GEOrgPOLITIKA – Mit akarnak az oroszok Líbiában és a CIA-főnök Kairóban?
William Burns, az amerikai hírszerző ügynökség, a CIA igazgatója Kairóba utazik a hétvégén, hogy részt vegyen az izraeli túszok kiszabadítása miatt folyó tárgyalásokban. Burns izraeli, egyiptomi és katari kollégáival találkozik, és megpróbálják előremozdítani a megrekedt fogolycserét. A Hamász tűzszünetet akar továbbra is, ám ezt Izrael elutasítja, mondván, az időt adna a terrorszervezetnek, hogy újraszervezze sorait, harcosokat telepítsen új állásokba, valamint hozzáférjen elrejtett fegyver- és lőszerkészleteihez. A hét hónapja folyó háború egyik kulcskérdése azonban a még fogságban lévő túszok kiszabadítása. Benjámín Netanjáhún és kormányán egyre nagyobb a társadalmi nyomás, hogy egyezzen bele egy tűzszünetbe és egy fogolycserébe, hiszen ez a múltban is sikeres volt. A hozzátartozók által szervezett tüntetések egyre nagyobbak és erőszakosabbak. Legutóbb lovasrendőröket és vízágyúkat is be kellett vetni. A családtagok azzal vádolják a miniszterelnököt, hogy már leírta a túszokat járulékos veszteségként.
Moammer Kadhafit 2011-ben gyilkolták meg a felkelők, mondván, hogy diktátor volt. Az Arab Tavasz azonban nem megnyugvást és demokráciát hozott az országnak, hanem egy 13 éve húzódó polgárháborút, amelyben megjelent az Iszlám Állam és más radikális szervezetek is. Amerikai száműzetéséből hazatért Halífa Haftár tábornok, aki egykor Kadhafi vezérkari tisztje volt, ám később politikai riválisává vált és menekülnie kellett az észak-afrikai országból. Haftár, aki Moszkvában végzett a katonai akadémián és jó kapcsolatokat ápol a Kreml vezetésével, az ország keleti részét uralja csapatai és a Wagner-csoport támogatásával. Haftár most utat nyithat Oroszországnak, hogy újabb támaszpontja legyen a Földközi-tengeren.
Már a cári Oroszország is szeretett volna kikötőket a „meleg tengereken”, hiszen geostratégiai és kereskedelmi szempontból ez fontos. A szíriai Tartusz után most realizálódhat egy második kikötő kiépítése az Oroszországi Föderáció számára. Jevgenyij Prigozsin halála után Andrej Averjanov tábornok vette át a Wagner-csoport vezetését és intenziválta kapcsolatait Haftár tábornokkal. Averjanov tábornok a katonai hírszerzés, a GRU egyik vezetője volt és fedett bevetéseket vezetett szerte a világon. A Wagner líbiai ága, az „Africa Corps” páncélosokkal, helikopterekkel és vadászgépekkel is rendelkezik, hogy uralni tudják a sokezer négyzetkilométeres sivatagi terepet. Az orosz specialisták segítségével Haftár hatalma szilárd, és a Szurt régióból is kiszorította a nemzetközileg elismert kormány katonaságát.
Mind Putyin elnök, mind Haftár jó kapcsolatokat ápolnak Egyiptom elnökével, esz-Szíszi tábornokkal, így kelet felől biztosítva van Líbia ezen szakadár régiója. Egy erős orosz katonai jelenlét garancia lesz arra, hogy az Abdulhamíd Dbeiba elnök által vezetett, nyugatbarát kormány nem fog átfogó támadást intézni Kelet-Líbia ellen. Igaz, ők jelenleg el vannak foglalva az embercsempész bandákkal, valamint radikális dzsihádista csoportokkal. Utóbbiakat a Wagner teljesen felszámolta keleten. Az Iszlám Állam megpróbálta itt is megvetni a lábát, de a Wagner bedarálta őket, hasonlóan, ahogy Szíriában is tették.
A stratégiai szempontok mellett hatalmas olajmezők is találhatóak Kelet-Líbiában, amelyek Haftárnak évi 12,8 milliárd dollár bevételt jelentenek. A sivatag alatt rejlő nemesfémek is érdeklik Moszkvát, és a bányászati jogokért fegyverekkel, valamint katonai jelenléttel fizetnek. Oroszország komoly érdeklődést tanúsít Szudán iránt is, és érdeke, hogy az itt dúló polgárháború hamar véget érjen, mivel itt tervezik Oroszország első bázisát a Vörös-tenger partján.
Washingtonnak ez persze nem tetszik, és elhatározták, hogy visszatérnek Líbiába. A terrorizmus (meggyilkolt amerikai diplomaták) és a bizonytalan politikai klíma miatt az amerikaiak bezárták diplomáciai képviseleteiket és hátat fordítottak az országnak. Az orosz terjeszkedés miatt viszont a szenátus úgy döntött, hogy 2025-ben ezeket ismét megnyitják, és már el is különítettek 12,5 millió dollárt a követség újjáépítésére. Túl sok vizet nem fognak zavarni, hiszen Líbiát már elosztotta egymás közt Moszkva és Ankara. A törökök nyújtanak gazdasági és katonai segítséget Dbeiba elnöknek nyugaton, ahol szintén fontos olajmezők vannak, keleten pedig Oroszország építi ki hatalmát. Másoknak már nem igen marad hely a „homokozóban”.
