A görbe tükröt ezúttal nem állítjuk a világ elé, mert nincs értelme, hisz ő maga lett girbegurba. Tágabb értelemben vett közösségünk, az áldott és átkozott nyugati típusú társadalom válik szép lassan torzóvá, mássá. Mi tesszük, vagy engedjük azzá tenni. Ki-ki döntse el ezt! A családellenes Pride-ról lesz most röviden szó, melynél nagyobb métely nincs, mi mérgezné a normalitásba vetett hitünket.
PolgárPortál publicisztika
Az évtizedes szokásokhoz híven, a világ több nagyvárosában melegfelvonulást rendeznek. Róma, Madrid, Párizs, Helsinki, London, megannyi történelmi és kulturális hagyományokkal rendelkező város lesz megint a szivárványzászlós hordáktól hangos. És persze egy jó ideje a fővárosunk is beállt ebbe, az egyre inkább kanyargó sorba.
A szabadosság hívei ismét világszerte megbotránkoztatják és provokálják a tisztes polgárokat. Most ismét, Budapesten is utcára vonul a nagyonbüszke-nagyonmások alja.
Murus urbium virtus – a városok igazi védőfala a polgárok erkölcse, figyelmeztet Horatius.
A meleg büszkeség napja – The Gay Pride Day – és az ehhez tartozó felvonulások, mint megannyi „progresszív gondolat”, az Egyesült Államokból áramlott szerte szét a világba, és sodorta magával az erkölcsi józanság értékeit. A melegjogi mozgalmak saját hitvallásuk szerinti célja, hogy a homoszexuálisok egyenlő házasodási és gyerekvállalási jogokkal rendelkezzenek, és hogy a társadalmi elfogadottságuk erősödjön. De mi van a gyermekek egészséges fejlődéshez való egyetemes jogával? És mi van az erkölcsi jó érzéssel? Persze, szerintük ők, a szexuális kisebbségek az értékesek és büszkék, a többség pedig prűd, kirekesztő, gyűlölködő, fasiszta és elnyomó. No meg középkori, melynek jelentését nem igazán tudom beazonosítani.
Aki járt már ilyen felvonulás környékén, és rátekintett a résztvevőkre, az egészen más(!)t láthatott, mint egy elnyomott és üldözött világ áldozatainak polgárjogi mozgalmát. A szemlélődő egy színes, trágár, jelmezbe bújó, helyenként meztelenül vonagló, a szexuális elhajlást kábultan hirdető siserahadat csodálhatott meg. A homoszexualitás biológiai zsákutca, de üldözése ettől még természetesen nem kívánatos. Az, hogy kinek milyen szexuális orientációja van pusztán magánügy, az ember megítélését nem kell, hogy befolyásolja. Befolyásolja viszont az, hogy ezt közszemlére teszi, és másokat megbotránkoztatva, jó érzésüket sértve provokatív módon cselekszi. Polgárpukkasztásból.
Megjegyzem, ha a céljuk a homoszexualitás társadalmi elfogadtatása, akkor ezt igencsak elvétik, hisz ezzel ellentétes érzéseket váltanak ki. Ezért gondolhatjuk inkább azt, hogy a valódi cél a további elutasítás kihergelése és az ezzel járó liberális politika ellenségképzése, ezáltal az egyébként válságot élő liberalizmus megerősítése lehet.
A klasszikus liberális elvek politikai minimummá válása, minden politikai értékrendszer által való elfogadása után a liberalizmus radikalizálódik. Ez már nem új jelenség. Ha az emberi és polgári jogok elfogadásra találnak, akkor mi különbözteti meg a liberálisokat a többiektől? A még több szabadság, a színes szabadosság? Drogliberalizáció, homoszexuálisok házassági és gyermekvállalási joga? Aligha jó út ez!
Nem véletlen, hogy az elmúlt évek budapesti rendezvényeit megnyitók között találhatjuk Demszky Gábort, Pető Ivánt, Ungár Klárát, Göncz Kingát, mostanság a vonulók közt bukkan fel Kunhalmi Ágnes vagy Gyurcsány Ferenc is; és felsorolni is nehéz, hogy hány és hány liberális/szoclib politikus. Kiknek támogatottsága olyan, amilyen. Talán nem véletlenül.
De a többség miért engedi?
Engedi, mert ha a politika tiltja, akkor az fasiszta stigmát kap széles e világon, de legalábbis diktatúrának fogják nevezni a rendszert. Hol van ilyenkor a próféta, a költő? Miért nem jön le a hegyekből és figyelmezteti most a világot az értékek halálára? Miért nem mondja ki, hogy ettől meg fog halni „az Öreg Család” – és mi öljük meg... persze, ha hagyjuk.
