Pesti Srácok

Callidus: Minden a (nem létező) terv szerint halad

Callidus: Minden a (nem létező) terv szerint halad

Bizonyára mindannyian hallottuk már azt a mondást, hogy ha valami “úgy hápog mint egy kacsa, úgy jár mint egy kacsa, és úgy néz ki mint egy kacsa, akkor az egy kacsa”. Ez a jeles bölcselet ötlik fel bennem minden alkalommal, amikor a mi drága, idős filantrópunkat hallgatom, vagy olvasom, most épp a szebb napokat látott HVG hasábjain. Mi tagadás, a mi Gyuri bácsink mostanság igencsak kitett magáért a fényben fürdőzés tekintetében, egymást érik televíziós és írott megnyilvánulásai a nem létező tervével kapcsolatban. Mondhatni lehullt a lepel, már amennyiben lehullhat bármiről is, ami nem létezik.

  • Callidus, a PolgárPortál állandó szerzője

A nem létezés kacifántos műfaj, példának okáért – a létezéssel ellentétben – nem lehet bizonyítani. Persze, amikor széleskörű társadalmi vita alakul ki egy nem létező kérdésről, az sokat elárul magáról a kérdésről is, meg a létezés mibenlétéről is. Gyuri bácsi cikkében mindvégig úgynevezett és állítólagos jelzőkkel illeti tervét, ezzel megtagadva azt; elképzelésről beszél, nem pedig tervről. Tőlem játszhatunk a szavakkal, de azért azt nem árt rögzíteni, hogy a milliárdos maga aposztrofálta elképzelését tervként még 2015 szeptemberében, a Here’s my plan to solve the asylum chaos című írásában; a my plan azt jelenti, az én tervem (magyar fordításban ITT). Tehát szerinte és támogatói – akik egyben az általa támogatottak – szerint nem létezik Soros-terv, csak egy elképzelés. Oké, hát én semmi jónak nem szeretnék elrontója lenni, így a továbbiakban magam is elképzelésként utalok majd a filantróp tervére.

PestiSracok facebook image

Miután könnyfakasztó bekezdéseken át taglalja hazánkban (is) kifejtett megannyi jótékonykodását, az üldözött zsidó szerepkörét sem mellőzheti:

Halkan jegyzem meg, hogy e néhány sor különös visszatetszést vált ki ama interjú fényében, amely a CBS televízióban hangzott el még 1998-ban; a Steve Krofttal való beszélgetésekor egyáltalán nem aggasztotta a magyarországi zsidó honfitársai kifosztása, vagy úgy általában véve a zsidóság sorsa. De hiába, a kor előrehaladtával egyre szentimentálisabbá válik az ember, s a mi Gyuri bácsink manapság bizonyára mély fájdalommal átitatott megértéssel tekint minden francia és holland zsidóra, akiket a muszlimok rendre vegzálnak. Vagy nem

....

A cikk folytatását PolgárPortálon olvashatja. Kattintson ide!
Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.