A koronavírus-járvány miatt ismét belobbanni látszik a főváros és a vidék közötti ellentét. Főképp néhány Balaton-parti település zömmel ellenzéki, „független” polgármesterei uszítanak a vidéki házak, nyaralótulajdonosok ellen. Felülve arra az egyébként jogos állampolgári igényre, hogy mindenki tartózkodjon most a társadalmi élettől. De ettől még ne a lét legyen a tét! Mert a járvány egyszer (reméljük, minél hamarább) elmúlik, akkor pedig újra egymás szemébe kell majd néznünk, egymás elé kell állnunk, együtt kell élnünk, mert a vidék, a Balaton a legcsodásabb kincsünk! Az ott élők pedig elsősorban a bebírókból élnek… Kalmár Tibor Zelenay újabb írása a PS-nek.
Előbb Siófok, aztán Balatonkenese polgármestere is megfogalmazott nagyban hasonló kiáltványokat, amiket azóta kisebb-nagyobb változtatásokkal, de többször is közzétettek, elsősorban a közösségimédia-felületeken. (Hogy miért gondolják, zömmel idős lakosaikkal ez a legjobb kommunikációs felület, lelkük rajta – arra gondolni se merek, tényleg csak az uszítás az elsődleges cél.)
Mondanivalójuk közös, stílusuk némileg különbözik: „budapestiek maradjatok otthon, ne hurcoljátok ide a vírust, ne legyen a településünk is idő előtt gócpont”.
Közös hivatkozási alap még, hogy így, kora tavasszal a Balaton-parti települések nincsenek felkészülve a kora nyarat idéző emberáradatra. Az üzletek még csak a helyi igényeket tudják kiszolgálni, a gyógyszertárak raktárkészlete is véges, ha a fővárosból érkező nyaralótulajdonosok ezekből töltenék fel a spájzukat, hamar beállna a hiány. Látszik, hogy gyakorlatlanok, és még helyi ismeretük sincs az új polgiknak. Állításuk hamis, hiszen hosszú évek óta, sőt, évtizedek óta ilyentájt kezdnek a télre elzárt nyaralók újra élettel megtelni, így a spájzolás, a készletek feltöltése pont ilyenkor szezonális igény…
Tegyük tisztába a dolgokat: a koronavírus-járvány ugyan nagyon veszélyes mindenkire. Az idős, krónikus betegségekben szenvedőkre nézve életveszélyes is lehet, de azért a mortalitásáról könnyen lehet, hogy a járvány végeztével kiderül, nem sokkal nagyobb, mint a sima influenzáé. Hiszen a betegségen tünetmentesen áteső nyolcvan százalékot sehol nem regisztrálják. Messze nem pestis, mint amiért ezek a polgármesterek kiáltanak, hisztérizálva az amúgy is rémült lakosságot. A nyájimmunitás híján tény, sokkal gyorsabban és sokkal agresszívabban támad, mint az egyéb influenzavírusok. Ám 1-2 év, és akár „magától”, megtámogatva az addigra kifejlesztett oltóanyaggal kordában tarthatja a koronavírust is az emberiség.
De ami a legfontosabb, az érintettség tekintetében „Pest is, és nem vidék se”… a közös szlogen. Ez a vírus jelenlegi tudásunk szerint Kínából, a denevérektől indult útjára. Magyarországra pedig iráni diákok és külföldről hazatért honfitársaink hurcolták be – önhibájukon kívül.
Fontos azt is hangsúlyozni, még mindig szerencsére csak a csoportos megbetegedések szakaszában járunk. Ha Isten is velünk, a tömeges megbetegedéseket sokkal kisebb bajjal megúszhatjuk, mint azok az országok, ahol egytől-egyig később vezették be a szükséges intézkedéseket, mint a felelős, életek ezreit így megmentő magyar kormány. Egyelőre nincs gócpont, még akkor sem, ha Mohács polgármestere koronéria-járványként (sicc!!!) rögtön a szívére meg a szájára veszi a veszélyt.
A megfertőződések nagyjából az országos mintát reprezentálják: harmada köthető a fővároshoz, a többi vidékhez, jellemzően határmenti, főképp dunántúli településekhez. Majd mindegyikben közös, hogy kisvárosok, községek, tehát a járvány ebben a szakaszában nagyon nem nagyvárosi sajátosság.
Épp a napokban jött a hír, hogy az egyik giga kiindulási gócpont az a tiroli vendéglátóhely, síparadicsom lehet, ahonnan számos magyar vendég/idénymunkásnak – pont a járvány miatt – korán haza kellett jönni. Csak a Balatonra tucatjával érkeztek haza az ott, vagy más külföldi munkahelyen dolgozók. Többségük, nagyon helyesen, önkéntes karanténba vonult, ezzel is gátolva a vírus terjedését.
