A nyilasok hetvenöt évvel ezelőtt 328 ártatlan, védtelen embert mészároltak le Budapest tizenkettedik kerületében. Az áldozatok emlékére rendeztek hétfő este megemlékezést a Maros utcai rendelőintézetben, ahol annak idején 84 embert gyilkoltak meg. Az eseményen Pokorni Zoltán polgármester is részt vett, aki megrendítő beszédet mondott, szót ejtve a nyilasok közé állt és gyilkossá lett nagyapjáról, Pokorni Józsefről, a városmajori tömeggyilkosságok meghatározó alakjáról. Beszéde közben a sírástól elcsuklott a hangja – írja a Mazsihisz honlapja.
A megemlékezést a Maros utcai rendelőintézet azon alagsori helyiségében tartották, ahol hetvenöt évvel ezelőtt a gyilkosok az áldozatokat összeterelték, hogy kihajtsák őket az udvarra, ahol legyilkolták, majd elásták őket. A Mazsihisz beszámolója szerint a rendezvényen a Hegyvidék polgármestere, Pokorni Zoltán „papír nélkül mondott megrendítően fájdalmas beszédet az összegyűlt emlékezők előtt”. A politikus nagyapjáról, az 1907-ben Érsekújváron született Pokorni Józsefről beszélt, akit ő maga csak családi elbeszélésekből ismerhetett: melegszívű, templomba járó, barátságos embernek írták le.
A nagyapám 1944 decemberében elhagyta a családját, a nyilasokhoz csapódott, és ebben a három városmajori tömeggyilkosságban meghatározó, aktív szerepet vitt
– mondta a XII. kerületi polgármester Pokorni Józsefről, aki 1945 januárjában gerinclövést kapott, és két nap szenvedés után meghalt. A férfi – az 1945-ben bekövetkezett halála miatt – nem szerepelt a később felelősségre vont és felakasztott gyilkosok között, ezért kerülhetett fel neve az áldozatok közé a XII. kerületi Turul-szoborra, ahol – mint a polgármester fogalmazott – „valóban nincs helye”.
Nem ez az a hely, ahol gondolkodnom kell, hogyan válik valaki gyilkossá, és nem dolgom mentegetni a nagyapámat, vagy mentséget keresni
– mondta Pokorni Zoltán.
Inkább azt gondolom a holokauszt magyarországi történetével kapcsolatban, hogy a német megszállás nem mentség, maximum magyarázkodás. Magyarok voltak az áldozatok, és a gyilkosok túlnyomó része szintén magyar volt
– tette hozzá. Ha zsidó ügyként gondolkodunk a holokauszt felől – mondván, hogy a zsidóságuk miatt ölték meg az embereket –, akkor Pokorni szerint ugyanazt a gondolati szétszakítást követjük el, amit az 1920-as, 1930-as, 1940-es években elkövettek, amikor magyarokra és zsidókra szakították szét a magyar társadalmat.
Nekünk úgy kellene ezen úrrá lennünk, hogy ne kövessük el még egyszer ezt a hibát, hanem az áldozatokban is lássuk a testvéreinket, honfitársainkat
– fogalmazott a polgármester.
Az áldozatoknak ne csupán a zsidó voltukat lássuk, hanem teljes valójukat. És a gyilkosokban se csak a gyilkost lássuk, hanem azt, hogy hogyan válik valaki azzá. Amiért én itt vagyok, az az, hogy kimondjam: egyek vagyunk a fájdalomban
– tette hozzá. Pokorni arról is beszélt, hogy “nyilván véletlen, hogy én lettem ennek a kerületnek a polgármestere, de ez alkalmat adott arra, hogy – ha nem is jóvátegyek, hiszen jóvátenni nem lehet, hanem – rendbe tegyek néhány dolgot”.
Nemcsak mint egy nyilas gyilkos unokája, hanem mint a kerület vezetője, akinek feladata, hogy a szimbolikus dolgokban is rendet tegyen. Fontos, hogy áttekintsük a második világháborús emlékmű ügyét, hiszen a turul szimbólum valóban megosztó. Jó szándék vezette az elődömet, amikor úgy döntött, hogy közös emléket állít a katonáknak és az áldozatoknak, de az bizonyos, hogy a választott szimbólum szerencsétlen
– fogalmazott Pokorni Zoltán a megemlékezésen, ahol a rendezvény végén a meghívott keresztény felekezetek képviselői felolvasták az összes zsidó áldozat nevét.
Forrás: Mazsihisz.hu; Fotó: Mazsihisz
Facebook
Twitter
YouTube
RSS