Pancserpuccs készült?

Két objektivitásáról, függetlenségéről és pontos méréseiről ismert, sőt híres “közvélemény kutató intézet” is kihozott egy-egy olyan kutatást a nemzeti ünnepre időzítve, amely szerint csekélyke 18 év után végre egy ellenzéki párt megelőzte a Fideszt a pártok népszerűségi versenyében.

Nincs szerencsém ismerni az elkövetés módszertanát, egyrészt mert ezt nem kötik az orrunkra, másrészt mert az egy komolyan vehető kutatás esetén egy hosszú és elég unalmas olvasmány, amit egyébként szintén nem kötnek az orrunkra. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy készülnek igazi, rendes, valódi, a valóságot valóban megismerni kívánó kutatások is, amelyek mögött komoly szakmai tapasztalat és sok szakember együttműködése lelhető fel.

A kertemben lakó mintegy 113 veréb között egyébként van egy jólértesült, aki némelykor, ha jó kedve van, elpötyögtet infókat arról, hogy mi sejlik ki azokból a kutatásokból, amelyeknek az eredményét nem kötik az orrunkra, de amelyek általában jól lövik be a választások eredményét. Magunknak ugyebár nincs értelme hazudni, se ide, se oda. A túl jó eredmények sajnos ezekben az időkre gyanakvása adnak okot, túl rosszak meg nem szoktak lenni már vagy 18 éve. A Nézőpont kutatása, ami a két kutatásnak mondott ellenzéki hangulatjelentés után jött ki, azt mutatja amit az előzmények és a trendek alapján várni lehet, a Tisza Párt felzabálta szinte a teljes ellenzéket és szinte semmiféle hatással nincs a Fidesz szavazótáborára.

Akkor fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy miért próbálják meg ilyen primitív eszközökkel befolyásolni a közvéleményt az ellenzékhez közvetlenül köthető kutatások? A Nézőpont persze jobboldali, de fura módon nekik csak azért kell aggódniuk, hogy ne mutatkozzanak túl optimistának, mert az elkényelmesíti a tábort. Igazat mondani könnyű és kellemes, főleg, ha már maga az aktuális igazság is szívderítő.

A két ellenzéki “kutatás” “eredménye” tehát nem a két cég létezésjelentése, saját jól megalapozott módszertanukkal nem lekövetik a választói trendeket, hanem pénzért reményt árulnak. Félreértések elkerülése végett, nem azt állítom, hogy a Tisza Párt vélelmezett kétmillió szavazója egy 65-70 százalék környéki részvételű választáson nem rettenetesen sok és nem sokkoló úgy általában, Magyar Péter jelenségértékét tekintve, de az pont az az ellenzéki tábor aki Márki-Zay Péter mögött is kitartott az “olló zárulásának” drámai időszakában. Akkor meg mire kell ez az álomgyártás?

Egy egyszerű válasz az, hogy a Tisza Párt már stagnál, sőt erodálódik a számtalan kezelhetetlen ellentmondásból következően, amit az egyszemélyes pártelit már önmagában képvisel és egy lökést akartak adni a kátyúba ragadó szekérnek. De az teljesen nyilvánvaló, hogy a Tisza Párt kezdeti lendülete semmiképpen sem tartható, teljesen felesleges ellenőrizhetetlen győzelmi jelentésekkel dobálózni, ha másfél évig semmiféle valóságos megerősítés nem lesz. Azt is teljesen értelmetlen várni, hogy a Tisza Párt mozgósító erejének látványos csökkenése megáll, ha a párt szólóénekese csak egy számot tud lenyomni és azt is egyre unalmasabban.

