Pesti Srácok

Mintadiktatúra, avagy mit várhatunk Zelenszkij választásra vonatkozó ötletétől?

Amikor megtudod, hogy nélküled fut le a NATO-csúcs
Zelenszkij

Zelenszkij állítólag arra utasította stábját, hogy kezdjék meg az előkészületeit egy választásnak, melyet egy esetleges tűzszünet megkötése után tartanának meg. Lássuk, hogy mekkora esélye van egy ilyen szavazásnak, és hogy egyáltalán jelentene-e valamit az, hogy megtartják-e, vagy sem!

A The Economist értesülései szerint az ukrán elnök kiadta az ukázt a stábjának, hogy készüljenek, itt bizony választás lesz. Az értesülések szerint Zelenszkij azt tervezi, hogy amennyiben nyélbe ütnek egy teljeskörű tűzszünetet Oroszországgal, akkor a tervek szerint sor kerülhet egy elnökválasztásra. Ha úgy gondolják, hogy túl sok az előzetes mondatban a feltételes mód, nos, nincsenek vele egyedül.

Először is tehát kellene egy tűzszünet. A jelenlegi ukrán narratíva azonban még mindig az, hogy addig nem lehet tűzszünet, míg orosz katonák vannak Ukrajna területén. Az oroszok viszont biztosan nem fognak lemondani a megszerzett területekről csak azért, hogy választást tartsanak Ukrajnában. Kivéve persze abban az esetben, ha a választást ők maguk rendezik, de az más tészta. A felvetés tehát, hogy a szavazás megrendezésének ez az előfeltétele mindössze egy terelés.

Miért dobták fel a dolgot?

PestiSracok facebook image

Felmerülhet a kérdés, hogyha ezzel a feltétellel úgysem kerülhet sor az elnökválasztásra, akkor egyáltalán miért dobták be a témát? Egyszer: az amerikai narratíva megváltozott, Trump nem a demokrácia hősének, hanem mezei diktátornak tartja Zelenszkijt, kell tehát egy látszat intézkedés. A hangsúly pedig a látszaton van, mert mi történne akkor, ha Kijev mégis belemenne egy tűzszünetbe úgy, hogy az ország egyharmada még orosz kézen van?

Nos, lemenne egy választás az EU pénzéből, amiről aztán kijelenthetnék, hogy az eredménye illegitim, hiszen Ukrajna területének nagy részén nem tudtak szavazni. A demokráciát szépen elbábozzák, de semmi nem változik, marad a kirakatban Zelenszkij. A másik lehetőség pedig az, hogy Vologyánkat hátra dobják, és beteszik a helyére Zaluzsnijt, aki jelenleg mind a lakosság körében, mind pedig a mérsékeltebb európai hangadók között népszerűbb, de ugyanúgy folytatná a háborút (igaz, legutóbbi nyilatkozataiban már visszakozott a kérdésben).

Kirakatdemokrácia

Viszont legyünk optimisták, képzeljük el azt, hogy Ukrajnában mégis van még valami hajlandóság arra, hogy talán, esetleg megkérdezzék a lakosságot arról, hogy kit látnának szívesen az ország élén. Képzeljünk el egy olyan álomvilágot, ahol nem a Soros-hálózatok földalatti főhadiszállásán döntik el, hogy ki üljön a trónra Kijevben, hanem tényleg kiírják azt a választást, adnak egy esélyt...a kinek is?

Merthogy olyan, mint ellenzék jelenleg Ukrajnában nem létezik. Az összes olyan pártot, ami nyíltan kritizálta a kormányt betiltották, oroszbarátnak minősítették, képviselőiket letartóztatták, vagy egyenesen a frontra küldték. Kormánykritikus média nincs. Mégis miből választanának polgárok? Lenne egy Zelenszkij-Zaluzsnij párbaj, amiről Brüsszelben, vagy Washingtonban eldöntik, hogy hogyan érjen véget?

Összegzésképpen kijelenthetjük, hogy igen, nagyon jól néz ki a The Economist, a Telex meg a 444 címlapján, hogy megtartják ezt a választást, de ha a realitások talaján maradunk, akkor láthatjuk, hogy az egész annyit érne, mint a krinki hídfő védelme, csak kevesebb halálos áldozattal. Bár ebben nem vagyunk teljesen biztosak.

Fotó: MTI/AP/Jevhen Maloletka

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.