Mit kezdjünk a hülyékkel, ha csapatostul támadnak?
Eddigi tapasztalatom alapján: semmit. Csapatos támadás ellen tehetetlenek vagyunk. A csorda buborékja erőt és magabiztosságot kölcsönöz a csorda legkevésbé éles tagjainak is. Aztán már nem lehet őket, a hülyéket, eltántorítani a hülyeségüktől.
Hogy ne csak rébuszokban beszéljek a hülyékről, nyilván a tegnap délután váratlan, de annál fordulatosabb és tulajdonképpen vicces eseményéről van szó. Történt, hogy Rácz András, akit az orosz-ukrán háború kapcsán szoktak kérdezni azok, akiket érdekel a globalista propaganda és vonzódnak a ‘44-es Signal stílusában megfogalmazott győzelmi jelentésekhez, kitalált egy egészen nagy ökörséget. Magát nyomozó zseninek, korunk kémelhárítóvá is továbbképzett Sherlock Holmes-ának képzelve arra jutott, hogy e sorok szerzője már napokkal korábban tudott a tiszavilag.co cím alatt pár óráig elérhető interaktív térképről, amiben településekre, nevekre lehetett rákeresni, hogy ki szerepel fent a Tisza Párt applikációjából kiszivárgott adatbázisban. Konkrétabbat nem is tudok mondani a térképről, mert mire eljutottam odáig, hogy megnézzem, már nem volt elérhető.
Nem úgy a hülyék!
Lényeg a lényeg, Rácz András bizonyítottan hülye, ugyanis ekvivalensnek tartja a térinformatikát a térképpel, és ebből a tudatlanságából született meg a fejében az a meglehetősen primitív összeesküvés-elmélet, mely szerint Ambrózy Áron a titkok tudója, és a kiszivárgás kapcsán elindított nyomozásoknak rám kell koncentrálnia. Persze ügyes tartalomkészítő a háborús elemzésekben inkább kóklernek és agitációs propagandistának bizonyult Rácz, igyekezett úgy fogalmazni, hogy rágalmazásért ne lehessen komolyabb pénzt (guruló hrivnyát) kipréselni belőle. Csak sejtetett, utalgatott, majd meglátjukozott.
Na, a hülyék vércseként csaptak le rám, tucatjával kellett letiltanom őket. Egy részüket azért, mert rémesen untattak, csak odaköpték a legtipikusabb ellenzéki ostobaságokat a közpénzekről és a börtönről, majd vissza se néztek. A többségüket viszont azért, mert egy idő múlva felidegesített, hogy a legrészletesebb gyógypedagógiával sem voltam képes eltántorítani őket abbeli meggyőződésüktől, hogy a vonatkozó interaktív térképet én készítettem, de legalábbis részese vagyok annak a nagy kormányzati összeesküvésnek, ami létrehozta azt.
Természetesen semmi közöm nincs, nem is volt a vonatkozó térképhez, még az adatbázissal magával is csak futólag találkoztam. Legfőképpen azért, mert a két laptopomon, amit használok, nincs Office, a Google táblázatkezelőjébe pedig nem lehet feltölteni ekkora file-t.
Szóval kivételesen tényleg teljesen ártatlan vagyok. Sem GDPR-szabályokat nem sértettem, sem különleges személyes adatokkal nem éltem vissza. Alapvetően semmilyen bűncselekményt nem követtem el, már csak azért is, mert az égadta világon semmit nem csináltam. Még törvényes dolgokat sem az adatbázissal. Arról meg halvány fogalmam nem volt, hogy pár nappal később kijön egy interaktív térkép, ugyanis a Rácz András által bizonyítékként lebegtetett posztomban térinformatikáról beszéltek. A térinformatika pedig – leegyszerűsítve – nem más, mint a teret érintő adatok elemzése. Esetemben pl. az egyéni választókerületek ezek, amik ugye lefedik térben az országot. Nem pedig térképet jelent, mint azt Rácz András gondolta a rengeteg eszével.
Szóval közöm sincs se az adatszivárgáshoz, se a visszaélésekhez, se a térképhez, annyit tettem mindössze, hogy november 4-én posztoltam arról, hogy egy haverom rádobott némi 'hót egyszerű térinfót az akkor már egy ideje a nyilvánosságban keringő adatbázisra, és arra jutott, hogy a budapestiek és a Budapest környéki agglomerációban lakók felülreprezentáltak benne, a vidékiek meg -alul. Én meg levontam azt a következtetést ebből (helló, ez sem atomfizika), hogy a főváros-vidék politikai távolodása tovább erősödött, a az előbbihez tartozó evk-et nagyon megnyerik majd a Bütyök messiás úr jelöltjei, a vidékkel a Fidesz jár el ugyanúgy.
