Ajánlás: A neves újságírónak, aki WC-papírt vihetett az egykori titkos munkatársnak
„Valamilyen formában hasznát vehetnők” – írta Peterdi „Pálmai” Pál tartótisztjének egykori úszótanítványáról. A néhai Schleifer Péter nem sejtette, hogy még a kétezres években is rajongással emlegetett „Pali bácsi” róla, és több magyar sportolóról, újságíróról jelentett. Sőt, Peterdi 1972-ben a müncheni Olimpián besegített a III/III-nak, feladata szerint a „nemzeti ellenzékiekkel” foglalkozott. Könnyen lehet, hogy Balczó András volt az egyik célpontja, rosszul nem dolgozhatott, mert a későbbi moszkvai Universiadén is bevetették.
Bár Peterdi „Pálmai” Pál első ügynöki feladata az előző cikkemben említett kanadai-magyar sportújságíró beszervezésének elősegítése volt (ezzel a sorozat záró, harmadik részében foglalkozom), titkos munkatársként mást is le kellett tennie az asztalra. Legelső házifeladata – mint minden ügynöknek – ismerősei értékelése, elemzése volt. Természetesen neki – mint hírszerzőnek – nyugati kapcsolatairól kellett írnia. Jelentést tett az előző cikkemben említett Franz Cyrusról, annak helyettesétől, Ferry Wimmerről, valamint több magyarról is. Stílusa fellengzős, lekezelő: Stefan Lázárról (ismert németországi magyar sportújságíróról) például így írt: „1955-ben a Képes Sportnál kezdett, mint ujságiró gyakornok, külső munkatárs. Iglóinál atlétizálgatott, Iharosék mellett szaladgált. 1956-ban ment ki. Ujságirással próbálkozott. […] Kiderült, hogy ujabban az NszK rádió magyar szekciójában dolgozik”.
Önjelölt, de kifejleszthető /Forrás: ÁBTL
Peterdi: Lázár a „sportujsagiro-önjelölt”
„Pálmai” munkadossziéjában megtalálható a Lázárról adott első teljes jelentése (1966. január 17.), ettől sem válik szimpatikusabbá. „Stefan Lázár 1955 táján bukkant fel, mint egészen fiatal /19-20 év körüli/ sportujságiró-önjelölt. Az atlétikához állt közel, kapcsolatban volt az Iglói-istállóval, talán maga is futkározott egy keveset. […] 1960 táján találkoztam újra a nevével, a zürichi Sport – Európa legtekintélyesebb sport-napilapja – hasábjain jelent meg cikke. […] Néhány könyvemet elküldtem Lázárnak, azóta egy-vagy két cikk kicserélődött. Lázár a kapcsolat elmélyitését szorgalmazza – sportujságirói vonalon. [Aláhúzva-MG.] Egy személyes találkozás Lázár Istvánnal mindenesetre sokkal többet elárulna. […] Pálmai.”
Értjük, ugye? Adott a világhíres Iglói Mihálynál talán „futkározó” „önjelölt”, aki elmélyítené a kapcsolatot a zseniális Peterdivel, aki szerint egy személyes találkozón talán jobban ki tudná „elemezni”.
Ügynök és tanítványa – „hasznát vehetnők”
„Pálmainak” akkor sem volt ellenérzése, amikor egykori tanítványát „tálalta fel” (1965. XII. 27.): „Peter C. Schleifer, newyorki lakos 28 éves fiatalember. […] 14 esztendős korától ismerem, öt éven át figyelemmel kisértem, sőt, irányitottam sportpályafutása [nyilván elírás-MG.]. Igen tehetséges melluszónak indult. […] 1956 utolsó napjaiban /vagy 57 első napjaiban/ disszidált. Sokáig Párizsban élt, egy idő után édesanyját /a MUART dolgozóját/ is kivitte magához. Később New Yorkba ment. Párizsban is, New Yorkban is szivesen, sőt lázas buzgalommal volt a felbukkanó magyarok segitségére. Lakatos György ujságírónak, aki egy világversenyt tudósitott Párizsból, valósággal a fullajtárjává vált, Kabos Lászlót newyorki utja alkalmával több izben vendégül látta [itt egy elég hosszú részt töröltek a jelentésből]. Rámenős, kedvesen tolakodós és valahogy mégis lágyszivü gyerek volt Pesten. […] Valamilyen formában a hasznát vehetnők. Pálmai”.