A régi ellenzék meg még dermedt állapotban van, de egy dologban nagyon jók, ki tudják várni, mikor is jön el az ő idejük. Az összefogás mantra már néha felhangzik egy-egy régi szájból, most éppen a parlamentből magát kifüstölő Fekete-Győr András nyilvánította magát jelentős hozzáadott értéknek a jövendő ellenzéki összeboruláshoz. De tőlük nem kell rettegnie Manfred Weber jelöltjének, ők nem szavazókat akarnak elvenni tőle, hanem csak bejutó helyeket. Kivéve persze Gyurcsány, de ő mostanában nem ragyog olyan fényesen, mint régen, az általa nyújtott O1G élmény már nagyon nem a régi.

De könnyen gyárthatunk egy az ó és a neofita ellenzék szellemi és erkölcsi színvonalához mérhető összeesküvés elméletet és hozzá tartozó gyakorlatot is. Szerintem a Tisza Párt megtestesítője félreértett valamit Brüsszelben. Miután olyanokat mondtak körülötte a nyugati rendszergazdák, mint amiket minden ellenzéki szalmalángnak az elmúlt 14 évben, tehát, hogy íme a következő magyar miniszterelnök, akit mi persze lelkesen támogatunk, Magyarnak az az impressziója támadt, hogy ezt már intézik neki Budapesten. Aztán amikor Manfrédék kiposztolták, hogy Orbánnak mennie kellene (az üzenet reményt fejezett ki és nem képességet), feltehetőleg idegállapotba került és rágerjedt, hogy nem kell lenyomnia a következő fárasztó másfél évet, hanem pályáztatás nélkül beültetik helytartónak a Karmelitába. (Mert a Facebook poszt ugyebár maga a politikai cselekvés. Mást nem is kell csinálni.)

Szerintem még az is felsejlett a tudatalattijából, hogy október 23-án győzedelmes forradalom élén rohamozza meg a Budai várat. Szerintem már az MTVA-nál is forradalmat várt, azért is lopták el a lyukas zászlót, mert a bonyolultabb ügyintézésektől és adminisztrációtól viszolygó vezér tényleg abban a hitben van, hogy hetente nő öt százalékkal a népszerűsége és karácsonyra eléri a száz százalékot. Ami automatikusan istencsászárrá történő előléptetés, amit azért csak a köztévében kell bejelenteni.

Volt ugyebár még valami hamvába holt “önmerényletkísérlet”, amit az amerikai titkosszolgálatok fúrtak meg, jótékony homályban hagyva, hogy ki lett volna az operett önmerénylet tárgya. Ha jól emlékszem, MZP nyomdokain haladva gyorsan megvádolta MP a kormányt egy önmerénylettel, pedig ha belegondolunk, hogy kinek jönne jól egy képzelt forradalomhoz egy ilyen balhé, akkor nem a rend fenntartásában érdekelt kormányzatra téved a tekintetünk.

Rendkívül szórakoztató az össze nem tartozó tények összedobálásával bebarangolni a “messiás” és az O1G koalíció elméjét, de sose feledjük, ezek ezt egyébként komolyan gondolják. Pár közvélemény kutatásnak kinéző kedvező adatsor a pártok népszerűségéről, egy utalás Manfrédtól, és a tudat alatt markolászó félelem, hogy a “százezres” tömeg már csak kétezres és egy jól irányzott pletyka arról, hogy a Fidesz belső mérései szerint 20 százalékkal vezet a kormánypárt, de nem mondják meg, hogy még nagyobbat hasaljon majd a messiás, és máris minden reggel az aznapi forradalom égető szükségére ébred a páciens. Micsoda csalódás lehetett nekik ez az október 23.! Istenem hány “forradalom” maradt el az elmúlt 14 évben!

Szóval Kedves Olvasó lehet, hogy átéltünk egy elvetélt puccsot, illetve elbukott forradalmat (ízlés szerint) és az annyira jól sikerült, hogy észre sem vettük. Ha Manfred és Péter ezentúl távolságtartó lesz egymással, akkor tudhatjuk, hogy azokban a vágyakozással teli brüsszeli napokon nem ezt ígérték egymásnak.

Vezető kép: Hatlaczki Balázs