Örülnek Gyurcsányék: találtak 60 ezer embert, akik támogatják a DK–MSZP–Párbeszéd jelöltjeit

Kapaszkodjanak meg: Dobrev Klára árnyék-miniszterelnök, a DK–MSZP–Párbeszéd EP-listavezetője nagyon büszke arra, hogy sikerült “kicsivel több mint hatvanezer ajánlást” gyűjteniük, amiért még “a legkisebb falvakba és a legnépesebb fővárosi kerületekbe is” elmentek az aktivisták. Gyurcsányné szerint mindez arra is rávilágít: az övék a legerősebb ellenzéki lista, a kicsivel több, mint hatvanezer aláírással a zsebükben pedig már az is borítékolható, hogy a DK–MSZP–Párbeszéd bizony együtt képes lesz leváltani Orbán Viktort és a gonoszorbánkormányt.

Annak azért mindig van némi diszkrét bája, amikor a kommunista utódpárt és annak csatolt részei elhiszik magukról, hogy újra hatalomba kerülhetnek hőn szeretett vezérük, Gyurcsány Ferenc és kedves felesége, Dobrev Klára vezényletével. Persze ez a vízió árnyékként kíséri őket, így igazán nem is kellene az újdonság erejével hatnia ránk, most azonban mégis érezhető volt a katarzis említett Gyurcsányné nyilatkozatában: igen, megcsináltuk, három párt összefogásával hatvanezres támogatást szereztünk, amiért még az ország legeldugottabb településére is képesek voltunk elmenni.

Mondjuk ez valóban elgondolkodtató, mert azért magyar ember legyen a talpán, aki elfelejti 2004-et, 2006-ot, és az utána következő rémálmot: a kirabolt, csőd szélére sodort országot, a tönkretett családokat, munkanélküliséget, drasztikus energiaárakat… Amivel kapcsolatban azért nem árt felidézni, hogy Gyurcsány elvtárs természetesen olcsóbban juthatott hozzá. Mert neki ezt is lehetett, csakúgy, mint a békés megemlékezésen részt vevőkre lovasrohamot vezérelni, szemeket kilövetni, vízágyúval oszlatni…

Innen nézve tényleg meglepő, hogy még mindig van 60 ezer ember, akik börtön helyett Brüsszelbe küldenék őket, hogy képviseljék hazánkat. Mert az ugye nem is kérdés, hogy ez a “dinnyekoalíció” (a “kívül zöld, belül piros és kong az ürességtől” jelzős szerkezet után szabadon elnevezve) egy “erős, zöld, szociális Európáért” dolgozik majd. Ebben egyébként nem is kételkedünk, abban viszont mégiscsak, hogy “egyre többen nem kérnek a Fideszből, sem Orbánnal, sem nélküle” – legalábbis az MTI-közlemény alapján, amiben arra is kitérnek, hogy a közös listának van “a legnagyobb esélye arra”, hogy kisebbségbe szorítsa Orbánt Viktort, és akkor még 2026 előtt, előrehozott választáson “meg lehet szabadulni Orbántól és a Fidesztől”.

A kormányváltás után pedig megvalósítható az európai jólét Magyarországon

– húzták alá.

Abba inkább nem is akarunk belegondolni, hogy milyen csodálatos lenne az az európai jólét nekünk, magyaroknak…

Tüttő Kata, a DK–MSZP–Párbeszéd európai parlamenti képviselőjelöltje (nyilván nem ér felidézni a tenger hullámait meglovagoló politikusnőről készült egészen abszurd videót…) arról beszélt, hogy a nagyszámú ajánlás bizonyítja: van igény egy másik, “egy zöld, szociáldemokrata” ajánlatra. Hozzátette: ők nem egymást akarják legyőzni, tudják, hogy együtt erősebbek; hanem azt az Orbán-rendszert, amely “a magyar vagyon, közpénz kiszivattyúzására lett kiépítve”.

Azért itt álljunk meg egy pillanatra és idézzük fel, kik is árusították ki a nemzeti vagyon jelentős részét… Csak nem a Gyurcsány-éra alatt történt mindez…? A választ nyilván mindannyian tudjuk: a szocialista kormányzás alatt – megspékelve a liberálisokkal – gyakorlatilag kiárusították az országot. Tényleg jó volt, hogy összefogtak! Ja, nem.

Barabás Richárd, a Párbeszéd – Zöldek társelnöke szerint az “értékek következetes képviseletére” is szükség van ahhoz, hogy le lehessen váltani az Orbán-rendszert.

Közösen kell harcolni a szabadságért, az európai bérekért és nyugdíjakért és a klímavédelemért. Egy szabad, gondoskodó, zöld, klímabarát Magyarországért

– közölte.

Itt halkan emlékeztetném Barabás urat arra, hogy pontosan azokért akar harcolni, amit elvtársaik, jelenlegi pártszövetségeseik elvettek a magyar emberektől. Így némiképpen álságos mindaz, amit ma fennhangon és büszkén kürtöltek világgá: ők harcolnak majd a nyugdíjakért, bérekért, és teremtenek békét. Kíváncsian várjuk, szeretett vezérük vajon mikor kap újra őszinteségi rohamot, hogy aztán elmondja: hazudtunk reggel, hazudtunk délben, hazudtunk este…

“Kell még valamit mondanom, Ildikó?”