Hasznát vehetnők /Forrás: ÁBTL
„Hasznát vehetnők” – így, Peterdi már többes szám első személyben jelentett. Persze nem mindenkit tartott megközelíthetőnek, az említett Cyrus-Wimmer kettős esetében más következtetésre jutott. Bár egy oldalt teleírt Cyrusról (akiről az állambiztonság külön dossziét vezetett), a végére odabigyesztette: „Nem tartom elképzelhetőnek, hogy bármilyen formában igénybe vehetnénk közvetlen segitségét”. Sommás ítéletét látva érthető az ismeretlen tiszt tollal odabigyesztett kérdése: „Miért?”.
„Pálmai” Wimmert sem tartotta tehetségesnek: „Csendes ember, azt mondják Európa egyik legnagyobb futballujságirója. A megjelent cikkei nem nagyon támasztják alá ezt a véleményt – írta róla jelentésében, majd így folytatta: – Az a fajta ujságiró, akit tizennyolc éves korában kiküldtek az alsóbb osztályú meccsek tudositására és sablonaitól azóta sem tud elszakadni”. Peterdi a ’sablonos’, ’túlértékelt’ (amúgy futball-szakkönyveket író) Wimmert sem tartotta behálózhatónak: „Nem tartom valószinünek, hogy bármilyen formában hasznát vehetnénk. Azt sem, hogy bármilyen formában kárunkra lehetne. Pálmai”.
Néha könyvet, néha jelentést írt a vízilabdásokról
Ezekből a jelentésekből is látni, hogy Peterdi titkos munkatársként már jóval komolyabban vette az állambiztonsági munkát. Ötletei, meglátásai voltak. Elbüszkélkedett azzal, hogy több Ausztráliába emigrált vízilabdást ismer, mindegyikről írt néhány sort: „Az MTK egykori teljes vizilabdacsapata Ausztráliában él. Némelyikük iskolatársam, a többiekkel együtt pólóztam. Kőszegi Sándor, az ausztrál válogatott edzője. Nemrégiben felkért, hogy az ausztrál uszószaklap részére irjak cikkeket az európai vizilabdáról. […] Szatmári Eleknek taxivállalata van Sydneyben, Csuvik Oszkár főkönyvelő egy csavargyárban, Gergely János uszóedzőként müködik ugyanott. Ezek nagyrészt kellemes, csavaroseszü, még mindig „pesti” emberek.”
Peterdi Gyarmatiról is írt. Csak könyvet? / Forrás: Moly.hu
Peterdi jó tollú újságíróként, Kutas István egyik kedvenceként és a hírszerzés társadalmi kapcsolataként, majd titkos munkatársaként természetesen sokat utazott külföldre.
Elsődleges feladata ilyenkor az ismerkedés volt, be kellett mutatnia azokat a külföldi vagy emigráns magyar személyeket, akik érdekelhették az állambiztonságot.
Következő jelentése (1966. február 14.) jellegzetes: „A pozsonyi műkorcsolya Európa Bajnokságon ismét találkoztam néhány nyugati TV-riporterrel. […] Alain [Alan – MG.] Weeks. Az angol TV sportriportere. […] Megállapodott, tehetős, csendes ember. Harry Lauder. Az egyik londoni fedett-jégpálya tulajdonosa. […] Idősebb, igen gazdag ember. […] Frans Hoekstra. A holland TV munkatársa, Pozsonyból ezen felül kilenc napilapot is tudósitott. […] Hármójuk közül talán Hoekstrával kapcsolatban számithatnánk némi – csekély – segitségre.” Ismét felmerült egy kérdés, egy ismeretlen tiszt odaírta: „Milyen területen??”.
