GEOrgPOLITIKA - Mennyire befolyásolja a közösségi média a választásokat?
A döntő választási kampány a közösségi médiában zajlik? Minden veszélyével együtt a demokráciára nézve? Sokkal kevésbé, mint gondolnánk - állítják kutatók. A közösségi médiával az a baj, hogy az elégedetlenséget és a problémákat sokkal gyakrabban beszélik meg ezeken a fórumokon. Ennek következtében az ország helyzetét rosszabbnak látják, mint amilyen valójában. A közösségi média igazából egy stresszteszt lehet a demokráciáknak. Az ott felhozott valódi problémákat utána meg lehet vitatni a parlamentben és megoldást keresni rájuk.
Azért, hogy minél többször lájkolják, kommentálják és mindenekelőtt megosszák, az olyan közösségi médiumok, mint a TikTok, az Instagram és a Facebook a politikai pártok és szervezetek gyakran „radikális”, figyelemfelkeltő nézeteket terjesztenek. Az AfD és annak ifjúsági szervezete, a szélsőjobboldalinak minősített Junge Alternative (Fiatal Alternatíva) pedig a legaktívabb pártoknak számítanak, különösen a TikTokon. Ennek ellenére a közösségi médiát, a politikai kommunikációt és a dezinformációt kutató szakértők szerint nem valószínű, hogy az ilyen posztok eldönthetnék Németországban február 23-án a parlamenti választást, és esetleg radikális irányba terelhetnék azt.
A közösségi média befolyása a választási döntésre csekély - mondta Judith Möller, a Hamburgi Egyetem empirikus kommunikációkutatás professzora a Science Media Centre sajtótájékoztatóján.
A választási döntés sokféle tényezőn alapul: származás, neveltetés, oktatás, személyes tapasztalatok. A közösségi média szavazási döntésekre gyakorolt hatásának pontos mértékét még nem lehet pontos számadatokkal bizonyítani, mivel túl kevés adat áll rendelkezésre. „De azt tudjuk, hogy ez az arány nagyon kicsi” - mondja Möller. Ráadásul a választást nem egy sikeres közösségi médiakampány dönti el rövid távon. Az amerikai választások ezt Kamala Harris esetében megmutatták - teszi hozzá Andreas Jungherr, a Bambergi Friedrich Ottó Egyetem politika és digitális átalakulás professzora. Az akadémikus szerint fennáll a veszélye annak, hogy egy kicsit félrevezetnek ezek a „nagyon online orientált támogató csoportok, vagy a lájkok kimagasló számai”. A tudós azt mondja, hogyha egy politikus vagy egy párt erre alapozza a győzelem esélyét, az komoly veszélyt jelent számukra.
Mert, ahogy Judith Möller is megerősíti, az információnak kumulatív hatása van. Más szóval, felhalmozódik. Amit az évek során hallunk, az véleményt formál. Fordítva azonban ez a közösségi médiára is érvényes. Ha elég időt töltesz a közösségi médiában, akkor kialakul a saját véleményed, amelyet ezek a médiák formáltak. Philipp Müller, a Mannheimi Egyetem médiakutatója egy másik példát hoz fel az USA-ból: Steve Bannon, Donald Trump volt tanácsadója és„Elárasztjuk a zónát” szlogenje. Más szóval egyszerűen elárasztjuk az online teret a cuccainkkal. És ez sikeres volt, mondja Müller.
Különösen azért, mert a közösségi médiában folyó vita egyre inkább jobbra csúszik. Judith Möller szerint a közösségi médiában „mérgező kultúra” van. „Bizonyos csoportok ilyenkor visszavonulnak.” A logikus következmény: az összetétel egyre egyoldalúbbá válik. Azok, akiket nem zavar a durva hangnem maradnak. A közösségi média mindenesetre sokkal inkább tükrözi a peremvidék véleményét, mint a centrumét. Philipp Müller szerint még a „nagy progresszív mozgalmak” vagy az „érzékenyítés az olyan kérdésekre, mint a rasszizmus vagy a különböző nemi identitásokkal szembeni tolerancia” is csak a közösségi médián keresztül váltak ilyen mértékben láthatóvá. És így van ez most a szélsőjobboldali álláspontokkal is.
Ebből a tendenciából olyan pártok profitálnak, mint az AfD. Ez azért is van így, mert - ellentétben a bevett pártokkal - ők már korán bekapcsolódtak a közösségi médiába. Andreas Jungherr bambergi professzor ezért azt szeretné, ha „a pluralista demokrácia mellett kiálló, Németországban már bejáratott erők” nagyobb mértékben használnák ezeket a médiumokat, „hogy támogassák a pluralista demokráciát, mint olyat”. És nem csak „három héttel a választások előtt”. Nem sokkal a választás előtt felfedezni a közösségi médiát, és azt mondani: „Itt vagyok, azt hiszem, nagyszerű vagyok!”. - ez egy „korlátozottan sikeres stratégia”.
Andreas Jungherr szerint a valóságról alkotott képet a közösségi média is torzítja - negatív értelemben. Mert az elégedetlenséget és a problémákat sokkal gyakrabban beszélik ezeken a fórumokon meg. Ennek következtében az ország helyzetét rosszabbnak látják, mint amilyen valójában. „A közösségi média olyan, mint egy stresszteszt a demokrácia számára” - mondja Jungherr. Minden torzítás ellenére azt is lehet mondani: „Rendben, a problémák láthatóvá váltak, most már a parlamentben értékelhetjük őket, és ha valóban probléma, akkor meg tudjuk oldani”.
