Hoppál Hunor: Ezerháromszáz
Nagy közéleti vihar dúl az 1300 befogadott menedékkérő botránnyá formált ügye kapcsán. A politikai haszonszerzés iránti csillapíthatatlan vágy és az Orbánnal való megrögzött szembenállás furcsa elegye könnyűszerrel vezette teljes önellentmondásba a honi ellenzéki politikum és média szereplőit. Hisz megoldhatatlan képlettel találták szemben magukat, mikor gonosznak és embertelennek nevezték ez idáig a kormányt, mert megállította az ellenőrizhetetlen bevándorlást, ugyanakkor kritizálnak most is, mikor az oltalmazottaknak, a valóban rászorulóknak segítséget nyújtanak. “Van rajta sapka, nincs rajta sapka” effektus. A dolgok mélyére ásva azonban a történet ennél kissé bonyolultabb. (PolgárPortál-publicisztika)
Mint ismeretes, a „botrány” azután robbant ki, hogy kiderült, Magyarország oltalmazotti státuszt adott 1300 menekültnek. A haladó média munkatársai egyből feltalálták az ellenzéki spanyolviaszt: összeomlott a kormánykommunikáció. Alternatív olvasatukban a kormányzati kommunikáció a sajtószabadság megszűnésének gyakoriságával omlik össze. Azaz körülbelül kéthavonta. Fránya dolgok na, de ha a HVG ezt írja, biztos így van.
A Jobbik követhetetlen politizálása igencsak kaotikussá vált az utóbbi időben. Az évek óta identitásválságban szenvedő párt úgy váltogatja a migrációs ügyben elfoglalt álláspontját, mint más a gatyáját. 2015 szeptemberében még az iraki menekültek befogadását szorgalmazták. 2016-ban a migráció ellen tették le a voksukat, de tavaly januárban Vona Gábor már azt nyilatkozta, hogy el lehet gondolkodni a migránsok kvóták alapján történő szétosztásán. Jelenleg ott tartanak, hogy az oltalmazotti státuszt kapott valódi menekültek ügyében vonják kérdőre a kormányt. Látja, kedves olvasó, milyen könnyen követhető, logikus és következetes nézőponttal rendelkezik a fent nevezett párt a bevándorlással kapcsolatban?
Én sem.
Az eset kapcsán történt leggyönyörűbb fejlemény vitathatatlanul a Jobbik és az MSZP alkalmi koalíciója. A két párt vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezi a befogadott menekültek témájának ürügyén. Szegény szocialisták migránsügyben az álproblémázástól napjainkig folyamatosan zsákutcába rohannak. Ott aztán mindig nekiütköznek „az igazság odaát van” feliratú falnak, majd újra és újra lehorgasztott fejjel veszik tudomásul, hogy álláspontjuk alapja változatlanul nincs köszönőviszonyban a valósággal, így jobb híján a továbbiakban is a politikai zsákutcák sivár világában fognak kóvályogni.
Végtelenül kínos, hogy némelyek a bevándorlási hullám kezdete után három évvel sem képesek a krízis alapvetéseit megérteni. A 444 és társai még mindig nem tudnak különbséget tenni menekült és migráns között. Összemossák a háborús országokból legálisan érkező, személyi okmányokkal rendelkező, jó magaviseletet mutató embereket a háború által nem sújtott területekről illegálisan bejövő, papírok nélkül érkező, a hivatalos állami szervekkel nem együttműködő, a kapott élelmet eldobáló követelőzőkkel. A menekülőket a haszonlesőkkel. A kopogtatókat a dörömbölőkkel.
Hogy mi is az igazság?
Sokan támadták a kormányt, hogy embertelen, idegengyűlölő kampányt folytat bevándorlásügyben. Ez természetesen hazugságokra felépített, primitív liberálhisztéria. A kabinet állásfoglalása világos: mi szeretnénk eldönteni, kivel éljünk együtt. Attól, hogy a felső határ nélküli kényszerbetelepítést elutasítjuk, miért ne fogadhatnánk be néhány száz valóban menekülő embert? Böjte Csaba még 2015-ben azt mondta: „Legyen kerítés, de jó nagy kapuval!” Lényegében ezt a gondolatot követi a kormány is. Az illegális módon, tömegesen beözönlők áradatát megállítják – de a szabályszerűen érkezők és viselkedők kérelmét elbírálják. Aztán a hatóságok eldöntik, megkaphatják-e az oltalmazotti státuszt, avagy sem. És ez így van rendjén.
Ha pedig a baloldalnak most éppen az általuk oly sokszor hangoztatott szolidaritással van bajuk, pusztán azért, mert a Zorbán teszi, érdemes elgondolkodni azon, vajon melyik félnél is van nagy zűrzavar a fejekben.
(Vezető kép: MTI Fotó / Mohai Balázs)