Alan Weeks / Fotó: Mybrightonandhove.org.uk
Használja ki Vitrayval való kapcsolatát!
Érdekes a jelentéshez fűzött megjegyzés, amelyben arra intik Peterdi tartótisztjét (ekkor Kiss István), hogy noszogassa a titkos munkatársat: „Kiss et! Pálmai szófukarságából és sportba való begubózottságából ki kell mozdítani! Fel kell hivni a figyelmét arra, hogy a Vitrayval való kapcsolatát használja megismerkedésre, kapcsolatok kialakitására. […]”.
Vitray és Peterdi / Forrás: Kiskegyed.blikk.hu
A tanítvány, az FBI és a KGB
A hírszerzést a Peterdi által bemutatott személyek közül a már említett tanítvány, Schleifer Péter érdekelte a leginkább. A titkos munkatárs következő jelentése nyilvánvalóan felkeltette a figyelmüket: Schleifer „[…] Mindig érdeklődött a fotós szakma után. Egy idő mulva a japán Nikon cég amerikai vezérképviseleténél kapott állást, ma is ott dolgozik. […] Elbeszélése szerint munkája során került kapcsolatba a szovjet ENSz delegáció néhány tagjával, akik fényképezőgépet vásároltak a cégnél. Egyikükkel-másikukkal barátságba is keveredett, azok nem tudják róla, hogy magyar származásu. A Bolshoj-balett new yorki vendégszereplése alkalmával is a szovjet delegáció egyik tagjától kapott jegyet. Az illető személyesen hozta a lakására, annak ellenére, hogy a lakás tul van a delegáció szabad mozgását jelző 25 mérföldes övezeten.
Ezzel kapcsolatban – elbeszélése szerint – az FBI hetenként zaklatja.
Szovjet kapcsolatai felöl faggatják, adatokat kérnek ismerőseiről. Fényképet is mutattak neki – háztetőről készült teleobjektivvel – felismerte rajta a szovjet delegáció soffőrjét, aki – az FBI szerint – különleges szolgálatot ellátó, magasrangu tiszt. Schleifer ezeket a faggatásokat mindig elháritotta.
Végtelenül jól érzi magát újra Budapesten. Torkig van az amerikai élettel, feleségével együtt feltétlenül át akar jönni Európába. […] Nagy – és feltétlenül őszinte – lelkesedéssel nyilatkozott az enyhe és kellemes magyarországi légkörről. Elbeszéléseit talán nem árt némi fenntartással fogadni. Néha – talán az érdekesség kedvéért – mintha tulozna.”
Peterdiék és a Schleifer-házaspár / Forrás: ÁBTL
Kor- és kórdokumentum: Peterdi levele a tanítványnak: „Péterkém, arany hapsikám, mit szólsz, már megint írok Neked”:
Levél a tanítványnak /Forrás: ÁBTL
Peterdi jelentése végén azért óvatosságra intette feletteseit („mintha tulozna”), akik rögvest lejelentették az esetet a moszkvai Nagy testvérnek: „Megjegyzés: Schleifer ügyében – Kovács Tibor r. ales. elvtárs utasitására – kérjük a szovjet Tanácsadó elvtárs tájékoztatását.” Ezután a titkos munkatársat is arra utasították, alakítsa szorosabbá a kapcsolatot: „Intézkedés: Javaslom, hogy miután S. Péter személyazonosságát megállapitottuk, küldjünk tájékoztatást a szovjet elvtársaknak S. kétoldalu, szovjet-FBI kapcsolatáról. […] Feladatául adtam „Pálmai”-nak, hogy szervezzen egy ujabb találkozót S.-el. […] Megállapodtunk, hogy jövő hétfőn telefonon felkeresem és személyes találkozót tartunk, ahol tájékoztat a további eredményekről. Kiss István r. hdgy.”
