Parragh kontra Parragh II. – Újabb hajmeresztő kijelentések
Korábbi írásom után azt hittem, hogy nem lehet már emelni a tétet, de az MKIK elnökének legújabb megszólalása ismételten sokaknál kiverte a biztosítékot. Már többen észrevették, hogy Parragh László örökös iparkamarai elnök megszólalásainak üzenetei két nagy kategóriába sorolhatóak: vagy az utólagos okoskodás, vagy a megelőlegezett okoskodás. Ez nagyjából azt jelenti, hogy alapvetően kétféle interjút szokott adni. Az egyik típus, amikor az aktuális helyzet ismeretében elmondja, hogy szerinte hónapokkal-évekkel korábban kinek mit kellett volna tennie, persze mindig kiemelve, hogy ő egyébként mindent előre látott. A másik típus, amikor a jövőre vonatkozóan ismerteti saját hajmeresztő ötleteit, amelyek aztán általában az érintettek körében heves reakciókat váltanak ki.
Legutóbbi megnyilatkozásával Parragh Lászlónak sikerült szintet lépnie, amikor is a Népszavának adott egy olyan interjút, amelynek tartalma mindkét fenti kritériumnak megfelelt. Először is visszamenőlegesen ismételten kioktatta a Magyar Nemzeti Bankot, mert szerinte nem akkor és nem úgy reagáltak az inflációra, ahogyan szerinte kellett volna. Mert ő persze már akkor is túllátott a pandémián, válságon, háborún, energiaár-robbanáson és kristálytisztán látta a jövőt. Persze az is lehetséges hiba, hogy a jegybank monetáris tanácsában nem ilyen tehetséges, cégüket csődbe juttató csempekereskedők ülnek, akik mindenhez is értenek.
Mert ezzel az utólagos okoskodással egyébként még talán nem is lenne baj, hiszen ki ne szeretné fényezni magát mások előtt. A baj ott kezdődik, amikor a mondandójának valóságtartalmát minimálisra csökkenti azért, hogy az megfelelően igazodjon a saját narratívájához. Ilyen kis „retorikai csúsztatás”, miszerint az MNB tagadta volna az infláció kialakulásának kockázatát. Ez kétségtelenül remekül alátámasztaná Parragh László mondandóját, éppen csak nem igaz. Olyannyira nem, hogy az infláció tartós emelkedését jóval más jegybankok előtt pont, hogy az MNB jelezte a legkorábban. És ha valaki összehasonlítja az európai központi bankok elmúlt egy év alatt kiadott közleményeit, akkor az is jól látszik, hogy az MNB egyértelműen üzent a piaci szereplőknek is, hogy hamarosan el fog kezdeni egy szigorítási ciklust, ezért azok készüljenek fel rá. Minderre egyébként a Parragh vezette MKIK tagságát adó cégek vezetői valószínűleg pontosan emlékeznek, így mielőtt bármit is mondana Parragh, esetleg hagyatkozhatna az ő emlékeikre is.
Az a kijelentése sem állja ki az igazság próbáját, miszerint csak annyit mondott volna a jegybank, hogy az inflációval együtt kell élnünk és kész. Itt fontos megemlíteni: arról többen is szeretnek elfeledkezni, hogy az emelkedő infláció nem egy magyar jelenség, ugyanis a fejlett világban Észak-Amerikától Európáig számos országban épp több évtizedes csúcson van az infláció. A jelenlegi, egészen elképesztő számokat produkáló globális inflációs adatokat látva elég abszurd érvelésnek (vagy éppenséggel akár szándékosan rosszindulatúnak) tekinthető az, ami döntően hazai folyamatokra vagy gazdaságpolitikai hibákra akarja visszavezetni annak emelkedését. A furcsa csak az, hogy aki valamennyire követi a hazai közéletet, az tudja, hogy általában baloldali politikusoktól lehet ilyesmit hallani, márpedig Parragh szeret kérkedni Orbán Viktorral ápolt jó kapcsolatával.
Visszatérve az előbbi, MNB-t ért kritikájára: annyira nem igaz, hogy a jegybank közömbös lenne az inflációval kapcsolatban, hogy gyakorlatilag mindent annak a célnak rendelt alá, hogy azt megfékezze. Ha esetleg valakinek elkerülte volna a figyelmét a tavaly nyár óta folyamatosan emelkedő alapkamat, annak legalább az lehetett volna árulkodó jel, hogy a jegybank vezetői egy éve az infláció elleni küzdelemről beszélnek mindenkor és mindenhol. Szinte biztos vagyok abban, hogy kevésbé háborús-energiaválságos időben a Monetáris Tanács sokkal szívesebben tartotta volna továbbra is alacsony szinten az alapkamatot, azonban pont annak emelése a legbiztosabb módszer az árdrágulás megfékezésére. Parragh László ezt nem látja, vagy nem akarja látni. Ezzel szemben felrója Matolcsy Györgyéknek azt is, hogy tanácsokkal látják el és programokat készítenek a kormánynak. Mondja ezt az, akinek az lenne a feladata, hogy becsatornázza a Kamarába tartozó cégvezetők javaslatait, ne csak személyes ötletbörzét adjon elő. Az MNB legalább elmondhatja, hogy a javaslatait egy felkészült szakembergárda állítja össze, amelyek pedig nem két kisfröccs között pattannak ki valakinek a fejéből.
A múltat érintő okoskodás után az ominózus Népszava-interjú másik érdekes része a szokásos rendhagyó ötletelésről szólt. Az inflációt lekövető egyes ágazati bérfejlesztések kapcsán Parragh László felhívta a figyelmet, hogy sok más motiváció is létezik ám: a tanároknak például ott van a szabad nyár, illetve délután négy órakor hazamehetnek. Egy tűzoltót szerinte motiválhat a társadalmi megbecsültség és az adrenalinlöket is. Kijelentése finoman szólva sem aratott osztatlan sikert sem a tűzoltók, sem a pedagógusok között. A jelek szerint nemcsak a kamarai tagsággal felejt el konzultálni, mielőtt beszélni kezd, de még azokkal is, akiknek az érdekében amúgy megszólalna. Mondott még pár dolgot a kisadózó vállalkozások tételes adójával kapcsolatban is, amit meg a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara szedett szét ízekre. Nyilván velük is elfelejtett egyeztetni. Nehéz egy interjú alatt ennyi mindenkibe beleszállni, ehhez szinte szándékosság kell. Vagy talán a sértődés vezérelheti, hogy az új kormányban megint nem osztottak neki lapot, így marad az egyre vadabb ötletelés és csapkodás, hogy a durcás csempekereskedőre is figyeljen már valaki.
Vezető kép: MTI/Koszticsák Szilárd
