callidus
Callidus: Lábon kihordott elmebaj
Mert jóval szelídebb, ha úgy tetszik bájosabb egy életképtelen, hagymázas, beteg ideológia képviselőjét magát is elmebajosnak nevezni, mint gyilkos, feketeöves kommunistának. Tamás Gáspár Miklós újabb eszmefuttatással örvendeztette meg olvasóit a „mindig mértéktartó” Mérce hasábjain, Aquarius: a mélypontnál is lejjebb címmel.
Callidus: Lenéznek ám téged, nem tudtad?
Fogalmam sincs, hogy a 2018-as sorsdöntő választás előtt miről írhatnék, mi olyat mondhatnék, amit mások még nem mondtak el, talán érthetőbben is, mint én? A realitás ismételgetése lassan közhelybe fordul, a többségnek csömöre van már a kampánytól, a politikától, elég volt, gondolják, sokan ki is mondják, csak lennénk túl rajta – mintha mindegy volna, hogyan végződik. Egyesek fütyülnek az egészre, mások szoronganak kissé, de bizakodnak, megint mások pedig remegnek a hatalomért, ígérnek fűt-fát, a „szar-szappan-szalámi” koalíciónak semmi sem drága, s mondják, szegény ember az, aki még ígérni sem tud. De kik azok, akik bedőlnek, mindig bedőlnek, még mindig, azok után is, amit ez a nemzet végigélt a szocialista kormányok alatt, s pláne azt megelőzően, a rendszerváltozás előtt?
Callidus: Vágó István és a tömeggyilkosok
Vágó István, vegyészből idegenvezetővé, majd „kvízprofesszorrá” avanzsált vegyület, ismét tudatlanságáról és/vagy rosszindulatáról tett tanúbizonyságot. Persze mi mást is várhatnánk a bérmálkozók pártjának elnökségi tagjától? Hiszen a kampánynyitójukon maga Gyurcsány, a mindig józan és kiegyensúlyozott pártvezető listázta be a katolikus egyház lefejezését délután négy és hét közé, mégpedig uralkodása első napjára.
Callidus: Vigyázz, mit kívánsz!
Az elmúlt hetekben volt szerencsém számos helyen megfordulni és számos emberrel szóba elegyedni. Amolyan kisemberek ők, vagy ha úgy tetszik, az utca emberei, akik között akadt hentes, fodrász, kórházi ápoló, hivatali tisztségviselő, és természetesen néhány távoli rokon is; utóbbiakkal csak szökő évente találkozik az ember, ha valamely jelentős életesemény úgy kívánja, s ők ilyenkor megkérdik: hogy vagy? És: írogatol-e még? Hát persze, válaszolom, csupán néhány évvel és kilóval gyarapodtam, meg talán némi tapasztalattal, írok rendületlenül, de csak politikáról, mert mi másról is írhatna valaki, akit hidegen hagy a celebek nemi élete? És amikor mindezt önkéntelenül bevallom, még nem is tudom, milyen szellemet engedtem ki a palackból. (PolgárPortál-publicisztika)
Callidus: Prolihisztéria
„Az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön.” – Rákosi Mátyás. Ez a történet jutott eszembe a DK kampánynyitó rendezvényének végén, amikor prominenseik a színpadon a Himnuszt énekelték. Mert bizony Rákosi megkörnyékezte Kodályt és Illyés Gyulát is himnusz-szöveg ügyben, megpróbálta rávenni őket, hogy írják azt át. A feketeöves kommunisták szelleme ma is köztünk él, elég megnézni bármely dk-s rendezvényt, ahol a kisnyilasokból ÁVÓ-s verőlegényekké avanzsáltak ivadékai gesztusaikban és gondolatvilágukban is korhűen emlékeztetnek a rettenetre, amelyet őseik követtek el a magyar nép ellen. Ahogy Talleyrandot idézve mondani szokás: „ezek semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek”. Persze ő a Bourbonokről beszélt, nem pedig a jelenkor hitvány magyar prolijáról. Mert utóbbinak arcizma sem rándul, miközben Isten nevét a szájára veszi, még akkor sem, ha vezére, s maga is az egyházi iskolák, meg úgy általában véve a magyarországi egyház lefejezéséről álmodik, amennyiben ismét kezébe kaparinthatná a hatalmat. Mondanám, hogy ámen, de előtte talán még hozzáfűzök ezt-azt. (PolgárPortál-publicisztika)