Tájékoztassuk a szovjet tanácsadó elvtársat /Forrás: ÁBTL
A Press-rezidentúra akarta átvenni
Az igazán érdekes az, hogy az ügy felgöngyölítésének idején Peterdi hírszerzői aktáját átmenetileg lezárták. Beszervezési dossziéjából kiderül, hogy azon a Press-rezidentúrán akarták alkalmazni, amely – Borvendég Zsuzsanna tanulmányát idézve – „a hírszerzés sajtófelügyelettel megbízott részlege volt. […] a MÚOSZ (a ma is meglévő Magyar Újságírók Országos Szövetsége) székházában működött, de hatáskörébe tartozott a Magyar Televízió, a Magyar Rádió, a Magyar Távirati Iroda (MTI) és a Tájékoztatási Hivatal is.” Ez lett volna az igazi előrelépés a titkos munkatársnak, a hírszerzés felépítését ismerve, talán előléphetett volna szigorúan titkos tisztté is.
A MÚOSZ székháza, itt működött a Press-rezidentúra /Forrás: Egykor.hu
Pálmai titkos munkatárs az olimpián
Mivel Peterdi 1968-ban végül nem nyerte el a kiszemelt MÚOSZ-funkciót, a Press-rezidentúra lemondott róla, és a hírszerzés is pihentette. Nem sokáig, mert 1972-ben ismét szükség lett „Pálmaira”. Ezúttal a III/III-nak, azaz a belső elhárításnak. Az ügynököt Békési András a III/III-4-c alosztályvezetője ’kérte ki’ a hírszerzéstől. A megbízható elvtársnak az 1972-es müncheni olimpián kellett tüsténkednie: „A XX. Nyári Olimpiai Játékokra kiutazó ujságirók, riporterek körében végzett felderitő munkánk során felszinre került, hogy állományukba tartozó, pihentetett, „Pálmai” fn. […] hálózati személy is részt vesz. Kérjük Osztályvezető Elvtársat engedélyezze a XX. Nyári Olimpiai Játékok idején „Pálmai” fn. informátor általunk történő foglalkoztatását”.
A müncheni Olimpia más miatt lett hírhedt / Fotó: N24.de
A kérést természetesen engedélyezték, s mivel a III/III 4-c alosztálya a „nemzeti” ellenzékkel szembeni elhárítással foglalkozott, Peterdinek már honfitársait kellett megfigyelnie. Ezzel sem volt problémája: „Peterdi Pál fn. „Pálmai”. […] Ügyében uj helyzet annyiban következett be, hogy „Pálmai” sport-ujságiróként részt vesz az 1972-es XX. Müncheni Nyári Olimpiai játékon. Ezt figyelembe véve ideiglenes foglalkoztatásra átadtuk a III/III-4 osztálynak. […] Az átadás megszervezése érdekében Kotra Rudolf r. alezr. elvtárs 1972. augusztus 7-én előzetes megbeszélésen tisztázta „Pálmai” további együttmüködési hajlandóságát, mely alkalommal „Pálmai „készségesnek mutatkozott. Kijelentette, hogy lehetőségeihez mérten segitségünkre lesz a Müncheni Olimpián. […] Operativ feladatait Gyarmati r. őrgy. elvtárs határozza meg”.
Balczó Andrást kellett megfigyelnie?
