Lehet-e jog és kötelesség a gyilkosság? – Politikai pankráció
Méltó halál-e az eutanázia, és ha igen, mihez méltó? Milyen ajtókat szabad kinyitni az eutanázia ügyében, és mi a biztosíték rá, hogy ha egy ajtót résre megnyitunk valamilyen elvi kérdésben, akkor nem jön valaki perceken belül, hogy sarkig kirúgja azt? Nyilván semmi, mert eddig minden alkalommal így jártunk, ráadásul ez a konkrét ügy is ugyanilyen pályát jár be Hollandiában és Belgiumban, ahol már tinédzser kori depresszióra is fel lehet íratni az orvossal a szándékolt halált. Kinek legyen felhatalmazása jóváhagyni vagy elutasítani az öngyilkossági kérelmeket? Honnan származhat az ilyen felhatalmazás? Utasítható-e az ölésre egy életmentésre felesküdött orvos, és megtagadhatja-e ilyenkor az orvos az engedelmességet? Hosszan sorjáztak a megválaszolatlan, sőt megválaszolhatatlannak tűnő kérdések a Politikai pankrációban, ahol Karsai Dániel európai emberi jogi bíróságra beadott keresete nyomán került terítékre a kérdés. Balogh Gábor szabadúszó újságíró mindezeken felül még azt is felvetette, saját családi esetre hivatkozva, hogy mi van, ha a halálos beteg emberrel csoda történik, és meggyógyul, ám az esetleges eutanáziával ezt a további életet veszi el önmagától. Vésey Kovács László, a PestiSrácok munkatársa szerint, ha az ember elkezd Istent játszani, élet és halál uraként viselkedni, abból kizárólag kezelhetetlen káosz sülhet ki.
