintcsak sorsfordító napok és hetek következnek újra az ukrán háborúban. A történéseknek pedig nem csak a háború aktuális állása szempontjából lesz kiemelkedő jelentőségük. Az Ukrajnát pénzzel és fegyverekkel támogató nyugati vezetők, illetve elsősorban Biden amerikai elnök is árgus szemekkel figyelik a fejleményeket.

Ha az ukránok egyértelmű sikereket érnek el, az a nyugati közvélemény szemében is igazolhatja az eddigi politikát, és megnyithatja az utat a további pénzügyi és katonai segélyek irányába. Ellenkező esetben nagy lendületet nyerhetnek azok az elképzelések, hogy Ukrajnát a támogatás csapjainak megszorításával vagy elzárásával mégiscsak valamilyen területi engedményeket is tartalmazó fegyverszüneti vagy békemegállapodásra kell kényszeríteni.

Forrás: privátbankár.hu; Fotó: MTI/AP/LIBKOS

Ajánljuk még

"Az árulók nem mi vagyunk, és nem én változtam, hanem Orbán" - Itt az exkluzív Csintalan-Vincze PS-interjú! (videókkal!)

Magyar ugar 2018 április 23.
Jajj, Istenem, ne hülyéskedj már, hogy Simicska Lajos záratta be a Magyar Nemzetet, meg a Lánchíd Rádiót. Értem én, hogy elzáratlan pénzcsapok özönével a hát mögött nehéz megérteni, de előbb, vagy utóbb mindenki megtanulja, hogy milyen ez, hogy adott esetben a hónap végén elfogyhat a lóvé és arról kell dönteni, hogy az egész család megy-e a levesbe - jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott exkluzív páros interjúban Csintalan Sándor, aki lányával, a konzervatív értékeket valló és a Fidelitasban politizáló Vincze Emíliával beszélgetett portálunkkal. A Hír TV műsorvezetője, Simicska Lajos bizalmi embere elárulta, Simicska döntésébe nem volt beavatva, mert ilyen döntést neki kell meghoznia, de barátai és kollégái kerültek szörnyű helyzetbe. Csintalan szerint a G-napon az kockáztatott, aki a Magyar Nemzetnél, Lánchíd Rádiónál és a Hír TV-nél maradt. Szarvas Szilveszter ezzel kapcsolatban vitába szállt Csintalannal.

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.