Peterdi Pál és az olimpia történetét ismerve eléggé gyanús, hogy ki volt az (egyik?) kulcsszemély, akit meg kellett figyelnie. Az újságíró 1963 és 1967 között – tehát még akkor is, amikor titkos munkatárs volt – részt vett a Balczó András-féle legendás öttusa-válogatott felkészítésében, ő irányította az uszodai gyakorlást. Ebben a cikkben elolvasható annak a tudósításnak egy részlete, amelyet ő írt Balczó 1972-es győzelméről. Elég egyértelműnek tűnik, hogy az öttusázó lehetett az egyik ‘„nemzeti” ellenzéki’, akit „Pálmai” megfigyelt Münchenben. Vagy a vízilabda-válogatott mellett dolgozó Gyarmati Dezsőről (róla is könyvet írt), esetleg más pólósokról lehetett szó? Közel kerülnie nem lehetett nehéz.
Balczó Andrást ünneplik /Fotó: Pentathlon.hu
Peterdi bevált, Moszkvában is bevetették
A III/III tehát átvette Peterdit, aki nem lehetett teljesen haszontalan, hiszen 1973-ban, a moszkvai Universiadén ismét bevetették. Miután ezt a feladatot is letudta, hírszerzői dossziéját véglegesen lezárták: „1972-ben a müncheni nyári olimpiai alkalmából és 1973. augusztus 15-25 között a moszkvai Universiadén biztositási feladatokkal foglalkoztatta a III/III-4 osztály ideiglenes jelleggel” – írták az utolsó határozatban: – A hirszerzéssel való kapcsolata lényegében 1970. óta szünetel. […] javaslom a hálózatunkból való kizárását.
A kizárás tényét a fentiek figyelembevételével nem javaslom közölni”.
Az utolsó mondat a kulcs. A kizárás tényét nem ’javasolták közölni’, hiszen Peterdire később is szükségük lehetett.
Mivel III/III-as anyagai egyelőre nem kutathatóak (vagy nincsenek is már meg), nem tudjuk meg, pontosan mit is tett, miről, kikről is jelentett az 1972-es olimpián.
Valamint azt sem, mi történt vele később. Átvette a III/III, esetleg soha többé nem volt rá szükség? Az ő ügyére is igaz: az iratmegsemmisítések, sokszor érthetetlen titkosítások miatt nehéz a teljes képet átlátni.
Nem sejthette, hogy ’Pali bácsi’ őt is besúgta
Álljon most lezárásnak egy olyan részlet, amely megválaszolja, miért is fontos ezeket az aktákat nyilvánosságra hozni. Schleifer Péterrel kapcsolatban még 2006-ban jelent meg ez a cikk, Peterdi egykori tanítványa egy évvel később elhunyt.
„Schleifer Péter, a Rotary Club Babylon képviselője a két Rotary Club együttműködéséről szólva megemlítette, hogy ösztöndíjaikkal immár ötödször ismerik el két kiváló tanár munkásságát. Olyan tanáregyéniségek elhivatott munkásságát, akik segítenek azoknak a tehetségeknek a kibontakozásában, akik felnőve öregbíthetik Magyarország hírnevét. Személyes élménye alapján érzékeltette, hogyan látja a tanárok munkásságát: „Ötvenegynéhány évvel ezelőtt, mint mellúszó szeltem a habokat a régi Császár uszoda betonmedencéjében. Az edzőm Peterdi Pál, a sokak által szeretett Pali bácsi volt. Egy verseny előtt megkérdeztem tőle, miféle taktikával ússzam a számomra nehéznek tűnő 200 méteres távot. A következő utasítást kaptam: az első 100 méteren dobj be mindent, majd erősíts, utána pedig tégy rá még egy lapáttal. Kedves tanárok! Amikor a tanteremben tanítanak, a legjobb tudásukat osztják meg a diákokkal, és önök is mindent bedobnak, hogy diákjaik tehetségét fejlesszék”.
Mit lehet hozzátenni? Talán annyit: „Kedves tanárok, mindent dobjanak be, de ha lehet, legalább a magukban megbízó tanítványokról ne jelentsenek!”
A címlapfotó csak illusztráció, forrás: Futballfuggo.blog.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS