A Győri Törvényszék öt év fiatalkorúak börtönére ítélte első fokon H. Andrást, a Jedlik-iskola volt diákját, aki 2019-ben egy hármas miatt késelte meg osztályfőnöknőjét. A most húsz éves férfi leghamarabb két és fél év múlva szabadulhat.
Tavaly kezdődött a győri Jedlik-szakközépiskola volt diákjának büntetőpere. H. András a vád szerint 17 éves korában, 2019. december 5-én az ötödik órában felállt a padból, kiment a tanárnőhöz, átadta a füzetét, a hölgy háta mögé surrant és huszonhat osztálytársa szeme láttára hátba szúrta. A sikító áldozat nyakát a földön tovább döfködte, mellkasa felé is bökött. Végül, amint akkor arról portálunk is beszámolt, osztálytársai fegyverezték le a támadót, aki a tanári székben üldögélve várta a rendőröket.
A Telex szerint H. András büntetőperében többször elhangzott, hogy a tanárnő a következő héten javítási lehetőséget adott volna, és akkor a jegy be sem kerül az ellenőrzőbe. András azonban hatalmas nyomás alatt volt amiatt, hogy délután meg kell mutatnia otthon jegyét a szüleinek. Előre kitervelt, közfeladatot ellátó személy elleni emberölés kísérletével vádolta meg a főügyészség.
Dr. Takács Róbert ügyész hangsúlyozta, hogy az akkor 17 – ma már 20 – éves diák korára tekintettel itt nem életfogytiglan, hanem 15 év a büntetés felső határa. Az alsó határ 1 hónap, így a kettő közti középmérték 7 és 6 hónap (+15 nap), ő ezt látta reálisnak. A vádlottat 2020 áprilisában kiengedték a letartóztatásból, azóta otthon van bűnügyi felügyelet alatt. Nem tagadta a történteket, de a „vád szerinti bűnösségét” nem ismerte el, mondván, hogy nem tervezte el előre a cselekményt.
A három évvel ezelőtti eset teljesen felkavarta az országot. Osztálytársai szerint az akkor tizenhét éves fiú csendes, béketűrő természetű volt. H. András a tárgyalásán is rövid tiszta mondatokban beszélt, mozgása a megszokott sötét öltönyében komótos, és hosszan nézett maga elé a tárgyalásokon. Nem mutatott szégyent, fájdalmat, se félelmet vagy izgalmat.
Az ügyész azt hangsúlyozta a vádbeszédben: egyértelmű, hogy H. András ölni akart. Minden elhangzott kijelentésnél beszédesebb maga a tett, amit egy iskolai kamera is felvett: H. András nem megverni vagy akár elgáncsolni készült bosszúból az osztályfőnököt, hanem élet kioltására alkalmas eszközt vett elő a zsebéből. Azzal egyenesen a lapockák közé szúrt, és később a nyomozó kérdésére azt is elismerte: tudja, hogy ott a tüdő, és ez milyen veszélyes. Már az első szúrás is életveszélyes volt, de a földön fekvő sértettet a másik két döfés azért csak a karján találta el, mert azzal védekezett.
Az ügyben felmerült a beszámíthatóság kérdése is. Az igazságügyi elmeszakértő e téren nem talált perdöntő eltérést: András elméje ép, és személyiségzavara nem kellett, hogy gátolja abban, hogy tette következményeit felismerje. A védelem nehezen engedte el a szálat: még 2020-ban felkért egy orvoscsoportot, élén a Heim Pál Kórház gyermekpszichiáter főorvosával, hogy vizsgálja meg Andrást és adjon róla véleményt. Az ellenvéleményt a bíróság nem fogadta be; újabbat csatolt az ügyvéd, amit a Semmelweis egyetem pszichiátriai klinikáján írtak, és Andrást az autizmusra nézve vizsgálták. Az ügyvéd szerint pontosan azt állapították meg, ami mellett ő egy éve kardoskodik: ez az autizmus spektrumzavar. A tárgyalás kezdetén az édesapa még egy kártyát is bemutatott: az ambuláns vizsgálat jelentése alapján fiát felvette tagjai közé az Autisták Országos Szövetsége. De a végső szót a törvényszéken az igazságügyi pszichiáterszakértő mondta ki, és a doktor szerint a SOTE zárójelentése sem mond mást, mint hogy nincs kizárva az autizmus spektrumzavar.
Tanúvallomást tett a törvényszéken korábban a börtönpszichológus is, akit András feloldott a titoktartási kötelezettség alól. Legalább hússzor beszélt a börtönben a fiúval, és megállapította, hogy a diák alapszemélyiségéhez képest vele nyitottan kommunikál, mert egyébként zárkózott, nehezen köt ismeretséget. „Felnőtteket megszégyenítő” módon alkalmazkodik a börtönhöz, gyorsan megtanulja a szabályokat és nem panaszkodik. A család támogatása számára a legfontosabb. Az átlagosnál intelligensebb. A bántalmazott tanárnőt nem minősíti, vele kapcsolatban nem mutat indulatot, inkább a szorongásos helyzet bőszíthette fel. és végül – bár az érzelmek terén nem mutatott aktivitást –, amikor érdeklődési körére terelődött a szó, pozitívan reagált, és szívesen mesélt a hobbijáról.
Sajnálom mindazt a lelki és testi fájdalmat, amit okoztam a tanárnőnek és a lelki traumát, amit az érintetteknek a legnehezebb feldolgozni. Bánom és bánni is fogom, bűnhődnöm kell érte, és azt kívánom mindenkinek, hogy minél kisebb nyomot hagyjon bennük idővel az a bűncselekmény
– mondta András az utolsó szó jogán.
