A hétvégi ukrán támadás az orosz stratégiai bombázók ellen a harctéri erőviszonyokon nem változtat, hiszen ezek a gépek aktívan nem vettek részt a háborúban, viszont részét képezik az orosz nukleáris csapásmérő triádnak, tehát annak a hármas rendszernek, melyek egy esetleges atomháború során komoly szerepet vállalhatnak a világ elpusztításában. Magyar B. Tamás legfrissebb elemzésében foglalta össze, hogy mit képvisel a merénylet az atomháborús eszkaláció tekintetében.
Mint azt korábban mi is megírtuk, a hétvégén hatalmas csapás érte az orosz légiflottát. Bár pontos információ még nincs róla, hogy hány gépet semmisítettek meg az ukránok a hétvégi akció során, az mindenképpen tény, hogy a második világháború óta ekkora veszteséget nem szenvedett Moszkva légiereje. Olyan bombázók semmisültek meg, melyek az orosz nukleáris triád részét képzik.Mivel azonban ezek a gépek aktív katonai cselekményben nem vesznek részt, így a támadás célja kicsit összetettebb, mintsem elsőre tűnik. Ezt a célt kereste legfrissebb írásában Magyar B. Tamás.
Mint írja, minden katonai akciónak az elsődleges mozgatórugó a cél megjelölése. Ez lehet taktikai szintű, amely egy nagyobb stratégiai kívánalom elérésében segít a számunkra vagy lehet autonóm, tekintve, hogy a feladat végrehajtásával elértük végcélunkat. Az ok azonban minden esetben egy cél. Tehát ezen megközelítést alkalmazva tegyünk fel két kérdést, ami közelebb visz bennünket egy vészjósló, bár sokunk számára köztudott állásponthoz, miszerint itt nem Ukrajnáról és nem Oroszországról van… soha nem is erről volt szó.
Magyar B. szerint két kérdést tegyünk fel, amikre laikusként is könnyű választ lehet adni: képes ilyen vagy ehhez hasonló akciókkal Ukrajna és a NATO befolyásolni a harctéri helyzetet, amely végső soron döntő lesz a konfliktus rendezését illetően? A válasz:
HATÁROZOTT NEM!
Az orosz stratégiai bombázók részvétele a háborúban alacsony szintű. A rakétaindítások egy részét végzik, viszont a teljes légicsapások alig 8 (!) százalékát indítják ilyen gépekről. Tu-95 rendszerszintű használatban több mint 60 darab áll rendelkezésre és a műhold-, valamint drónfelvételek alapján ezek közül 5 darab semmisült meg teljesen vagy részlegesen. Egyszerre 18 gépnél még soha nem volt több a légtérben támadáskor… tehát a válasz egyértelmű: ettől nem lesz kevesebb még a légicsapás sem, sőt, várhatóan több lesz az orosz fél reakciói miatt!
A második kérdés: képes ilyen vagy ehhez hasonló akciókkal Ukrajna és a NATO kirobbantani a harmadik világháborút, amely nukleáris háborúként vonulhat(na) be a világtörténelembe? A válasz: HATÁROZOTTAN IGEN!
Azért kell így fogalmazni, hogy „vonulhatna be a világtörténelembe”, mert egy ilyen esemény után, ha annak teljes kiszélesedése jelenne meg a legnagyobb hatalmak részvételével, akkor utána már nem lenne világtörténelem, legalábbis az emberi faj, az emberi civilizáció számára bizonyosan nem. A jelenleg ismert formában semmiképp. Bolygónk véglegesen megváltozna, gyermekeink, unokáink egy pokoli helyre érkeznének, amelyben egy apokaliptikus világ jelenik meg minden egyes nap, minden egyes órában, minden egyes percben… Az orosz nukleáris doktrína szerint a stratégiai bombázókra mért esetleges csapás (tekintve, hogy az orosz atomarzenál részének tekinthetőek a szállítóeszközök) közvetlen nukleáris válaszreakciót válthat ki Moszkva részéről!!! Akik ezeket a támadásokat szervezték és végrehajtották tökéletesen tisztában voltak ezzel… Egyre többször fordul meg a fejemben (úgy vélem sokan vagyunk így ezzel), hogy a Nyugat vezetőinek végső soron ez a célja! Nem lehet racionális magyarázatot adni a történtekre… gondoljunk vissza a két kérdésre és annak válaszára: ez az ukránok helyzetét nem javítja a harctéren, de a harmadik világháborút, amely atomháború formájában köszöntene ránk közelebb hozza. Tehát a cél itt nem az Orosz Föderáció legyőzése (ezek a csapások erre tökéletesen alkalmatlanok), hanem a világégés kirobbantása! Sokszor a legegyszerűbb logikai kapcsolat vezet el bennünket a legfontosabb kérdés megválaszolásához: „Mi a cél?” Tegnaptól ez egyértelmű: A VILÁGHÁBORÚ!