A hazai liberális újságírás zászlóshajója - az omladozó Simicska-sajtóbirodalom egyre homályosabban csillogó ékköve, a gonzó újságírás kétes hírnevű úttörője - újra hozta a formáját. Ha lenne ilyen bajnokság, ismét a dobogó tetőfokán állhatna a "Hogyan gyártsunk hamis híreket?" versenyben.
Már a cikk címe elegendő lenne, hogy az index dobogóra kerüljön az említett versenyben, de a szerző itt nem áll meg, a cikkben tovább ragozza a hazugságot. Azt fejtegeti, hogyan vezetett egy ország csődjéhez, hogy Kína felé adósodott el. Lefordítva magyarra: Vigyázz Magyarország, mert ha Orbán álmodozik, akkor a te sorsod is a gazdasági csőd lészen...
"Ma az ország (Srí Lanka) bevételének nyolcvan százaléka a kínai kölcsönök törlesztésére megy el." - írja a szerző, ezzel is alátámasztva, hogy a kínai dollár különösen veszélyes. Hogy igaz-e a nyolcvan százalékos állítás, és tényleg rizst szárítanak-e a Srí Lanka-i autóutakon, nem tudni. És amely sajtótermék ennyiszer vét a hitelesség ellen, ott az ember minden olyan állítással szemben szkeptikus, amit más források nem erősítenek meg.
De vajon miről álmodik valójában Orbán Viktor?
Vajon álmodik-e a kormányfő arról, hogy az ország bevételeinek 80%-át kínai kölcsönök törlesztésére fordíthassa? Esetleg álmodik-e a kormányfő arról, hogy az ország rizst - ha az nincs, akkor árpát, búzát, kukoricát - szárítson jobb híján az autópályákon, melyeken nyilván semmilyen forgalom nincs, és így természetes és könnyen kezelhető sík felületet adnának az évi tízmillió tonna idehaza megtermelt gabona vékony rétegben történő elterítésére és természetes úton - szél, napsütés - történő energiatakarékos szárítására.
Az index ugyanis közvetve ezt sugallja. Sőt, azt, hogy Srí Lanka egyenesen Orbán álmából vette az ihletet saját önsorsrontó eladósodásához Kína felé. Ami nyilvánvaló hazugság, már csak az időrend miatt is.
De lássuk a tényeket.
Jelenleg a magyar költségvetés évente kb. 4-600 milliárd forintot költ a teljes államadósság finanszírozására (azaz a kamatköltségekre). Ez a teljes GDP 1,5-2%-a. Ha évente 1,5-2 százalékpont körül csökkentjük az államadósságot (ez a tempó figyelhető meg néhány éve, ebben benne van a GDP növekedése is, de ettől most tekintsünk el), az további 4-600 milliárd forint törlesztésnek felel meg. Azaz, a magyar költségvetés évente átlagosan körülbelül nyolcszáz-ezerszáz milliárd forint közötti összeget fordít a kölcsönök - a kamatok és a tőke együttes - törlesztésére. Ez a GDP 3-4%-a, ennek is a nagyobb része immár hazai hitelezők felé áll fenn. De hol van ez a Srí Lanka által évente csak Kínának fizetett 80%-tól?
Már ha igaz a 80%, ugye...
Ugyanakkor - ezt is az index írta meg egy gyenge pillanatában, csak a szerző nyilván megfeledkezett róla - a 2016-ban kimutatott magyar államadósság kb. 42%-a volt devizában, azaz közvetlenül külföldi kézben (és azóta ez az arány tovább javult a magyar javára). Ebben a kínai hitelek aránya - fogalmazzunk így - nem számottevő, de ha feltételezzük, hogy ez 10-20% (a teljes devizaadósság ötöde-tizede, de nincs pontos adatom), akkor az évente Kína felé törlesztendő hányad - arányosan - legfeljebb az éves GDP ezrelékeiben mutatható ki (nagyon leegyszerűsítve a 3-4 százalék 40%-nak az egy-két tizede, azaz kb. a GDP 0,1-0,3%-a között lehet). De bizonyosan nem több, mint például az a várható GDP változás, amely az USA-nak az Irán és Venezuela ellen irányuló embargós politikája okán drasztikusan megnövekedő világpiaci kőolajár miatt terheli meg idén a magyar gazdaságot.
Nos, erről a néhány tizednyi GDP-százalékról állítja az index, hogy gazdasági összeomlást okozhat "Orbán álmának" megvalósítása.
Itt jegyzem meg, csak érdekességképpen, hogy a jelentős, húszezer milliárd dollár körüli amerikai államadósság jelentős hányada, kb. tizede van Kína kezében, ami a teljes magyar GDP 18-22-szerese. A világ - és az USA - működése azonban ettől még nem állt meg.
Amikor Orbán Viktor belengette, hogy ha az Unió aránytalanul csökkenteni fogja a Kelet-Európának a korábbi szerződések szerint járó kohéziós alapokat, akkor Magyarország - ha szüksége lesz rá - majd kér Kínától pénzt, azt tekinthetjük blöffnek, de tekinthetjük valódi figyelmeztetésnek is. Különösen annak fényében tekinthetjük valódi figyelmeztetésnek, hogy az Európai Bizottság minap napvilágot látott költségvetési javaslata a következő időszakra aránytalanul, 20% felett akarja csökkenteni a kelet-európai országoknak - és nem csak a Magyarországnak - járó felzárkóztató pénzeket, miközben Dél-Európa támogatását érthetetlenül megnövelné. Ez is jól mutatja Brüsszel cinikus politikáját. A Bizottság immár valóban az illegális migrációt támogatja az elmaradott keleti régiók korábban szerződésekben rögzített felzárkóztatása helyett, vagyis az Unió kohéziója helyett az EU további szétzilálására összpontosít; de ez most mellékszál.
A Bizottság javaslata még nem egy elfogadott költségvetés, csak egy próbálkozás, így MO ennél jobban is kijöhet ebből a csatából - sőt, reméljük is, hogy jobban jön ki. Az azonban bizonyos, hogy Magyarországnak szüksége lehet más forrásokra is a gazdaság fejlesztéséhez.
Akár oroszra vagy kínaira is, lásd például a Budapest - Belgrád (- Görögország) nagysebességű vasútvonal fejlesztése. Ettől elképzelhető, hogy néhány százalékponttal megemelkedik Magyarország külső devizaadósságának a Kína felé fennálló hányada, amitől biztosan nem dől össze a világ. Ám ebből azt a következtetést levonni, hogy ha ezt - értsd "Orbán álmát" - megvalósítjuk, akkor a jövőnk ugyanaz, mint Srí Lankáé, azaz a Kína felé történő eladósodás egyenlő a teljes gazdasági összeomlással - nem más, mint egy vaskos elemzői tévedés, egy megalapozatlan adatokra épített súlyos melléfogás, a totális gazdaságpolitikai tájékozatlanság manifesztációja. Magyarország ugyanis semmilyen szempontból nem Srí Lanka.
Persze, nevezhetjük a cikket egyszerűen tendenciózusan szerkesztett, politikai hátsószándékot sejtető hazugságnak is.
Ezért javaslom is, hogy adományozzuk az indexnek a "Fake News gyártás örökös bajnoka" címet. Már csak ezért az egy cikkért is megérdemli.
Címlapkép
: illusztráció - Orbán Viktor és Li Ko-csiang kínai kormányfő
