Angela Merkel az elmúlt hétvégén találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Az egyeztetésen temérdek kérdés terítéken volt, valamint elhangzott, hogy szükség van az állandó párbeszédre és a gazdasági együttműködésre az oroszokkal. Hasonló mondataiért Orbán Viktort a hazai és a nyugati balliberális politikai- és médiaelit kiátkozta a demokraták köréből, majd verbálisan meglincselte. Ezen logikát követve tehát a német kancellár is kiiratkozott a demokratikus vezetők sorából, hiszen nemhogy az együttműködés szükségességét hangoztatta, de ráadásul három hónapon belül másodszor történt kétoldalú találkozó a német és az orosz vezető között. Ez pedig elég bizonyíték arra, hogy kijelentsük: Németország a putyinizálódás útján halad. Vagy mégsem?
PolgárPortál publicisztika
„Angela Merkel igencsak szívesen kokettál Putyin úrral, örömmel szerepel vele egy fotón. Nem hinném, hogy ennek a németek örülnének. Szerintem a németek többsége legalább annyira kritikus Putyinnal szemben, mint én, vagy mint szerencsére sokan Nyugat-Európában. A Putyinnal való barátsággal aligha lehet szavazókat szerezni. Azt úgy lehet, ha törődünk azokkal az ügyekkel, amik az embereket foglalkoztatják.”
Ez az idézet a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) európai parlamenti képviselőjétől, Michael Gahlertől származik. Felvetődik a kérdés: valódi-e a szöveg? Az igazság az, hogy a fentiek valóban elhangoztak. Csupán némileg eltérő formában – más főnevekkel. Íme, az eredeti szöveg:
„Orbán Viktor igencsak szívesen kokettál Putyin úrral, örömmel szerepel vele egy fotón. Nem hinném, hogy ennek a magyarok örülnének. Szerintem a magyarok többsége legalább annyira kritikus Putyinnal szemben, mint én, vagy mint szerencsére sokan Kelet-Európában. A Putyinnal való barátsággal aligha lehet szavazókat szerezni. Azt úgy lehet, ha törődünk azokkal az ügyekkel, amik az embereket foglalkoztatják.”
Látja, kedves olvasó? Ilyen következetes a német „kereszténydemokrata” CDU politikushada. A liberálisok felé irányuló jobboldali megfeleléskényszer álló csillaga, Angela Merkel pártja rögtön belerúg a magyar kormányfőbe, ha fenn kívánja tartani Oroszországgal ápolt kétoldalú kapcsolatait. Amennyiben viszont saját ikonjukról, a Bundesmuttiról van szó, síri csend van. Ekkor már senkinek sem bántja a szemét a német áljobboldalról a Putyinnal való rendszeres egyeztetés, horribile dictu fotózkodás.
No persze a médiatérben leledző progresszív sajtómunkásoknak sem kell a szomszédba menniük az elhallgatásért – hiába keresgéltük az elhatárolódó, a németországi demokrácia állapotát és a német államberendezkedést féltő, Oroszország berlini befolyásszerzéséről értekező cikkeket a haladó sajtóban. Bizonyára a nagy meleg miatt maradtak el az aggódó reakciók, úgyhogy reméljük, hogy már nem késlekednek soká!
Amíg a germán liberális demokráciát temető, rettegő cikkeket várjuk, evezzünk a német nyelvterület más vizeire! A németországi látogatással szemben ugyanis az azt megelőző osztrák vizit nem maradt visszhang nélkül. Az orosz elnök hivatalos volt Ausztria külügyminisztere, Karin Kneissl esküvőjére, és lévén, hogy az időpontot össze tudta egyeztetni berlini találkozójával, a meghívást elfogadván részt is vett az eseményen. Ennek láttára az osztrák Zöldek hisztérikus rohamban törtek ki: EP-képviselőjük, Michel Reimon egyenesen lemondásra szólította fel a külügyminisztert.
A „monnyonle”-szöveg mellett más fenntartásokat is megfogalmaztak a különleges vendég ottléte miatt. Volt, aki diplomáciai szempontból tartotta helytelennek a látogatást, mások pedig amiatt problémáztak, hogy az orosz elnök jelenléte bizonyára magas költségeket emésztett fel a biztonsági intézkedések végett. Utóbbiak számára nagy koppanással végződő pofára esés lett a műhiszti eredménye – kiderült, hogy Putyint a saját biztonsági személyzete kísérte, melynek kiadásait az oroszok fedezték. Az esküvő költségeit pedig a biztonsági magánügynökségre fordított összeggel egyetemben a menyasszony állta.
Summa summarum, kijelenthető, hogy a markáns jobboldali politizálás egyre inkább szúrja a baloldal szemét. A törésvonalak tovább tágulnak a globalista és a nemzeti alapon gondolkodó politikai erők között. Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek – ha a baloldalnak megfelelő, annak romboló politizálását bólogatva helyeslő álkonzervatívok kontaktálnak Putyinnal, az két ország közötti korrekt kapcsolatépítés. Ám ha a magyar vagy az osztrák kormány érintkezik az orosz elnökkel, az nem más, mint az európai értékekkel szembemenő cselekvés, az autoriter magatartás majmolása és egyébként pedig színtiszta nácizmus. Az orosz hackerek jelentette veszélyről nem is beszélve.
A kettős mérce alkalmazása mára a haladók eszközrendszerének szerves részévé vált. Ez pedig hiteltelenségük záloga is egyben. Ugyanazon folyamatok következetes bírálata helyett egy dologra éleződik ki a kritika: Orbán a gonosz. Ez az alfa és az omega. Ez az, ami miatt csak akkor rossz az oroszokhoz fűződő korrekt viszony, ha a magyar miniszterelnök ápolja azt. És ez az, ami miatt a honi ellenzék legtöbb bírálata a következetlenség mázsás súlyával az érdektelenség tengerébe fulladva válik nívótlan, röhejes lózunggá.