Indokolásában dr. Szabó Krisztián tanácsvezető bíró kifejtette: a matekórán elhangzottakról nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy valóban olyan kijelentést tett H. András, ami arra vonatkozott volna, hogy a tanárnőt le fogja szúrni. A vádlott végig kitartott amellett, hogy a „megszúrom” kifejezést használta, a tanúk többsége is inkább erre emlékezik. Márpedig a két szó között alapvető különbség van, és a bíróság ezt a különbséget hangsúlyosnak tekintette. Ugyanakkor a vádlott felmérte a törvényszék szerint, hogy a sértettnek súlyos sérülést okozhat, ami akár halálhoz is vezethet.
Miért kést használt, ha csak bántalmazni akarta? Miért nem hagyta abba?
– tette fel a kérdést dr. Szabó Krisztián is. Kigondolhatta a cselekménye kivitelezését, de ez nem jelenti azt, hogy minden áron meg is akarta ölni. A terv kialakulása, a kés zsebbe helyezése és a kivitelezés közben legfeljebb 10 perc telt el, ennyi nem elég az előre kiterveltség megállapításához. Nem kérdés ugyanakkor, hogy H. András közfeladatot ellátó személyre támadt. A váddal értett egyet a bíró: nem a jogi hátteret kellett ismernie, hanem csak azt a tényt, hogy a sértett pedagógus.
Az ítélet nem jogerős: a vád három nap gondolkodási időt tartott fenn, a védelem kéri, hogy testi sértésnek minősítsék a tettet és enyhítsék András büntetését. A fiatalember egyébként bűnügyi felügyelet alatt marad, vagyis otthonát nem hagyhatja el, és ezzel a későbbi szabadságvesztés ideje is csökken. Ez ebben a pillanatban másfél év lenne.
Forrás: MTI; Fotó: Police.hu
Miki
2022-10-03 at 19:52
A lovagkeresztet mikor adják át neki?
találgató
2022-10-03 at 19:29
Kis libsi gyerek lehet ez a kis köcsög, hogy lényegében otthoni szabadságra küldték.
Amúgy pedig nem autista, hanem szociopata. Remélem, a tanárnő rokonai egy napon hülyére verik.
Királytigris
2022-10-03 at 19:12
Ez az ítélet akkor lenne megfelelő, ha nem késsel támadott volna, hanem puszta kézzel, vagy viperával, gumibottal stb.
Olvasva a történetet, az elkövető biztos, hogy nem teljesen komplett. Itt a szülőknek is felelőssége van, mert olyan követelményt támasztottak a nem teljesen normális gyerekük elé, amit nam volt képes teljesíteni. Ezért fusztrálódott, ami depressziót okozott. A depresszióját agresszivítással vezette le. A szülőknek és a tanároknak is észre kellett volna venniük, hogy a srác nem komplett. Így ők is felelőssek a történtekért!
Egyszóval itt nem csak az elkövető a hibás!
TS
2022-10-03 at 18:53
Komolyan, röhejes ítélet.
(Nem véletlen, hogy az esetleges tanársztrájk előtt egy nappal, véletlenül jön ki ez az ítélet!)
Én
2022-10-03 at 18:46
nem tervelte ki előre, de a kést azért reggel elrakta amikor elindult a suliba 😀
Éva Mag
2022-10-03 at 17:38
ejnye-bejnye- ez a magyar .-gazságszolgáltatás…
Sanyáta
2022-10-03 at 17:36
A késelést fegyveres támadásnak kellene tekinteni. De ezt nem teszik. Az kapott bűntetés túl enyhe. Egy 8-as is elment volna! Egyes régiókban előbb szúrnak,mint kérdeznek!!!Szar… ez a világ. A törvények esetenként túl enyhék.
csakafidesz
2022-10-03 at 17:21
Mekkelek 2022-10-03 at 17:12
Tétezve azzal, hogy az emberölési kisérlet sokszor maradandó sérülést, sőt rokkantságot is előidézhet.
csakafidesz
2022-10-03 at 17:16
Egyáltalán normális dolog az, hogy valaki kést rak el a zsebébe vagy a táskájába és úgy megy el iskolába?
Anno, azokban a hatvanas években jött divatba a gázöngyújtó. Anyám kapott egyet a holland rokonaitól. Elektronikus gyújtású volt és csak egy pici gombot kellett megnyomni, hogy égjen. Bevittem a suliba, hogy megmutassam a srácoknak. A szünetben játszottunk vele, hogy lám milyen modern dolog, rögtön jön a láng. Nos senki sem bántottunk, de arra jött a tanárunk. Elkobozta, én kaptam egy intőt, és az öngyújtót -intelmekkel- visszaadták Anyámnak.
Rúgós bicskát soha senki nem hozott az iskolába, tudtuk hol a határ.
Mekkelek
2022-10-03 at 17:12
Ugyanaz a büntetési tétel kellene hogy járjon az emberölés és az emberölési kísérlet esetén, hiszen nem az elkövetőn múlt, hogy életben maradt az áldozat. Vagyis a szándék a bűn, nem pedig az, hogy mi a végkifejlet, itt is az áldozatnak hajszálon múlt az élete, és szerencséje volt, hogy a többi diák megmentette az életét, de ez miért kell, hogy enyhítse az elkövető büntetését?