Tehát, az nagyon nem igaz, hogy a pestiek hurcolják le a vírust!
Az tény, ne kvaterkázzanak a boltoknál, a kávézóként is üzemelő pékség pedig szigorúan zárja be a teraszát, most, a részleges kijárási tilalom idején, ahogy ezt teszi egyre több felelős vállalkozó! És persze a „gyüttment” legfőképp ne legyen paraszt, mint az a talán szemesi nyaralótulajdonos honpolgár, aki cselédeknek nevezte a helybelieket. Az is tény, egy helyi lakos meg ne dobáljon kutyatápnak szánt csonttal az utcán boltba igyekvő „pestire”, ahogy ez velünk történt múlt hét szombatján Balatonkenesén. Ott, ahol egyébként negyven éve felerészben élünk, szüleim például minden esztendőt márciustól október végéig életvitelszerűen is itt élve vagy két évtizede. Egyetlen bűnünk tényleg az volt, hogy a kihalt utcán igyekeztünk egy kiló kenyérért a pékségbe… Megjegyzem, egy olyan házból repült a csont, akiknek mi korábban kenyeret adtunk, hiszen évek óta felkértük őket számos háztáji munka elvégzésére… Harag mégsincs bennünk, és ha ennek az egész őrületnek vége, ugyanúgy munkával kínálnánk őket. Semmiképp nem csontot hajítva eléjük…
A pesti, ha teheti, igenis menjen le a vidéki házába. Kuckoljon be, rendeljen házhoz, amit lehet (mindent „is” lehet…). Mi is így tettünk, másfél hete a falu közelébe se mentünk. A helybeliek pedig gondolják át, hogy azok, akik ellen most uszítják őket, azok jelentik számukra a fővárosi szintű megélhetést. A balatoni vendéglátóhelyek, a turizmus százezreket tart el. Egyre hosszabb és jobb szezonokat produkált a magyar tenger partja az elmúlt években. Nem egy étterem már az egész szezonban várta a járvány előtt a vendégeket. Méghozzá a pesti minőséget is meghaladó szinten (sajna ez az árra, az ételek adagjára is igaz volt…).
A balatoni települések polgármesterei pedig ne uszítsanak, hanem alakítsák ki a békés egymás mellett élés lehetőségét még ezen vészterhes időkben is! Nézzenek bele településeik „főkönyvébe”, különösképp az idegenforgalmi adó, a nyaralók utáni ingatlanadók és az iparűzési adó sorokra vessék óvó tekintetüket! Mert ezen sorok üresedhetnek ki pillanatok alatt. Ha elüldözik a nyaralótulajdonosokat, ha a helybelieket ellenük hergelik, az számos, Btk-ban is megfogalmazott tételt igazolhat még békeidőben is, nemhogy ilyen vészterhes időkben.
Ne izgassuk, hanem építsük a közösséget, mert együtt, összefogással sikerülhet! Cáfoljunk rá a legnagyobb magyarra: nem mi vagyunk egymás legnagyobb ellenségei. Sőt, most születik meg igazán a magyar testVÉRiség!
K. T. Zelenay – alias Kalmár Tibor. Korábban az első hazai infotainment portált, az Uno.hu-t vezette, közben a Juventus Rádió műsorigazgatójaként, majd pedig a Sláger Rádió új médiavezetőjeként vett részt a hazai digitális piac kialakításában. Majd négy éven át az RTL online lapigazgatójaként tevékenykedett. Utána az MTVA – Új Média stratégiai- és operatív vezetőjeként dolgozott. 2017-ben előbb az Origo.hu stratégia-tanácsadójaként csatlakozott a New Wave Media Grouphoz, 2018 óta pedig az NWMG médiaportfólió üzletágát vezeti, amelybe az Origo mellett a Life.hu, a Travelo, a She.hu, a Reblog és a GPHírek tartoznak. A vasárnap esténként a Sláger FM-en hallható Sláger Téma műsorának eddigi száz adásában két Oscar-díjas és tíz Kossuth-díjas művész tette tiszteletét. Hét regénye jelent meg K. T. Zelenay írói álnév alatt, a legutóbbi tavaly, A végső csepp címmel. Mindegyik regényére jellemző, hogy a fikció mögött felsejlenek múltunk és jövőnk valóságos titkai, összefüggései és összeesküvései.
Vezető kép: MTI/Varga György
Facebook
Twitter
YouTube
RSS