Callidus: Minden a (nem létező) terv szerint halad
Bizonyára mindannyian hallottuk már azt a mondást, hogy ha valami “úgy hápog mint egy kacsa, úgy jár mint egy kacsa, és úgy néz ki mint egy kacsa, akkor az egy kacsa”. Ez a jeles bölcselet ötlik fel bennem minden alkalommal, amikor a mi drága, idős filantrópunkat hallgatom, vagy olvasom, most épp a szebb napokat látott HVG hasábjain. Mi tagadás, a mi Gyuri bácsink mostanság igencsak kitett magáért a fényben fürdőzés tekintetében, egymást érik televíziós és írott megnyilvánulásai a nem létező tervével kapcsolatban. Mondhatni lehullt a lepel, már amennyiben lehullhat bármiről is, ami nem létezik.
- Callidus, a PolgárPortál állandó szerzője
A nem létezés kacifántos műfaj, példának okáért – a létezéssel ellentétben – nem lehet bizonyítani. Persze, amikor széleskörű társadalmi vita alakul ki egy nem létező kérdésről, az sokat elárul magáról a kérdésről is, meg a létezés mibenlétéről is. Gyuri bácsi cikkében mindvégig úgynevezett és állítólagos jelzőkkel illeti tervét, ezzel megtagadva azt; elképzelésről beszél, nem pedig tervről. Tőlem játszhatunk a szavakkal, de azért azt nem árt rögzíteni, hogy a milliárdos maga aposztrofálta elképzelését tervként még 2015 szeptemberében, a Here’s my plan to solve the asylum chaos című írásában; a my plan azt jelenti, az én tervem (magyar fordításban ITT). Tehát szerinte és támogatói – akik egyben az általa támogatottak – szerint nem létezik Soros-terv, csak egy elképzelés. Oké, hát én semmi jónak nem szeretnék elrontója lenni, így a továbbiakban magam is elképzelésként utalok majd a filantróp tervére.
Miután könnyfakasztó bekezdéseken át taglalja hazánkban (is) kifejtett megannyi jótékonykodását, az üldözött zsidó szerepkörét sem mellőzheti:
A kampány nyáron kezdődött, amikor óriásplakátokkal tapétázták ki az egész országot, rajta az én arcommal és a következő felirattal: „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!”. Voltak olyan plakátok is, amelyek azt a képzetet keltették, mintha bábként mozgatnám az ellenzéki politikusokat. Mint arra sokan rámutattak, a száját nevetésre húzó zsidó, a bábmester, a harmincas évek náci antiszemita propagandájának meghatározó elemei voltak.
Halkan jegyzem meg, hogy e néhány sor különös visszatetszést vált ki ama interjú fényében, amely a CBS televízióban hangzott el még 1998-ban; a Steve Krofttal való beszélgetésekor egyáltalán nem aggasztotta a magyarországi zsidó honfitársai kifosztása, vagy úgy általában véve a zsidóság sorsa. De hiába, a kor előrehaladtával egyre szentimentálisabbá válik az ember, s a mi Gyuri bácsink manapság bizonyára mély fájdalommal átitatott megértéssel tekint minden francia és holland zsidóra, akiket a muszlimok rendre vegzálnak. Vagy nem
....
A cikk folytatását PolgárPortálon olvashatja. Kattintson ide!
