Rájuk fog égni a farizeusságuk
A kegyelmi botrány egy nagy lehetőséget is kínált, de úgy tűnik, ez a szélsőliberális zsoldos hadsereg nem kívánt élni vele.
Ha létezne egy valamirevaló ellenzék, akkor a kegyelmi botrányt nem arcátlanul túlszínpadiaskodná, és képmutatóskodna, hanem végre tehetett volna valami értelmeset és hasznosat is kártékony története során először. Mert ideig-óráig ugyan el lehet játszani, hogy a farkas aggódik a gidákért, vagy a dögkeselyű a haldoklóért, de hosszútávon ez a farizeuskodás rájuk fog sülni, és senki le nem mossa róluk. Pedig jó alkalom lett volna az ellenzék számára, hogy miután a felelősségvállalás megtörtént, megpróbálták volna feltárni, hol lehet a hazai gyermekvédelemben valami hasznosat tenni. Mert probléma van, mint mindenhol. Mondok is egyet.
Aki nemcsak tanulmányokból ismeri az őt körülvevő világot, az találkozott már a jelenséggel, hogy a gyermekotthonok kormányoktól és rendszerektől függetlenül nyüzsögnek a szexuális bántalmazásoktól. Nemcsak nevelők, de maguk a gondozott gyerekek is rengetegszer követnek el egymás ellen szörnyűséges bűnöket. Nem véletlen, hogy az otthonokban nevelkedett fiúk között feltűnően sok homoszexuálist találunk. Tudom, hogy erről tilos nyíltan beszélni, mert nem túl píszí, de sajnos a rideg valóság az, hogy az állami gondozott gyermekek közöl sokan azért válnak homoszexuálissá, mert az otthonokban megrontják őket a nagyobb fiúk, és gyalázatos módon sokszor a felnőtt nevelők is. Ennek pedig véleményem szerint úgy lehetne véget vetni, ha félnótás néniknek öltözött bácsik helyett olyan külsős szakembereket küldenénk az intézetekbe, akik rendszeresen beszélgetnek a gyermekekkel, és szűrik az ilyen eseteket.
De hasonló a helyzet a fiatalkorúak börtönében is. A popkultúra és a filmipar szerves része, hogy a fiatalon börtönbe kerülő heteroszexuális férfiak a homoszexuális erőszak határára maguk is bántalmazóvá válnak, és – bár heteroszexuálisként kerültek be – később, a szabadulásukat követően is homoszexuálisokként élik az életüket. És a filmipar itt a valóságból merít.
Ugye tetszik érteni, mi a probléma, és miért nem szabad erről beszélni? Mert a homoszexualitás bizony erőszak útján is képes terjedni! Sőt, sokszor az is elegendő, ha valaki csak szemtanúja ezeknek a szörnyűségeknek, ami a megrontást vagy erőszakot illeti. Ez a felismerés azonban üldözendő, hiszen ha valakit homoszexuálissá lehet tenni, akkor bizony az LMBTQ-propaganda is épp olyan kártékony, ahogy azt sokan, köztük én is állítom évek óta.
És éppen ezért nem kerül elő ilyen javaslat sohasem az ellenzék részéről. Pedig ha előálltak volna egy ilyen, vagy ehhez hasonló valódi megoldandó problémával, akkor egyrészt partnerre találtak volna a kormányban, másrészt a választóik felé is egy értékes politikai üzenet lett volna, hogy alkalmasak a bizalomra, legalább a gyermekvédelem ügyében. Ennek viszont alapfeltétele volna, hogy ne nézzék idiótának a saját szavazóikat ezzel a nevetséges és gyomorforgató sunyi kampánnyal, amiben a gyermekek csak politikai kriptovalutaként funkcionálnak.