Callidus: A szólás és az ő szabadsága
Ugye tudják, hogy ma Magyarországon diktatúra van? A betiltott és platform nélkül maradt balliberális média ugyanis ezt harsogja minden betiltott platformján. Hogy ez logikátlan? Hát kérem, azt senki sem ígérte, hogy az új eszme logikus lesz, vagy legalábbis logikusabb, mint elődjei voltak. Megjegyzem azt se, hogy új. De hogy tovább fokozzam a zavart, a mi diktatúránk nem ám egy szimpla diktatúra, ahol a hatalom emberei élet s halál urai, akik tönkretesznek, lejáratnak, ellehetetlenítenek bárkit, aki nem elég kedvesen nézett vissza rájuk. Nem, a mi diktatúránk jóval kifinomultabb ennél, minálunk ugyanis a hatalommal egyetértő médiával történik mindez, nap nap után. Azt mondják, akkor ez nem is original diktatúra? De hát bemondta a tévé! Tudják, a betiltott. (PolgárPortál-publicisztika)
Callidus: Elvtárs, te nem változol
Lámpavas és IFA-plató. Akasztás. Lógjon az a „náci”! Fejlövés. Igen, fejlövés a magyar miniszterelnöknek, egy golyó épp a halántékába. Mert az olyan jópofa. Hibátlan. Tökéletes képi megjelenítése a vágyaknak, az ártatlan, már-már szűzies ábrándoknak. Simon József, az MSZMP utódpártjának politikusa lemondott, nem sokkal azután, hogy a közösségi médiában közzétett egy fotómontázst, amely Orbán Viktort vérző halántékkal, halottként ábrázolja. A kísérő szöveg így hangzott: „Keresd a hibát!!!..??Én nem találtam” (sic). (PolgárPortál-publicisztika)
Callidus: Buzit bemondásra
Főúr, egy őszinte buzi migráns rendel! Vagy inkább egy hazug hetero? Pontosan ezt a kérdést kell eldönteni a menedékkérő migránsokkal kapcsolatban, a korábbi ügymenethez képest annyi különbséggel, hogy mostantól a hatóságok nem vehetik igénybe pszichológusok közreműködését az ügyben, legalábbis az Európai Unió Báróságának csütörtöki döntése értelmében. Nem, kedves Olvasó, nem elírás történt az előző mondatban. Tehát, ez a nemes szerv (érts: ezek a f@szok) kisütötték, hogy a szakemberek alkalmazása sértő, nagyon-nagyon sértő, mert a migránsok egyetemes emberi jogaik – bármit is jelentsen ez – egészen belepirulnak az ilyen jellegű inzultusokba. (PolgárPortál-publicisztika)
Callidus: Calais kulcsa
Történt pedig az Úr 1347. évében, a százéves háború első szakaszában, hogy III. Edward angol király megostromolta, majd bevette Calais városát a La Manche-csatorna mentén. Jean Froissart történetíró szerint a kiéhezett, betegségektől szenvedő lakosok féltek attól, hogy lemészárolják őket, ezért a város előkelőségei közül hatan „egyetlen ingbe öltözötten, nyakuk körül a hóhérkötéllel és kezükben a város kulcsával” vonultak ki az erődített falak közül, hogy megadják magukat, ezzel mentve meg az egész várost. III. Edward feltétele az volt, hogy a városiak maguk közül válasszanak ki hatot, akiket kivégeznek, cserébe a többiek életéért. Végül maga a király is, kedvezve neje, a francia származású Filippa királyné kérésének, kegyet gyakorolt és végül meghagyta életüket. Őket örökítette meg később Rodin mester Calais-i polgárok szoborcsoportja. (PolgárPortál-publicisztika)Ajánljuk még