Tegnap úgy alakult a napom, hogy nem láttam élőben Orbán Viktor magyar kormányfő és Angela Merkel német kancellár közös sajtótájékoztatóját. Pedig nagyon vártam. Érdekelt.
PolgárPortál publicisztika
Aztán megnéztem este videón… Majd megnéztem még egyszer… És harmadszor is… Nem akartam hinni a fülemnek. Ugyanis Angela Merkel újra a régi mantrát fújta. Hogy nem helyes a külső határok lezárása, a bezárkózás, hogy erődöt alkotunk, ellenben humánusnak kell lenni, mert ez adja Európa lelkét.
Aztán elolvastam a Pesti Srácokon Seehofer nyilatkozatát, amely szerint
“Az osztrák-német határon csak azokat az illegális bevándorlókat utasítanák ki Németországból gyorsított eljárással, akik más európai uniós tagállamban már menedékkérelmet terjesztettek elő.”
Most tekintsünk el attól az egyszerű ténytől, hogy elvileg máshogy (regisztráció nélkül előtte máshol) odáig el sem juthatnak. Ami azt jelenti, hogy mindenkit visszaküldhetnek a német határról – már aki nekik nem kell. Mert se nem agysebész, se nem magfizikus. És nyilván, azt engednek be, akit akarnak.
Akár a humanitárius szempontoktól függetlenül is.
Vagyis, ha Orbán Viktor és Angela Merkel közös sajtótájékoztatójáról lehámozzuk a sallangot, a diplomáciai mosolyváltást, az udvariassági fordulatokat, a kölcsönös, de mára kiüresedett gesztusokat és dicséreteket (lásd a németek kiengedése ’89-ben, vagy a német autóipar támogatása magyar tesztpályával, olcsó munkaerővel, magas árucsere, stb.) és a bakikat – vagyis a huszonnyolc percből jó húszat –, akkor a maradék öt-hat perc alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a német migrációs politika – a lezajlott viharos EU-csúcs, a német kormányválság, a koalíciós vita, és a nyilvánosság előtti üzengetések és kölcsönös zsarolások ellenére – semmit nem változott.
A német politikai elit továbbra is érvényben tartja az Afrikába és a Közel-Keletre küldött meghívást. Ám Németország immár fenntartja magának a jogot, hogy a határán mindazokat azonnal visszafordítsa, akik nem elég jók a német munkaerőpiaci igényeknek. Nem véletlenül akarnak 48 óra alatt dönteni – pedig nyilván ennyi idő alatt nem bírálható el, ki a valódi menekült.
Az viszont igen, hogy ki felel meg a német munkaerőpiaci igényeknek, származás, nyelvtudás, végzettség, kor és nem szerint. A rostálást immár nem Németország-szerte végeznék, hanem az osztrák határon, és aki nem kell, aki felesleges, azaz a resztlit ott azonnal vissza is küldenék Ausztriába. Az meg az osztrákok dolga, hogy hova teszik őket.
Ezzel Németország végleg felrúgná Schengent, és előbb-utóbb bevezetné a (totális) belső határellenőrzést. Mert máskülönben ez a koncepció nem fog működni.
Ebben – úgy látom – semmi különbség nincs Merkel és Seehofer között. Úgy tűnik, köztük csak abban volt valójában vita, hogy AZOKKAL mi legyen, akik nem kellenek a német munkaerőpiacnak. Mert akik kellenek, azok továbbra is jöhetnek – akár valódi menekültek, akár csak gazdasági migránsok – Németország tárt karokkal várja őket. Pusztán ellenőrzötten kívánják a bebocsájtást végrehajtani, megtisztítva az érkezőket az eltartásra szoruló, vagy problémás hulladéktól.
Vagyis a németek nem az illegális migrációtól akarnak megszabadulni, csak a kéretlen, a belpolitikai problémákat okozó, hívatlan, tanulatlan, beilleszkedni nem akaró, erőszakos migránsoktól. Azaz, a salaktól.
Ahogy, minden bizonnyal, a migránskvótával is ez volt a valódi cél.
Angela Merkelt – a szép szavak ellenére – továbbra sem érdekli az Unió külső határainak védelme. Az legyen az olaszok, meg a spanyolok és a görögök gondja. Nekik, Németországnak, továbbra is kell a képzett, olcsó keleti munkaerő, tehát a Willkommenskultur továbbra is él és virul – csak már nem ezen a néven beszélnek majd róla. De a muszlim betelepítési program napirenden marad. Ebben úgy tűnik, a német kormánypártok – beleértve a CSU-t és az SPD-t is – nem kívánnak engedni.
Az Afrikába és a Közel-Keletre küldött német biankó meghívó továbbra is érvényes. A németek semmit nem adtak fel, csak kevesebb hívatlan és képzetlen migránst akarnak látni a német határokon belül. Őket kiemelik és visszafordítják a tranzitcentrumokban; velük bíbelődjenek az olaszok, a görögök, meg az osztrákok.
És a Balkán.
Így – zajos EU-csúcs ide, német koalíciós válság oda – a felhők nem vonultak el Európa egéről. Továbbra is viharos idők elé néz az Európai Unió.
A magyar határkerítésre pedig még sokáig szükség lesz.