Na, ebből a semmiből gyártott le Rácz András kémes-szerepjátékos fantáziája és az általa felizgatott csorda valami olyan bűncselekmény-sorozatot, aminek a középpontjában állok.
Megy a feljelentés!
A szokványos fenyegetőzések, a érdektelen kommentek mellett megjelentek az önkéntes házmesterek, akik ígéretet tettek arra, hogy majd jól feljelentenek. És mindenféle bűncselekménnyel megvádoltak, olyannal is, amit Rácz András csak sejtetett. De a hülyék beleállnak a hamis vádba – biztos sok pénzük van. (Mínusz Czeglédy Csaba, aki – erre fogadásom van – gyáván majd ismeretlen tettes ellen tesz feljelentést, csak a tényállítások között megemlítve a nevemet. Mert így nem veszíthet semmit.)
De komolyan mondom, záporoztak a feljelentésekről szóló ígérvények. És mire fel? A semmire. Rácz András tudatlanságára és gyermeteg fantáziájára alapozva, meg Bütyök messiás posztjára, amiben kihallgatásra akart vinni.
A HVG persze még tovább görgette ezt a kínosan ostoba kitalációt, ők már arról írtak, hogy bevallottam Rácz Andrásnak, hogy már korábban tudtam az adatbázis létezéséről. Persze, a kiszivárgása és mindenki előtt. Aztán a cím hazugsága az első bekezdésben már azzá a hazugsággá szelídült, hogy csak a térképről tudtam korábban. Majd utána még azt is hozzáhazudta a cikk szerzője, hogy elismertem, arról a térképről tettem vallomást, amiről a Magyar Nemzet is írt.
Nos, ez háromból nulla, és ebből a háromból csak egyet hazudott Rácz, a másik kettőt a HVG hazudta hozzá. Mindegy, ilyenek ezek a független-objektívék.
A csőcselék persze nem izgatta magát különösebben, amikor próbáltam felvilágosítani őket a tényekről. Rácz Andráshoz hasonlóan meggyőződéses hülyék, így most lelkesen mennek a rendőrségre meg az ügyészségre feljelenteni a semmiért. Tegyék, az ő dolguk, értelme mondjuk semmi, de nem lehet nekik elmagyarázni, hogy Rácz András képzelődései nyomán nem fognak Kufstein várába vetni súlyos bilincsekben. Ha nagyon szeretnék, akkor sem.
Csak abban reménykedem, hogy a hülyébbje tényleg ellenem tesz feljelentést, nem ismeretlen tettes ellen, mert akkor, optimális esetben jó kis pénzt fogok keresni ezen a kalamajkán. Ők meg találkoznak a hamis vád jogkövetkezményeivel.
Az agyhalott Visinszkij
És a végére hagytam a legjobbat, az agyhalott Visinszkijt. Visinszkij Sztálin főállamügyésze volt, és az ő mondása volt, hogy a beismerő vallomás a bizonyítékok királynője. Rácz András ezt szállította le agyhalott formában.
Az eredeti vád, koncepció, kitaláció, sejtetés még az volt, hogy az inkriminált, mára elérhetetlenné vált interaktív térképet én készítettem, de ha nem én, akkor tudtam róla, hiszen bejáratos vagyok orosz_titkosszolgálati-kormányzati_körökbe, és mintegy függelemsértési jelleggel idejekorán kikotyogtam, hogy van, illetve készül ez az eszköz.
Én meg mivel szerinte beismertem, hogy megszámoltam az adatbázis egy oszlopában, hogy melyik OEVK-ban hány applikációs található, ezzel beismertem a mindent is. A térképet, az adatbázist, talán azt is, hogy a jegyszedőnek az anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője. Igen, ez az agyhalott Visinszkij. Amúgy nem ismertem be semmit, elmeséltem, hogy milyen egyszerű a kérdéses megállapításra jutni az Excelben, de nem fért a fejébe. Meg a többi agyhalott Visinszkijnek sem. Meg a HVG Visinszkijének sem. A közösségi médiában csordaként közlekedő hülyéket meg pláne nem lehet ilyesmivel meghatni, hiszen hülyék. Ez az egyetlen tulajdonságuk.
Nekik azért adok egy feladatot! Ha szerintük a térinformatikai elemzés nem túl cizellált módszertanának ismertetése beismerő vallomás, akkor mit szólnak ahhoz, ha elmesélem, hogy a Louvre-ból ellopni a császárné koronázási ékszereit mindössze hét perc, és csak emelőkocsi meg menekülőmotor kell hozzá. Szerintük akkor én raboltam ki a Louvre-t? Vagy ne vicceljek, mert Czeglédy Csaba emiatt is feljelent...
